Bajban az euró, de ez természetes

2015.07.24. 16:01

A befektetők ütik, a közgazdászok kinevetik az eurót, főleg, hogy a közös pénz nagyon megszenvedte a legutóbbi görög válságot. Kiút van, csak el kell indulni rajta - mondják közgazdászok. Egyikük szerint az amerikai dollárról érdemes példát venni.

Vezető amerikai közgazdászok időnként kárörvendően nevetnek a görög válságon, és főleg annak közös pénzre, az euróra gyakorolt hatásán. Szerintük az európai kormányok annak idején hirtelen, a feltételeket nem kellően tisztázva ugrottak bele a devizaunióba, ennek levét isszák most a gyengülő euróval. 

Forrás: Ingram Pinn

Tanulságos történetek

Paul Krugman például rendszeresen Európa vezetőinek orra alá dörgöli, hogy szerinte ők egy negyed századot vesztegettek el a kontinens gazdaságának fantazmagóriákra építésével. Nagyjából egyetért ezzel a megállapítással Mertin Feldstein is, aki szerint az eurozóna minden problémájának oka, hogy egyetlen devizával próbálnak működtetni nagyon különböző országokat.

Kathleen MacNamara a washingtoni Georgtown Egyetem professzora a Washington Postban megjelent írásában azt állítja, a neves közgazdászoknak visszább kellene venni a kritikáikból.

"Egységes devizák létrehozása soha nem úgy zajlik, hogy szakértők vitatkozgatnak, majd kiválasztják a legoptimálisabb megoldást.

A pénz politikai csatározások eredményeképpen jön létre: a legerősebb szereplő saját hatalmának megerősítése és koncentrálása érdekében hoz létre fizetőeszközt - így született meg az amerikai dollár is"

- fogalmaz a professzor.

Idő kellett a zöldhasúnak.Forrás: Soe Zeya Tun/Reuters

Azt írja, hogy a dollár története az euró szempontjából is különösen tanulságos. A mai Egyesült Államok területén még a polgárháború előtt rengetegféle pénz volt forgalomban. Fizetőeszközként szolgáltak a magánbankok által kibocsátott bankjegyek, emellett az államok is próbálkoztak saját pénz megteremtésével. Az árfolyamok követhetetlenek voltak, az átváltás kaotikusan módon zajlott. Aztán jött a polgárháború, amit az északiak nyertek, a hatalmat magukhoz ragadva pedig elkezdtek rendet vágni a fizetőszeközök erdejében is.

A ma is ismert dollár bevezetését 1863-ban a republikánus párt verte át a törvényhozáson, így kapott a szövetségi kormány kizárólagos jogot a pénz forgalomba hozására. Erre is csak úgy volt lehetőség, hogy a déliek kiváltak az unióból, a zöldhasú így hamar a háború eszköze lett: segítségével racionalizálni lehetett a költségeket, olajozottabban tudott működni a hadigépezet.

Válságok sora

Minden intézmény, ami segített megóvni Amerikát attól, hogy az Európa jellemzésére alkalmazott "fantazmagóriákra épülő gazdaság" csapdájába essen, kemény politikai csaták árán jött létre. Alexander Hamilton, az ország első pénzügyminisztere magához ragadta a jogot a szövetségi szintű kötvénykibocsátásra, és masszív pénzügyi rendszert építhetett így.

McNamara ír még egy hasonlóságról, ami napjaink történései szempontjából különösen érdekes: történészek jól dokumentálták azokat a heves politikai csatározásokat is, amelyek a szövetségi állam és a tagállamok között folytak, ilyen-olyan mentőcsomagok okán.

A központ adott, de feltételeket szabott cserébe, a végeredmény pedig a szövetségi költségvetés kialakulása lett.

Az egységes bankrendszert még így sem sikerült kiépíteni a 19. században, arra egészen a nagy gazdasági világválságig várni kellett. Megdöbbentő az is, hogy a Egyesült Államoknak nem volt központi bankja egészen 1913-ig, amikor végül felállították a Fedet.

Jól látszik, hogy minden egyes intézmény egy válság és az arra adott válasz következtében jött létre

- írja a professzor.

Európa vezetői nem voltak buták vagy elbizakodottak, amikor létrehozták az eurót anélkül, hogy amellett lett volna fiskális unió vagy éppen európai szintű demokrácia. Jobban aggódtak amiatt, hogy milyen politikai-biztonsági következményei lettek volna a lépés elhalasztásának. Olyan Európát akartak felépíteni, amely túllép a hidegháborús megosztottságon, és így akarták összeforrasztani Németországot is az újraegyesítés után.

Nem bíznak benne.Forrás: REUTERS

A gazdaság szempontjából nézve azt remélték, hogy

egy erős közös pénz, egy központi bank, amelyet az euró erejének megőrzése érdekében hoztak létre, majd segít a tagországoknak kikecmeregni a dél-európai országokból felszivárgó inflációs spirál kelepcéjéből

- fogalmaz McNamara.

Az európai vezetők, az IMF és az Európai Bizottság hatalmas munkát végzett el a görög válság kezelésével. Tehát azért kritizálni az eurót, mert most éppen nem ideálisak a gazdasági körülmények, eléggé visszatetsző. Ez a helyzet ugyanis mindenütt előáll, ahol éppen új politikai rendszert építenek.

Az amerikai dollár történetét már ismerjük. Most arra várunk, hogy ez a történet megismőtlődik-e az euróval is" - fejezi be a gondolatmenetet McNamara.

Most van baj

A válság mindenesetre nem ért véget, sőt, most hogy megszólaltak a befektetők, még mélyült is.

Hosszabb távon romlottak az euróval kapcsolatos kilátásaink a politikai fejlemények miatt" - mondta a Bloombergnek Richard Benson, a londoni Millenium Global alapkezelő tanácsadója. "A közös deviza nem lesz igazán vonzó a befektetők számára hosszabb távon" - mondta ugyanitt Ulrich Leuchtmann a Commerzbank devizastratégája.

A megoldás az elemzők szerint a pénzügyi unió további erősítése volna, ehhez viszont néhány tagállamnak semmi kedve - bár a francia elnök nemrég arról beszélt, hogy szerinte is ebbe az irányba kell elmozdulni.

Ahogy egy befektető összefoglalta a hírügynökségnek: "ha az eurozóna gazdasága előre akar lépni, szorosabb együttműködésre van szükség. Ha ez nem alakul ki, senki sem fog bízni az euróban."

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK