Elcsépelt szó lett az innováció

2015.09.02. 13:38

Innovate or die – ez az üzleti élet, főként a startupok pillanatnyilag kötelező mottója. De a magyarul még jóval sarkosabb is gondolat – innoválj, vállalat, vagy pusztulj el – gyorsan élét veszti. Az innováció szó kezd a közhelyek sorsára jutni: valaha érvényes gondolatot közvetített, majd egyszer csak észrevesszük, hogy kiürült frázissá vált.

A mondás alapja roppant egyszerű folyamat: ha egy vállalat ki akar tűnni a technológiai piacon, azt a benyomást kell keltenie, hogy szünet nélkül új fogalmakat próbálgat. Csakis olyasmiben gondolkozik, amit még nem láttunk. Ha másképp tesz, nem veszik észre, ha pedig nem veszik észre, elsüllyed. Kétélű karddá attól válik a fogalom, írja az Entrepreneur, ha az innováció öncélúvá válik. Elon Musk vezetésével a Tesla például a huszonkettedik századi közlekedés megvalósítására és az űrutazásra tette fel a működését. Csakhogy a Tesla a kisvállalati szektorból szemlélve – és persze a startupok szemével nézve – vállalatmonstrum. Amely kicsik többsége örül, ha a terméke első, de már kézzel fogható változatáig, a MVP-ig (minimum viable product) eljut. Ha ez még valamicske nyereséggel is kecsegtet, az szinte bónusznak számít.

Az innováció a védjegyük, akármekkora veszélyekkel jár is ezForrás: Getty Images/2015 Getty Images/Kevork Djansezian

Miért veszélyes az innováció?

Veszélyes például, ha a cég valóra váltja a mottót, és valamiben az élbolyba jut, de legalábbis túl jó lesz. Nem valószínű, hogy van vállalkozás a Földön, amelyik ne irigyelné az Apple eladási számait, de a márkanév olyan régóta összefonódik a „már megint kitalált valamit, amitől egyszerűen elszáll az agyunk” érzésével, hogy ha egy új termékük alatt nem szakad be az asztal, azt már üzleti kudarcnak tekinti a piac – ez pedig józanul nézve irreális és igazságtalan, ráadásul félrevezető.

A startupkultúra egyik jellemzője, hogy problémát keres, amelyre aztán valóban odáig nem létező megoldást kínál. De a problémának egy közösséget – felhasználócsoportot, szakmát, azonos cél felé törekvő embereket – kell érintenie, különben minden a hivalkodásról szól. Mert bármily különös, vannak a Homo Sapiensnek olyan egyedei is, akiknek mondjuk nem emelkedik kétszeresére a pulzusuk arra a gondolatra, hogy korai felhasználók lehetnek, és akkor sem omlanak össze, ha valamilyen kütyüből még a három évvel ezelőtti kiadást használják. Viszont esetleg örülnek egy olyan applikációnak, amelytől jobban érti a fizikát a gimnazista gyermekük, vagy amely biztonságosabbá teszi a netes vásárlást.

Milyen a valódi innováció?

Az innováció természeténél fogva ügyfélcentrikus. Ha az újítás működik, igazi, látható előnyöket, jótékony hatást hozó technológiát vezet be. Az okoseszközök, az okosotthon elemei, a tárgyak internete valóban paradigmaváltást adott a mi korunknak, a jelenség „game changing” – hogy a többi startupos varázsigéhez se legyünk igazságtalanok – természetéhez nem fér kétség.

Probléma akkor jelentkezik, ha az innováció a telefonunk, az óránk, a rohamos vajfogyást mindig időben jelző hűtőnk boldogságára koncentrál a miénk helyett. Ezen a gondolati struktúrán áll vagy bukik az innováció lényege. Ha csak a tárgyak szintjén javít, az nem validálja. Ha valóságos problémát old meg, az igen. Ne a tabletünk élete legyen hatékonyabb és szebb. Hanem az embereké.