Most szúrtak ki magukkal a görögök

2015.07.14. 12:06

A közgazdaság, sokak hitével ellentétben, nem a jó és rossz megoldások tudománya, de a legjobb kiút megtalálásáé. Ez gyakorta a két igen rossz megoldás közüli választást jelenti. A görög tárgyalások épp ebbe a kategóriába tartoztak.

Számos neves közgazdász, például Thomas Piketty adott hangot nemtetszésének, miszerint a németeknek szolidaritást kellene vállalniuk, és engedni az adósság leírásából. Az érvek között szerepelt, hogy a gazdasági intézkedéseknek nem szabadna prociklikusnak lenniük (növekedésnél támogató, recesszióban megszorító), illetve az 1953 német adósság-elengedéssel is példálóztak.

Utóbbi jó nagy marhaság, nem lehet a két történelmi szituációt összehasonlítani, hiszen: jelenleg a megszorítások követelése szolgálja Európa egységét

- írja legfrissebb blogbejegyzésében HozamVadász.

Nem állnak rendelkezésre a feltételek

A prociklikusság akár még igaz is lehetne, de a klasszikus közgazdászok olyan gazdaságokban gondolkoznak, ahol működik egy fiskális unió is, így egy válságban a vagyoni redisztribúció elosztja a terheket. Ehhez közös európai költségvetést kéne adni az egységes Európai Parlament kezébe. Erre egész egyszerűen ideológiailag az európai társadalmak nem állnak készen. Úgyhogy szép gondolat a szolidaritás és adósság elengedés (ami gyakorlatilag a fiskális redisztribúciónak lenne egy formája), de ehhez az emberek gondolkodásmódján kellene változtatni.

Vajon tényleg egységes tud maradni Európa?Forrás: REUTERS / Yannis Behrakis

Arról nem is beszélve, hogy

az adósság elengedése - habár első ránézésre a fiskális unió egy perverz formája lenne - hosszú távon épp a szétesés felé mutatna.

Az ügy másik vetülete pedig azon politikai kockázat terjedése lenne, ami akkor jelentkezne, amikor az olaszok, spanyolok is könnyítést kérnének. Ez Damoklész kardjaként lebegne az uniós döntéshozók feje felett, amit jól látható módon el akar kerülni a Merkel 'vezette' Európa. Úgyhogy ezek a közgazdászok kicsit a számok után nézzenek az emberek fejébe, és lássák meg, hogy amit őt javasolnak, még talán egy évszázaddal is megelőzi korát - emeli ki HozamVadász.

Sok hűhó semmiért?

Ugyanakkor ezekkel a reformokkal nincs megoldva a probléma. A görögök úsznak az adósságban, az Európai Unió még nyomja le a torkukon az eurómilliárdokat, amit később ugyanígy nem tudnak visszafizetni, és még komoly recesszióba is taszítják a balkáni országot.

Egy olyan helyen, ahol eleve rossz az adómorál (mint például Kelet és Dél-Európa), az adók emelése épp feketíti a gazdaságot, és csökkenti az adóbevételeket. 16 százalékos adókulcsnál még lehet sokan voltak, akiknek nem érte meg kockáztatni a lebukást, de 23 százaléknál már komolyodik a tét.

Ez olyan, mintha a lottón másfélszeresére növelnék a főnyereményt, azt várva, hogy majd kevesebben vesznek szelvényt.

A megmaradt, adókon keresztül csökkentett reáljövedelmekről nem is beszélve. Alacsonyabb reál jövedelem csökkenti a gazdasági aktivitást, így valószínűleg (hiszen ez a megszorítás alapismérve) további recesszió jön a gazdaságban.

Elfogyott a levegő Alekszisz Cíprasz görög miniszterelnök körül, egyelőre meg kellett hajolni az EU akarata előttForrás: Laurent Dubrule/EPA

De akkor hol siklott ki a projekt?

A válasz nagyon egyszerű: 1999. január 1.

A közös deviza használatával egy szobába zártak egy ultra produktív Németországot egy kevésbé produktív európai perifériával.

A németek jöttek, láttak, letarolták a piacokat. Normál helyzetben a német deviza felértékelődése megvédte volna a perifériát, avagy egy közös fiskális rendszerben a német adók egy része visszajutott volna a perifériára.

Ha már így vizsgáljuk a kialakult helyzetet, akkor azt lehet mondani, hogy

míg a németek a kisebbik rosszat választották, és nem engedtek Athénnak, addig a görögöknek sikerült magukkal kiszúrni, és nem csődöltek be.

Pedig hosszabb távon a legkisebbik rossz az lehetne, hogy Európa nem enged, Görögország bejelenti a csődöt, ugyanakkor az olaszok, spanyolok ennek fényében nem fognak engedményeket és újabb forrásokat kérni. A görögöknek ez egy fájdalmas és áldozatokkal teli lépés lenne, de a súlyos recesszió, illetve az újraszerveződő gazdasági struktúra (erre mindenképp szükség van, enélkül egyáltalán nincs kiút) után gyors talpra állás jöhetne a kiigazított külkereskedelmi mérleggel (a drachma leértékelődésén keresztül) együtt. Így lehetne tiszta lappal indítani - zárja gondolatait HozamVadász. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK