Hiába veszteséges az NB I, a magyar klubok hiába versenyképtelenek Európában, a labdarúgó-válogatott hiába nem jutott ki vb-re vagy Eb-re az elmúlt 30 évben, az állam mégis öli a pénzt a fociba. 2011 óta százmilliárdok folytak el úgy, hogy abból a ferencvárosi és a debreceni stadionon kívül szinte semmit sem lehet felmutatni eredményként.
Az elmúlt években magyar csapat nemhogy a kupatavaszt nem érte meg, de volt, hogy augusztus előtt kiestek a Bajnokok Ligája és az Európa Liga selejtezőiből. A BL-csoportkörbe a Ferencváros után második csapatként a Debrecen jutott még 2009-ben, majd 2010-ben a DVSC-nek az EL-csoportkör is összejött. Ez után 2012-ben a Videoton jutott el az EL csoportköréig, de onnan neki sem sikerült továbbjutnia. Azóta semmi. A magyar válogatott pedig az 1986-os mexikói világbajnokság óta nem tudott kijutni nemzetközi tornára. A kudarcok ellenére az állam mégis pumpálja a pénzt a fociba.
Muszbek Mihály sportközgazdász szerint négy csatornán is folyik állami pénz a magyar labdarúgásba:
- az adott év költségvetési törvényében szereplő tételek,
- a taotámogatások (a nyereségadóból megengedett felhasználások),
- az állami vállalatok nem piaci alapú hirdetései a futballvállalatokban, valamint
- az önkormányzatok imázshirdetései, valamint pálya- és stadion-fenntartási költségei és az utánpótláscsapatok direkt költségvetési támogatásai.
Milliárdos veszteségekkel működik
Az NB I-ben 2013-ban a 16 csapatnak összesen 13,8 milliárd forintos bevétele és 17,8 milliárd forintos kiadása volt a szakértő szerint, tehát az első osztályú csapatok összesen 4 milliárdos mérleg szerinti veszteséget könyvelhettek el. Mint mondta, a bevételekből 1,964 milliárd forint volt a tao- és a nem részletezett egyéb bevétel, valamint 100 millió forint volt az MLSZ-támogatás. Az állami vállalatok labdarúgásra költött szponzorációs vagy hirdetési kiadásai körülbelül 1,26 milliárd forintot tettek ki. A vidéki önkormányzatok részvétele csapatonként 50-120 millió forint lehet, azaz összesen nagyjából 800 millió forintról lehet szó.
Az NB I-re 2013-ban mintegy 4,1 milliárd forintot költött az állam – ez a csapatok teljes bevételének a harmada.
Tiltott támogatást kapnak a klubok?
Muszbek Mihály szerint ez nagyon jelentős arány, már csak azért is, mert az UEFA pénzügyi fair play szabálya idén lépett hatályba: ez az ilyen típusú nem üzleti, nem piaci magatartást nem, vagy csak korlátozottan – utánpótlás-nevelés, infrastruktúra-fejlesztés – engedi meg. "Itt lehet azon vitatkozni, hogy a tao mekkora részét fordítják az utánpótlásra, de a csapatok mérlegében ez így szerepel."
Taotámogatást 2011-es bevezetése óta a nyereséges vállalkozások nyújthatnak befizetendő társasági adójukból látványsportágban (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda és jégkorong) szereplő csapatoknak – tehát ezt a pénzt a cégek nem fizetik be adóként. A sportközgazdász az Origónak azt mondta:
Az nem kérdés, hogy ez közpénz, de a célja helyes: a sportági fejlődés gyorsítása.
Szerinte az állami, önkormányzati közvetlen pénzügyi szerepvállalás a profi labdarúgásban akkor támogatható, ha az:
- átmeneti és előre közölt időtartamra szól,
- minden csapat körülbelül azonos arányban részesedik a közösségi forrásokból, nem teremt különbséget a csapatok között,
- szigorúan ellenőrzött a pénz felhasználása, és a szabályszegőket azonnal szankcionálják.
A profi fociban talán még sincs állami pénz
Közvetlenül a profi fociba állami pénz nem folyik, kivéve, ha az önkormányzati támogatást annak vesszük, mondta név nélkül az Origónak egy NB I-es klubvezető. Szerinte az egyharmados arány fals adat, mert ez attól is függ, hogy az adott klubnak mekkora a költségvetése: lehet 300 millió vagy 3 milliárd is. Ugyanakkor azt ő is elismerte, hogy az állami cégek szerepvállalása árnyalja a képet.
Állami utánpótlás
A taopénzek az utánpótlásba mennek, így ez egy teljesen külön történet szerinte, mert a legtöbb csapat esetében két külön cégről beszélhetünk – az egyik viszi a profi csapatot, míg a másik az utánpótlást működteti, mondta a klubvezető. Az öt kiemelt futballakadémia körülbelül 200 millió forintból gazdálkodik, míg a többi 30-100 millió forintból. Ehhez jön a tao, ami nagyságrendileg minden csapatnál körülbelül 150 millió forint, amit működésre lehet elkölteni. Ehhez további összegek jöhetnek, ha a csapatok a taóból létesítményfejlesztésre kapnak támogatást. Azt a szakértő is elismerte, hogy az utánpótlás működtetését jelenleg valóban nagyrészt állami támogatásból finanszírozzák.
A taotámogatások több mint fele focira megy
Muszbek Mihály nagyobb összegekkel számol. Úgy látja, hogy minden sportágat figyelembe véve a taotámogatások teljes összege a sportot felügyelő államtitkárság adatai alapján az alábbiak szerint alakult:
- 2011: 44,8 milliárd forint,
- 2012: 58,5 milliárd forint,
- 2013–14: 65,3 milliárd forint.
Azaz összesen mintegy 168,6 milliárd forint volt a taotámogatások összege. A szakértő szerint ebből a labdarúgás 57,6 százalékban részesedett (97,11 milliárd forint).
Sokba kerül a stadionok fenntartása
Az, hogy a sport infrastruktúrája – például stadionok, csarnokok – közösségi tulajdonban van, általános, hiszen még az amerikai NBA-, NFL-csapatok esetében is így van. Nálunk is az önkormányzatok – illetve kisebb arányban az állam – tartja fenn a stadionokat, mondta Muszbek Mihály. Szerinte az infrastruktúrának a működtetése egy korszerű stadion esetén körülbelül 150 millió forint évente, egy kevésbé korszerűnél pedig 50–80 millió. Van, ahol ezt teljes mértékben az önkormányzatok állják, és a jegybevétel egy részéért bérleti díjként bocsájtják rendelkezésre; ugyanakkor van olyan is, ahol nem kérnek bérleti díjat, de a közüzemi és egyéb költségeket a csapatok fizetik. A szakértő szerint a rendszer alól csak Győr volt kivétel, ahol magántulajdonban volt a stadion.
Még az európai topligákban is nagyon ritka a magántulajdonú stadion, Németországban is csak a Hoffenheimnek van ilyen – mondta Muszbek Mihály. Korábban még a spanyol Real Madrid is eladta a saját infrastrukturális bázisát – a galaktikusok (Zidane-ék és Figóék) átigazolási díjait ebből fizették.
Súlyos milliárdok a költségvetésben
A költségvetési törvény szerint idén 61,6 milliárd forintot szán a kormány stadionokra, a legjelentősebb tétel a Nemzeti Olimpiai Központ (ez magában foglalja a Puskás Ferenc Stadiont is) beruházásának a támogatása, ami 41,27 milliárdot tesz ki. 2014-ben összesen 54,08 milliárd forint ment el stadionokra: közel 30 jogcímen, főleg "sportlétesítmény-fejlesztésre" különítették el az összegeket, jellemzően százmilliókat a költségvetésben, de szerepel benne egy 20,27 milliárdos tétel is (Nemzeti Olimpiai Központ).
Tavaly adták át a Ferencváros és a Debrecen új stadionját is: a Groupama Arénát 14,735 milliárdból, míg a Nagyerdei Stadiont 12,5 milliárdból húzták fel. Ez a két létesítmény már megfelel az UEFA négyes kategóriájának, azaz játszhatnak benne Eb- és vb-selejtezőket, BL-meccseket egészen az elődöntőkig, de még Eb-csoportmérkőzéseket is.
A két új arénára lehetett szavazni egy lengyel–angol közös pályázaton az év stadionja választáson, és a szakmai zsűri szavazásán a Nagyerdei Stadion a negyedik helyen végzett a 2014-ben átadott futballarénák különversenyében.
2011-től 2014-ig, három év alatt összesen 16,37 milliárd forintot költöttek el stadionokra különböző jogcímeken, ehhez hozzájön még egy 2013-as, 6,9 milliárdos átcsoportosítás a ferencvárosi stadion építésére, azaz a teljes összeg 23,27 milliárd forintra tehető.
Az MLSZ milliárdjai
A sportági szakszövetségek akadémiai rendszerének kialakítására, továbbá a Magyar Labdarúgó-szövetség feladatainak támogatására 2011 óta 9,2 milliárd forintot költött az állam a költségvetési törvényjavaslatok szerint. Az MLSZ emellett kapott összesen 3,5 milliárdot a "sportlétesítmények biztonságtechnikai fejlesztésével összefüggő feladatainak" támogatására is. Jövőre az MLSZ-re már 7 milliárdot szán a kormány.
A költségvetésekben mindezek mellett több olyan jogcím is van, amin keresztül az állam pénzt pumpál a sportba (és ezen belül a labdarúgásba is): például a versenysport támogatása, utánpótlás-nevelési feladatok kiadásai és az olimpiai felkészülés támogatása – ezek a tételek is milliárdokban mérhetők.
Becsléseink szerint csak a labdarúgásra 2011 óta a rendelkezésre álló adatok alapján legalább 250 milliárd forintot költött az állam.
Szabados Gábor sportközgazdász szerint az általunk számolt összeg reálisnak mondható, hiszen csak a tao éves szinten 50-60 milliárd forint – minden sportág együtt –, amelynek legalább fele labdarúgásra megy. Számszerűsíteni a focira költött összegeket nehéz, mert a legnagyobb problémát az okozza, hogy mi az, amit állami forrásnak tekintünk: a szakértő szerint a központi költségvetési tételek, az önkormányzatok támogatásai, valamint a taopénzek közpénznek minősülnek.
Ehhez olyan különböző tételek jönnek még hozzá, mint például az NB I-es mérkőzések tévéközvetítéseiért járó jogdíjak (MTVA) – ezt mindenki piaci bevételként tartja számon, holott egy állami cégről van szó, tehát közpénzről.
Szabados Gábor a Szerencsejáték Zrt.-t, valamint a Fővárosi Csatornázási Műveket említette még példaként. "Ha úgy vesszük, ez is állami forrás, hiszen a végső forrása ezeknek az összegeknek minden esetben közpénz."
Mikor térül ez meg?
A tao és egyben a teljes futballfejlesztés két területe az infrastruktúra és az utánpótlás fejlesztése, mondta Szabados Gábor, aki szerint ez sportgazdasági szempontból abszolút helyes koncepció. A kettőnek a "láthatósági ideje" teljesen eltérő: egy stadiont fel lehet építeni egy év alatt is, viszont egy utánpótlásrendszert átalakítani, eredményt elérni az hosszabb idő.
Hiába vannak a futballakadémiák, szakértők szerint ahhoz, hogy megfelelő képzést kapjon egy gyerek, a fejlesztését már az akadémiai kor előtt (14 év) el kell kezdeni.
Mire azokból a gyerekekből profi futballista lesz, az 5-10 év legalább.
Itt gyors eredményt semmiképpen sem szabad várni – mondta a sportközgazdász, utalva arra, hogy a felnőttválogatott 1986 óta nem szerepelt világbajnokságon. Arról már nem is beszélve, hogy a jövő évi Európa-bajnokság selejtezőjében sem állnak túl jól. Igaz, erre a világversenyre legalább még van esélyük.
Működhet piaci alapon egy magyar klub?
Arra a kérdésre, hogy pusztán a piacról működhet-e rentábilisan egy magyar klub, a szakértő határozott nemmel felelt. Ahhoz ma Magyarországon a kluboknak nincs elegendő bevételük a jegyekből, eladott mezekből, szponzorációs támogatásokból és a közvetítési jogdíjakból. "Ahhoz, hogy egy klub üzleti alapon nyereséges legyen, a nemzetközi piacról kell bevételt szereznie – mondta a szakember, aki szerint ehhez folyamatos nemzetközi kupaszereplésekre (főtábla a BL-ben vagy az EL-ben) van szükség, és emellett még játékosokat is el tud adni külföldre.
Pusztán a magyar piacról még csak nullszaldósan sem lehet működtetni egy klubot.
Mégis, ha a klub veszteségesen működik, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tulajdonos befektetése nem térült meg. Szabados Gábor a szinergiastratégiát említette példaként: ha a tulajdonos más vállalkozásokon keresztül tudja fedezni a csapat veszteségeit úgy, hogy összességében az érdekeltségei nyereségesek, akkor az egész befektetése megtérülhet. Például a saját vállalkozását népszerűsíti a klubon keresztül, reklámeszköznek használva azt, gazdasági kapcsolatokat, megrendeléseket szerez, vagy éppen politikai kapcsolatokat épít ki.
A szakértő több nemzetközi példát is mondott: Red Bull Salzburg, Bayer Leverkusen, PSV Eindhoven (Philips), Zenit Szentpétervár (Gazprom) – ezek mind tisztán marketingjellegűek. A Chelsea-nél, amit Roman Abramovics csinál, az esztelen pénzköltésnek tűnhet, de neki az (volt) a célja, hogy Angliában gazdasági kapcsolatokra tegyen szert. "Ha ezt nem tenné, csak egy orosz milliárdos lenne, aki Londonban él, de a Chelsea tulajdonosaként máshogy állnak hozzá" – mondta Szabados Gábor.
Százmilliárdok mennek sportra
Végül térjünk vissza Muszbek Mihály számításaihoz. Ha a magyar sport közösségi finanszírozását vesszük egy adott évben, akkor:
- a köznevelési, közoktatási rovatban fejkvótaként lévő összeg becslésértéken 60 milliárd forintot tesz ki,
- az önkormányzati részvétel 46 milliárd forintot,
- az állami költségvetési direktrészvétel, infrastruktúra és sportági támogatásban 150 milliárd forintot,
- az állami tulajdonú sportszervezetek nem üzleti alapú sportfinanszírozása 12,5 milliárd forintot, valamint
- az adott évi taotámogatások összege 35 milliárd forintot tesz ki.
A fentiek alapján a teljes közösségi típusú támogatások összege 250–310 milliárd forint között van – különböző jogcímeken összesen ennyit költ az állam évente a sportra. A szakember szerint ez az összeg, amely a költségvetés mintegy 1,5 százaléka, a fejlett gazdaságú és sportkultúrájú országok arányaival megegyező. Mint mondta, a különbség ott jelentkezik, hogy ebből mennyi megy az élsportra, és mennyi a szabadidősportra.