Melyik informatikus keres a legjobban?

2015.05.18. 07:25

Vajon a Java-fejlesztő vagy a site-builder visz haza több pénzt a hó végén? Utánajártunk, mit érdemes tanulnia egy magyar informatikusnak.

Van miért büszkének lenni a magyar szürkeállományra. Ami az informatikát illeti, Neumann Jánostól a Preziig sorolhatnánk a diadalmas pályákat és forradalmi termékeket. Mégis szakadék tátong az érdeklődés, tehetség és oktatás, illetve a mérnöki lehetőségek és karrieresélyek között.

Az informatika pillanatnyilag az egyik legkurrensebb húzóágazat: a szektor 8-12 százalékot fejlődik évente. A speciális készségeket szerzett mérnök kapós, mint januárban a málna, gyakran már állásbörzén sem lehet elcsípni, mert addigra elkötelezte magát egy menő cégnél.

 

A magyar oktatás nem veszi elég komolyan az informatikát

Simon Attila, az  informatikai szakértelem biztosításával is foglalkozó Qualysoft Informatikai Zrt. vezérigazgatója szerint azonban így sincs elég diplomás mérnök Magyarországon. „Azt szoktuk mondani, hogy a mai fiatalok már digitális affinitással születnek, de azért ez elsősorban felhasználóvá teszi őket – mondja. – Az oktatás két szempontból is tudna tenni a nagy magyar mérnökprobléma megoldásáért: már az általános iskolásokban komoly irányba kellene fordítani az érdeklődésüket, és erősebben kellene támogatni a nők szerepvállalását ebben a jelenleg meglehetősen férfiközpontú iparágban. 

Az a tapasztalatunk, hogy az oktatás nem veszi komolyan az informatikát. Még mindig a folyamatábráknál tartunk, van olyan tankönyv, melyet 1999-ben adták ki. Így ne várjunk csodát. Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) ugyan rendszeresen örökbe fogad iskolákat, de azért kormányzati oldalról is érdemes volna támogatni a törekvést.”

Sok pénzt keresne? Legyen Java-fejlesztő!

A szakember szerint ma a legtöbb cég Java-fejlesztők iránt érdeklődik, az erre specializálódott magyar programozók annyit keresnek, amennyi már az Unióban is megállná a helyét. Ebben a szakmában dinamikus a keresleti piac Simon Attila szerint: a kevésbé ismert vagy régen használt programozási nyelveket ismerő szakemberek iránt hatalmas igény mutatkozik, és ez a magas bérezésen is látszik.

Magyarországon ma szakmailag a Java-fejlesztőknek, az SAP és egyéb vállalatirányítási rendszereket bevezető konzulenseknek, fejlesztőknek van a legjobb dolguk. Ők már igen magas szinten ügyködnek, gyakran van egy közgazdasági diplomájuk is. Aki pedig kevésbé felkapott, kevesebb tudást igénylő területen dolgozik, a szenioritásban bízhat: Simon Attila szerint például egy megfelelő minősítésekkel rendelkező szenior üzemeltető vagy hálózati mérnök már jól keres. 

Igaz, a bérezés a top szakirányokban ügyködőket kivéve nem tudja felvenni a versenyt a nyugati ajánlatokkal, és ez még vélhetőleg sokáig így lesz. „Az biztató, hogy az Y- és Z-generáció tagjainak leginkább higiénés faktor a bérkérdés. Szemben a korábbi nemzedékekkel a pénz kisebb mértékben motiválja őket. Természetesen a nem versenyképes fizetésbe a fiatalok sem mennek bele, de nem azért vágnak bele egy projektbe, amennyit kapnak érte, hanem mert alkothatnak benne”- véli Simon Attila.

Végigjárni a szamárlétrát

Egy mai diplomás informatikus viszonylag könnyen el tud helyezkedni az üzemeltetésben. Később innen is belenőhet a programozásba, amely Simon Attila szerint hosszú távon nagyobb sikert és karriert ígér, de tehetség, legalábbis affinitás kell hozzá. 

Ráadásul, aki programozni tanul, sosem fejezheti be igazán, folyamatosan kell képeznie magát. A Qualysoft magyarországi vezetője szerint például az Egyesült Államokban ritkaságnak számító, kevés szakértő által ismert programnyelveket ismerő fejlesztők fizetése akár olyan magas is lehet, mint egy felsővezetőé. Ilyenek a robusztus banki rendszerek, amelyeket nagyon nehéz és drága lecserélni, amíg tehát lehet, üzemeltetik őket.

Üzemeltetőnek könnyebb elszegődni

Sokkal könnyebb megkapni egy üzemeltetési pozíciót, mert az kezdetben nem igényel olyan mély mérnöki tudást. A fejlesztői területen ugyanakkor a legfontosabb a módszertan, amely valóságos arcfelvarráson ment át az utóbbi években: „Régen úgy képzeltük, a projekt csak pontosan meghatározott lépésekben jut el a pontosan meghatározott végcélig. A mérföldköveket nem lehetett felcserélni, fejlesztés akkor készült el, ha majdnem teljesen lineárisan haladt a folyamat. Ez a vízesés modell: merev és előre definiált, a kreatív embereknek nem hagy mozgásteret” – magyarázta Simon Attila.

A régi gondolkodás azonban megdőlt, ma az agilis módszertan a divat. Nem fontos a kötött hierarchia, egyetlen vezető helyett a munkacsoportok vezetői tartják össze a csapatokat, amelyek egymással párhuzamosan dolgoznak. A végcél ki van jelölve, de az odavezető úton nagy a szabadság, és ez jóval hatékonyabb a régi modellnél. A terv nagyvonalú, de hogy hogyan oldják meg, az a szaktudásukra van bízva.

„Még iskolás koromban magam is írtam egy teljes raktárnyilvántartó rendszert – meséli Simon Attila –, de ez hosszú, sokciklusos munka volt. Az ilyenfajta projekt mindig elérte azt a bonyolultságot, hogy térképleírások nélkül gyakorlatilag ember nem értette mega szoftver működését.”

Mi az a chief architect?
A programozás a tervet nevezi architektúrának, a modulok és funkciók közötti összefüggéseket, a ki- és bemenő adatok irányát, a funkciók egymásra utaltságát. Ennek van úgynevezett high-level és low-level dizájnja. A chief architect vagy vezető tervező fordítja le programnyelvre azt, amit az ügyfél megrendel.

Core rendszerek

A választásban persze nem mindegy, mi a cél: egy kötött folyamatok által körülírt működés informatikai megvalósításában kisebb tere van a kreativitásnak, főleg ha a fejlesztés az ügyfél alapműködését érinti. Mind egy banki számlavezető-, mind egy telekommunikációs szolgáltatást biztosító rendszer megvalósításában a hagyományos módszertan a jellemző.

Mikor leszünk Európa Szilícium-völgye?

Simon Attila azt mondja, megvan bennünk az a bizonyos, amitől start-up ország lehetnénk. Magyarországon pár okos, fiatal srác már a Facebook előtt létrehozott egy a Facebookhoz kísértetiesen hasonló rendszert. De hogy kamatoztassuk a potenciált, hogy Redmond, San Jose és a kaliforniai partok helyett Magyarországra vágyjanak, ahhoz először működő informatikai-vállalkozói környezetet kellene teremtenünk. 

Ehhez a jelenleginél jóval több angyal- és befektetői alapra volna szükség. „De addig is, amíg ők beindulnak, hasznos lenne felépíteni egy inspiráló, minden technikai segítséggel felszerelt kampuszt, ahol a hangulat is jó – mondja Simon Attila. – Vonzza csak vissza őket az olyan inkubációs közeg, amilyet máshol nem kapnak meg.”