Öt év elég a virágzó vállalkozáshoz Pannonhalmán

A főapát, Várszegi Asztrik

Tizenöt éve működő, már nyereséges pincészet, vadonatúj ásványvíz-palackozó, étterem egyedi adottságokkal, ehhez frissen csatlakozott kávéház, gyógynövénykert több ajándékbolttal, zenei rendezvények, kiállítások, formálódó tervek egy szállodára – ezekből áll össze egy sajátságos vállalkozói portfolió. A Pannonhalmi Főapátságé.

Rábai László főapáti titkár szerint egyáltalán nem kivételes, ha egy szerzetesrendnek vállalkozásai vannak. A bencésekre ez világszerte jellemző, az osztrák testvérek még túl is szárnyalják a magyar apátság aktivitását – bár valószínűleg kevesen érintenek olyan sok területet, mint Pannonhalma. Ebben sokat számítanak a természeti adottságaik, és az, hogy jó időben indultak el.

Az apátság látképe a dombok aljáról Fotó: Polyák Attila - Origo

Egy főapát pénzzel nem bánik

Pannonhalmán elég bárkivel három percet beszélgetni a rend vállalkozásairól, az biztosan el fog hangozni, hogy az ideális cégstruktúra részletesen kiolvasható Szent Benedek 1500 évvel ezelőtt írt regulájából. Várszegi Asztrik főapát szerint szinte bárki képes sikerrel irányítani egy kolostort, ha megtartja a szabályzatot, ha pedig a kolostor szót vállalatra cseréljük, még a legközépszerűbb vezetők is használható segítséget találnak a Regulában. Emberség, dialóguskészség, nyílt kommunikáció – ez Szent Benedek iránymutatása, és erre épül minden működő vállalkozás is.

A főapát, Várszegi Asztrik Fotó: Polyák Attila - Origo

A főapát azt mondja, nem lenne képes ennyi szálat kézben tartani, ha nem delegálna: „Nálam például általában egy fillér sincs, egy főapát pénzzel nem bánik. Ha Budapesten van dolgom, a házgondnoktól kérek néhány ezer forintot. Az viszont fontos volt, hogy minden társaságba jól delegáljak, így nincs is szükség arra, hogy operatívan foglalkozzak a pénzügyekkel.”

Szinte soha nem tart magánál pénzt a főapát Fotó: Polyák Attila - Origo

Várszegi Asztrik elmondta még, hogy a pannonhalmi vállalkozáscsaládnak már – világi – HR-igazgatója is van, aki az atyáknak ugyanúgy tart vezetőképzést, ahogy más döntéshozóknak tréninget. „Sok segítséget ad a tudásával és tapasztalatával a szakember – magyarázza. – Abban is segít, hogy a cégcsoport ne főként a rendből adódó alá-fölérendeltségben, hanem átláthatóan, jó kommunikációval működjön. Nemrég három napra elvonultunk Bakonybélbe. Videóra vettük, ahogy a gyakorlat szerint egy problémákkal bombázott társunkban fel kellett oldani a görcsöt, meg kellett győzni a helyes irányról. Ezt később megnéztük, és kielemeztük. Tehát mi magunk is tanulási folyamatban vagyunk, és mindez nagyon izgalmas.”

A gyógynövények újra- meg újrahasznosítása

Levendula és zsálya csíkozza lilával a kertet Fotó: Polyak Attila - Origo

A fűszerkert eredetileg az ispotály mellé települt, keleti tájolása a napfelkelte és a megújulás-gyógyulás analógiájára utal. Ma a levendula a 11 hektáros kert főszereplője – Pottyondy Ákos főkertész szerint azonban ez találkozik az aktuális trenddel és divattal. Összesen körülbelül 35-féle gyógynövény nő a kertben, a lila üdvöske mellett a kakukkfű, a citromfű, a borsos menta és a zsálya kap nagyobb ágyást. Évente körülbelül 100 ezer turista látogat el ide. A három tucat fajta között a kerti izsóp, a csombor és az oregánó a Viator étterem miatt fontos, a főszakács rendszeresen kér tanácsot, milyen helyi fűszerrel tehetné még különlegesebbé az ételeket. „Mostanában a római kamilla tud szép meglepetéseket okozni az étlapon” – fűzi hozzá a kert gazdája.

A gyógynövénykertet 100 ezer turista keresi fel évente Fotó: Polyák Attila - Origo

Pálinkafőzéssel azért nem foglalkoznak, mert préselik, nem pedig párolják a növényeket, a cefrézésre nincs felkészülve az üzem. Így 300 kilogramm levendulából 2-2,5 liter, ugyanennyi citromfűből 1,5 deciliter olajat nyernek ki. A felhasználás azonban százszázalékos: a lekaszált szárak – évi körülbelül 40 tonna – a biomassza-fűtőműbe kerülnek, az fűti az épületeket. Az égésterméket pedig a kertészek télen visszajuttatják a földbe. Pottyondy Ákos úgy fogalmaz, szétterítik a hamut a havon, mint a süteményen a porcukrot, és a folyamat kezdődik elölről. Ezek az ásványi anyagok nagyon értékesek, a visszatáplálás minden növedéki szakaszra jótékony hatással van. Emiatt, és mert vegyszert nem használnak, csak szerves trágyát, vagy ami az ökogazdálkodásokban engedélyezett, a kert hivatalosan ugyan nem minősül biogazdálkodásnak, de a gyakorlatban nagyon közel áll hozzá.

Minden fűszálat hasznosítanak Fotó: Polyák Attila - Origo

A gyógynövényeket részben a Herbária feldolgozóüzemei veszik át, részben gyógytea készül belőlük, amelyeket helyben árusítanak. A kisebb termékek, mint szappan, krém, fürdőolaj, fürdősó szintén helyben készülnek el, a kerthez tartozó ajándékboltban lehet megvásárolni őket. Az üzem látványműhelyként teszi megtekinthetővé a termékgyártás bizonyos folyamatait. „Sokkal többet is elő tudnánk állítani – tájékoztat Pottyondy Ákos –, de szándékosan nem állunk át a tömegtermelésre. Fontosabb az innováció, mert anélkül nem lehetne átmenteni az ezeréves apátság zárt rendszerét a 21. századba. A fűszerkert legfőbb célja, hogy a rendszer többi pillérét támogassa, ahogy kell.”

Kirakat mögött csomagolják a helyben készült szappant a látványműhelyben Fotó: Polyák Attila - Origo

IV. Béla is itt oltotta szomját

Ravazdon, a Szent Márton-hegy közelében, 160 méter mélyről 17 ezer éves vizet hoz fel és palackoz a vállalkozáscsoport legfiatalabb tagja, az ásványvízüzem. A forrást már Anonymus említi, a legenda szerint a tatárok elől menekülő IV. Béla is ivott belőle. A helyiek máig Béla király kútjaként emlegetik. Mint Érsek Roland ügyvezető elmondta, a Vis Vitalis attól ásványvíz, hogy az életkora miatt még semmilyen szennyeződés nem érhette.

A Vis Vitalis palackozóüzeme Fotó: Polyák Attila - Origo

A Vis Vitalis palackja semmilyen más ásványvízével össze nem téveszthető. A dizájn, amelyben a kupakról sem feledkeztek meg, egyesíti a vizeskancsó és az elsőgenerációs szikvizes üvegek formáját. A méretek is egyediek: a vendéglátásba és az idegenforgalomba a 0,4 és 0,8 literes, a kiskereskedelmi forgalomba pedig a 0,6 és az 1,2 literes flakonok kerülnek.

A Vis Vitalis egyszerre szikvizes üveget és kancsót idéző palackja az apró koronára emlékeztető kupakkal: a kék szénsavas, a fehér mentes vizet jelez Fotó: Polyák Attila - Origo

Érsek Roland elmeséli, hogy amikor beindították a vállalkozást, mérlegelték, miből készüljön a csomagolás. Végül azért döntöttek a PET-palack mellett, mert alacsonyabb hőfokon olvad meg, mint az üveg. Az üzemben 9 ember dolgozik, óránként 3000 palackot töltenek meg, így 9-10 raklapnyi ásványvíz a napi termelés. A palackozó melletti ajándékboltban a vásárlók saját kezűleg is palackozhatják azt, amit hazavisznek.

Érdemes összefogni a cégeket

Vélhetőleg még idén létrejön az a holding, amely minden vállalkozásukat összefogja, mondta el az Üzletrésznek Rábai László főapáti titkár. A kiszervezéstől azt várják, hogy strukturáltabban és hatékonyabban működjenek az apátság gazdasági társaságai. „A főapátság profilja elsősorban a nonprofit tevékenység: az oktatás, a nevelés, a szociális otthon, a kulturális rendezvények – tájékoztat Rábai László. – Szeretnénk jobban kihasználni az egyes tevékenységek közötti átjárást. Érdemesebb egy társaságban összefogni a tíz-, az ötéves, illetve az egészen friss projektcégeinket, mint mindegyiket külön-külön finanszírozni.”

Rábai László főapáti titkár Fotó: Polyák Attila - Origo

A középtávú cél az, hogy a jövedelmező tevékenység támogassa a nonprofit tevékenységet. „Jelenleg még nem reális komoly osztalékkal számolni – tájékoztat Rábai László. – Szeretnénk körülbelül 5 év múlva elmondani magunkról, hogy érdemben tudjuk támogatni a nonprofit szervezeteinket, de momentán inkább az a helyzet, hogy a nyereséges cégeink segítik az indulókat. Viszont az is tény, hogy egy apátság soha nem 5 évre tervez. Ez a vállalkozási kör nem arra épült fel, hogy egymagában fenntartson egy iskolát vagy egy szociális otthont. Arra viszont alkalmas, hogy a finanszírozási résekre megoldást találjunk, például egy pályázat önrészéhez. Itt ilyen üzleti célokban gondolkozunk, hiszen a tulajdonosoknak sosem az lesz a fontos, hogy jobbra cseréljék az autóikat. Ha minden terv szerint halad, a portfólió következő eleme egy szálloda lesz. Ebbe hitel nélkül nem vághatunk bele, de egészen más banki hozzáállással találkozunk majd, ha stabil pénzügyi hátteret tudunk felmutatni. A szállodától azt is reméljük, hogy szintet lépjen a profittermelő képességünk.”

Aki utazik, megéhezik

A Kosaras-dombon álló nívódíjas épület – Dick Sikkes holland építész munkája – látványos jelképe annak az innovatív hagyománytiszteletnek, amellyel az apátság a vállalkozásai teljes csokrát összefogja. A bencések aktív, szolgáló vendégszeretete ezerötszáz év óta az étkezésben a legkönnyebben kifejezhető (a múltban az atyák külön konyhát tartottak fenn a bizonytalan időben érkező éhes vándornak). Az étterem májusban ünnepelte ötödik születésnapját, az étlap töretlenül legnépszerűbb szereplői a zsályás, kakukkfüves kacsamáj, illetve a nugátos tortácska.

Báránygerinc zöldspárgával, mungóbabbal, pakcsojjal és garnélahabbal Fotó: Polyák Attila - Origo

A születésnap tiszteletére menüre került a kacsamáj magnum – pálcára szúrt falatnyi kacsamáj rebarbarazselében, roppanós étcsokoládé réteg alatt –, illetve a Kojak-nyalókára emlékeztető, de annál nagyobb meglepetést okozó gyógynövénylikőrös popcake. A kínálat elképzelhetetlen a pincészet borai és a kert fűszernövényei nélkül, így épülnek bele a nagyon régi hagyományok Gyurik Gábor séf 21. századi kreációiba. Az épület valójában áttetsző üvegdoboz, a falakat a táj adja, a vendég evés közben szinte a lankák felett lebeg. Rábai László elmondta, az étterem az ötödik évre felkapaszkodott a plusz nullás státuszba, ha szerényen is, de már nyereséges.

A Viator étteremben öt éve gyönyörködhetnek a törzsvendégek Fotó: Polyak Attila - Origo

A szintén fiatalnak számító Pausa kávéház a pincészet, az étterem és a fűszerkert termékeit gyűjti egybe. A sütemények szezonálisak, miért is ne szerepelne levendulás-csokis tortácska és levendulás limonádé az étlapon. A kávézásra kialakított helyiség mögött külön termekben rendeznek koncerteket és kiállításokat, és itt kapott helyet a múzeum is.

A Pausa kávéház terasza Fotó: Polyák Attila - Origo

Napi egy heminát bárki vígan megihat

Rábai László a Pannonhalmi Apátsági Pincészet Felügyelő Bizottságának is tagja. Elmeséli, úgy vágtak bele az ezredfordulón, hogy az apátságnak sem földje, sem pincéje, sem technológiája, sem szakembere nem volt. A Rákosi-korszakban a rendtől elvett 110 hektárból 52-t vásároltak vissza, a hajdani pincét pedig később alakították át múzeummá. Mivel Magyarország akkor még nem volt tagja az uniónak, előcsatlakozási pályázatokon lehetett támogatást igényelni, de egyértelműen látszott, hogy az így megtámogatott önerő sem lesz elég a mintegy másfél milliárd forintos beruházáshoz. Társtulajdonosként beszállt az MKB Bank, 45 százalékos üzletrészt kapott. „Mi befektetőt kerestünk, ők marketinglehetőségnek tekintették” – fogalmaz Rábai László.

Az apátság pincészete zömmel fehér szőlőből dolgozik Fotó: Polyák Attila - Origo

Az első szakembert baráti ajánláson keresztül találták meg Gál Tibor egri borász személyében, aki élete végéig tanácsadója volt a pincészetnek (2005-ben Dél-Afrikában érte halálos baleset). A borászati technológia és a szőlőtelepítés terve az ő munkája, az első két évben a munkát is felügyelte. Ő hozta az utódját is, Liptai Zsoltot, máig ő vezeti a szakmai munkát Pannonhalmán.

A hajdani pincészet ma múzeum Fotó: Polyák Attila - Origo

A szőlő 52 hektáron, 4 ésszerű egységben terem, egyenként 4-6 kilométerre az apátságtól. Rábai László tájékoztat, hogy több fajtával dolgoznak, az időre bízva a szelekciót, mert az újraindulásnál nem volt mire alapozva eldönteni, melyik fajtából lesz tartósan értékes bor. Kétharmad-egyharmad arányban van fehér – rajnai és olaszrizling, tramini, chardonnay, pinot blanc és sauvignon blanc – és kék – pinot noir, merlot, cabernet – szőlő. „Nincs mindenből minden dűlőben, de arra törekedtünk, hogy valamennyi fajtát legalább két helyen telepítsük.”

A zászlóshajók

Három címke jelenti a Pannonhalmi Apátsági Pincészet fő ékességeit: az Infúzió – a legdrágább –, a Hemina – a legkeresettebb – és a Rajnai rizling – a legtöbbet eladott. Az első kettő házasított és hordóban érlelt tétel, míg a harmadik reduktív technológiával készül. „A bor eleven valóság, nincs két egyforma, ez a szép benne” – magyarázza Rábai László az évjáratok közt előforduló finom eltérések okát. A bormarketingben bevált elv szerint a házasított borok fantázianevet kaptak, amely a hagyományokhoz köthető.

A Hemina története a legszívmelengetőbb: Szent Benedek a Regulában egy heminányiban határozza meg a napi bormértéket. A közel másfél ezer éves kódexet azonban tűvé tehetjük, nem fogjuk megtalálni, hány centi-, deci- vagy literről van szó. Méghozzá azért nem, mert a hemina személyre szabott, ebből sincs két egyforma: „A hemina az a mennyiség, amit ha megiszol, megtalálod Istent, de még nem kísért meg az ördög” – áll a szerzetesi szabályzatban.

Forrás: Origo

Az 52 hektáron megbízható időjárás mellett 300-330 ezer palack borhoz elegendő szőlő terem meg. A pincészet a vállalkozáscsoport legrégibb tagja, már egyértelműen nyereséges.

Sosem lesz bencés fröccsöntő

Rábai László a társaságok legfontosabb értékének az együttműködési készséget látja: „Ha megbízható a tulajdonosi összetétel, az ember könnyebben védekezik a vakfoltok ellen, könnyebben bírál felül egy-egy vonzó, de nem racionális tervet, mert tudja, ha kell, kijózanítja a társak kontrollja. Nekünk ez a jó modell. Szolidak vagyunk, óvatosak, egyszerre egy területet fejlesztünk. Ha valami sínre került, vigyázunk rá. Nem akarunk korlátlanul fejlődni, nem törekszünk túlzott nagyságra, nem akarunk még egy éttermet, sem szőlőt kétszer ennyi hektáron.”

Elmondja, a vállalkozáscsoport ötlete az ezeréves évfordulóval, 1996-ban született meg, amikor a világörökség részévé vált az apátság, és a nagyon komoly turisztikai érdeklődéssel ígéretes irány tűnt fel. Ezzel párhuzamosan jött létre az apátsági termékcsalád, amely túl is mutat a turizmuson. „Fröccsöntőt például akkor sem telepítenénk, ha tízszer ekkora profitot hozna, mert nem összekapcsolható a hagyományainkkal – mondja. – A minden vállalkozáson megtalálható bencés címke mellett természetesen nem elhanyagolható a nyereség, de nem ez az egyetlen szempontunk. Hanem a munkahelyteremtés, a kapcsolódás egymáshoz, a tradícióhoz, a világba illeszthetőség. A vállalkozásainkban csak olyan termék jöhet szóba, amelyre a főapátunk joggal lehet büszke.”