Bár a Facebook szabályzata tiltja, hogy kereskedelmi célokra használjuk az idővonalunkat – hiszen erre a funkcióra találták ki az oldalt –, nagyon sok gyakorlati helyzetre nem találunk protokolláris előírást. Ilyenkor a mérlegelés mellett érdemes meghallgatni közösségi médiaszakértők véleményét. Cikkünkben sorra vettünk néhány kérdéses szituációt a közösségi hálónk és az üzleti életünk lehetséges metszeteiről.

Pécsi Ferenc tartalomstratéga úgy véli, mivel a Facebooknak nincsen működő, széles körben elfogadott etikettje, nincs szabály arra sem, kitt illik jelölni és kit kell elfogadni ismerősnek. De mert szinte mindenki fenn van, óriási a kísértés, hogy ott szólítsuk meg az ügyfeleinket, vagy ott akarjunk új vevőket szerezni. „Figyelembe kell azonban venni, hogy a legtöbb ember azért használja a Facebookot, hogy barátaival, családtagjaival kapcsolatot tartson, hogy szórakozzon. A mindenkori üzletember rendszerint magánemberként van jelen a közösségi hálózaton, és egyáltalán nem örül neki, ha üzleti ügyekben háborgatják – véli Pécsi Ferenc. – Amikor a tárgyalás után ismerősnek jelöl egy frissen szerzett üzleti kapcsolat, az mindenképpen pozitív visszajelzés. De legyünk tudatában, hogy az illető az elfogadás után látni fogja minden megnyilvánulásunkat. Annak, aki szeret erősen fogalmazni és gyakran oszt meg magánjellegű információt, ez nem igazán szerencsés. Én sokáig azzal próbálkoztam, hogy a LinkedInre, vagy céges Facebook oldalamra irányítsam át a nálam ismerősként jelentkező ügyfeleket, de többségük nem értette meg, vagy egyenesen rossz néven vette a dolgot.”

A szakértő hozzáteszi, ideális megoldásnak tartja, ha önálló listákba soroljuk az ismerősöket, és a mindenkinek szóló, de csak egyeseket érintő posztolás helyett az egyes listákra küldjük a posztokat. „Ezzel elkerülhető, hogy barátainkat szakmai információkkal terheljük, illetve hogy ügyfeleinket a baráti grillparty rejtelmeibe avassuk be” – zárja gondolatait Pécsi Ferenc.

Megkeserítheti

Érdemes továbbgondolni, a visszaigazolás kérdését. Lehet, hogy az elutasítás mint gesztus túl konfrontatív, egyenesen modortalan. De mit hoz a folytatás, miután az ügyfelem és én barátok lettünk a Facebookon? Ha fél négykor megpillantja a frissen posztolt fotót arról, hogy a gyerekeimmel kacsázom a Duna-parton Szentendrén, arra következtethet, hogy lopom a napot. Megmérgezheti ezt a bimbózó üzleti kapcsolatunkat? Egészen könnyedén. De ha közben hétvégén is dolgozom, hajnal kettőkor is válaszolok az e-mailjére, és nem tud olyan későn hívni, hogy ne érjen el? Akkor is. Ha pedig azért törlünk valakit, aki évek óta az ismerősünk, mert mostantól üzleti kapcsolatban állunk, az ellentétes a bizalmi légkörrel, még akkor is, ha egyébként semmi bajunk az illetővel. További hátrány lehet, hogy ha minden korlát nélkül keveredik a szakmai és a magánéletünk, néhány ugrással elérhetjük az ötezres limitet a barátaink számában. És arról se feledkezzünk meg, hogy a Facebook kifejezetten tiltja a magánprofil üzleti hasznosítását. Méghozzá a mindannyiunk számára hozzáférhető szabályzatban.

Ha ők nem is, legalább mi válasszuk szét

Lévai Richárd Facebook-szakértő szerint az ügyfelek nem mindig tudják különválasztani, milyen minőségben keressenek valakit. „Ahogy a telefont sem vesszük fel azonnal, ha épp elfoglaltak vagyunk, a Facebookon ismerős ügyfeleim üzeneteire sem kell azonnal válaszolnom – kezdi. – De hogy be- vagy visszajelöljük-e az ügyfeleinket? Aki kifejezetten ügyfélszerzésre használja a közösségi oldalt, annak hasznos lehet már a potenciális ügyféljelöltekkel is ismerőssé válni, bár egy facebookos barátság még nem jogosít fel az üzleti zaklatásra.”

Lévai úgy véli, ha kizárólag személyes kapcsolattartásra használjuk a Facebookot, csak a már-már baráttá vált ügyfeleinket jelöljük vissza, akikkel munkán kívül is szerveztünk programot, akit meghívnánk magunkhoz vendégségbe. „A vissza nem jelölés konfrontáció, és ha nyíltan elutasítunk egy kapcsolatkezdeményezést, érdemes megindokolni e-mailben. Esetleg átterelni az ügyfelet például Linkedinre” – magyarázza.

Követés, lista, ipszilon nézetek

Lévai Richárd szerint visszaigazolás helyett jó áthidaló megoldás a követés. Így minden nyilvános posztunk megjelenik a másik hírfolyamában, ha pedig rendszeresen előadunk vagy publikálunk, ez kifejezetten ajánlott. Hiszen egy ügyfél nem feltétlenül barátkozni akar, lehet egyszerűen kíváncsi arra, miről mi a véleményünk. Hasznos az is, ha listába szervezzük az ismerőseinket, így akár bejegyzésenként tudjuk szabályozni a megosztott tartalmat. És azzal is érdemes számolni, hogy sok ipszilongenerációs ügyfélnek nagyon határozott igénye van arra, hogy Facebook Messengeren tartsa a kapcsolatot az üzleti partnereivel.

Te már nem vagy a barátom

A Business Insider már négy éve arra biztatott mindenkit, bátran törölje azokat az ismerőseit, akivel csak látszatkapcsolatban áll („Kit érdekel, mit ebédelt a tíz évvel ezelőtti szomszédod?”), mert a falon elénk kerülő hírhalmaz így ritkul és tisztul egyszerre. Sokkal kevesebb, de sokkal érdekesebb vagy fontosabb információ sodródik a látóterünkbe, mint négyszáz-hatszáz-ezer-kétezer ismerősnél.

Érdekes módon ezek az előnyök csak nehezen jutnak eszünkbe olyankor, amikor mi kerülünk körön kívül egy ismerősünknél. Aki esetleg nem ismerné a vonatkozó alkalmazást – melengettünk-e kígyót a keblünkön az elmúlt napokban –, innen egy perc alatt letöltheti. Attól kezdve megjelenik egy új értesítés a barátok szekcióban, és megmutatja, ki dobott ki a hálójából.

Egy pillanat kérdése kideríteni, törölt-e bárki a közelmúltbanForrás: Origo

A Facebookon egyébként az a leggyakoribb, hogy a felhasználók a volt gimnáziumi osztálytársaikat törlik, mutatta ki két kutatás tavaly a denveri egyetemen. Többnyire vagy rendszeresen semmitmondó, vagy vallási és politikai kommentek és posztok miatt. Ha ugyanis tíz évvel érettségi után egyszer csak markáns közéleti véleményt fejtünk ki a falunkon, az valójában a tíz évvel ezelőtti önmagunkhoz képest sokkolja a hajdani osztálytársakat. Nincsenek hozzászokva egy a fejükben élő tizennyolc éves ember karakteres állásfoglalásához ezekben a kérdésekben, mert erre nem volt módjuk. (Ami persze fordítva, ránk is igaz lehet.)

De mi a helyzet a kurrens körünkkel? Az idézett kutatások szerint a leggyakrabban a kollégáink távolítanak el a facebookos barátaik közül. És nem azért, amit a közösségi médiában, hanem amit a valóságban követtünk – vagy nem követtünk – el.