Kevés vállalkozó tölti élete első munkanapját egy saját alapítású kft-ben – a masszív trend szerint az ember először alkalmazott, aztán cégtulajdonos. Mi minden motiválhat arra egy munkavállalót, hogy álljon a saját lábára – egyben persze a saját bőrét vigye a vásárra?

Úgy érzi,

  • elegendő tapasztalatot szerzett,
  • egy életre elege lett a felettesekből,
  • túl képzetté vált az elmúlt években ahhoz, hogy valaki  más zsebét duzzassza a tudásával,
  • csapatot akar irányítani,
  • túl jó ötletei támadnak munka közben ahhoz, hogy azok aztán az önállóság híján pocsékba menjenek.

De ebben a felsorolásban csak az egyik elem szól az elviselhetetlen környezetről. A többi esetben nincs baj a jelenlegi helyzettel, a vállalkozás egyszerűen értékes alternatívának tűnik.

Megtartani mindkettőt

A nyilvánvaló kockázatok miatt kezdetben jó ötletnek tűnik két végén égetni a gyertyát. Sokan azzal indulnak el, hogy csak akkor borítanak majd mindent, amikor a vállalkozás hasít, de legalábbis nagyon biztató jeleket mutat. Csakhogy ez nem működik mindenkinél.

Járt utat hagyni a járatlanért, mindezt ráadásul saját zsebből finanszírozva, és kezdetben a cashflow halvány reménye nélkül – erre valóban ésszerű biztonsági tartalék egy már létező státusz. Legalább a bevétel biztos, ha nem is a vállalkozásból. Ha a munkavállaló megtartja az állását, bármikor felmondhat, amikor már fut a szekér. Ha felmond, és ezt később megbánja, nagyon-nagyon nehéz lesz visszaszereznie a székét. Ráadásul van mit átvinnie – és ha az elemi jóízlés tiltja is, hogy ez az irodaszerekre vonatkozzon, a kollégák jó tanácsai, tapasztalata, még akár a profi kapcsolati háló egy része is komoly segítség lehet.

Csak hát beleszakadunk

A szűk keresztmetszet az időfaktor. Hová és hogyan szuszakolja be a friss céges ügyeit, aki reggeltől-estig mással foglalkozik? Marad az éjszakázás és a hétvégék, ezt pedig nyilvánvalóan csak rövid távon lehet bírni. Így hát hosszabb idő alatt épül majd fel az üzlete. Szintén problémás, hogy két vasat tartva a tűzben az ember sehol nem tudja igazán bedobni magát.

Az én kis cégecském

Amíg az ember másodállásban vállalkozó, természetes, hogy inkább tekinti kedvtelésnek, mint munkának, szórakozásnak, mint pénzkereseti forrásnak. Egy hobbiban pedig sohasem kulcselem a motiváció. A vállalkozóban kialakul a „tempózz, ahogy bírsz, különben mind elsüllyedünk” reflex, de ha csak a másodállásáról van szó, éppen a tét súlya nem érzékelhető. A biztonsági háló funkciója az, hogy életet mentsen, de rakétastartra nem sarkall senkit.

Számos előnye van a csordaszellemnek, de a kockázat izgalmával nem tud vetekedniForrás: youtube

Ha megfordul a sorrend

Sokszor éppen a főállás szenved hátrányt a kiegészítő vállalkozástól. Nincs is abban semmi furcsa, ha az új vonzóbb, ha az ember gondolatai az épülő, a félkész, a friss történet körül forognak – de ez előbb-utóbb meglátszik a nyolctól ötig nyújtott teljesítményén. Amikor ezt az ember felettese is észreveszi, az a bizonyos biztonsági háló már köré is tekeredett. De ha feltételezzük, hogy valaki hősi lemondással és erőfeszítéssel helyt áll mindkét fronton, garantáltan megsínyli a harmadik: a család, a párkapcsolat, a barátok. Minden olyan helyzet, amely érzelmileg tölt fel.

Vagyis ami életben tartja.

Hogyan balanszírozzunk?

Az Entrepreneur cikke szerint a relatíve legokosabb döntés mégis a kettős játékkal kezdeni, nagy figyelem és az ésszerű rugalmasság mellett. Van rá esély, hogy nehezebb lesz, mint korábban a munkában bármi, de ez itt a magvető, ha tetszik, befektetési időszak. Amikor megtérül, a gyümölcse is édesebb lehet, mint bármi, amit addig elértünk.

Néhány praktikus tanács:

  • Semmiképp ne munkaidőben intézzük a vállalkozás ügyeit.
  • Játsszunk nyílt lapokkal kezdettől, ne titkoljuk el a vezetőnk előtt, hogy beindítottunk egy második vonalat is, amelyből egy szép napon főcsapás lehet.
  • Maradjunk önmagunk barátja és jótevője: ha elérkezik az a pont, hogy háromszor annyit kell dolgozni a vállalkozáson, vagy vegyünk fel valakit, vagy mondjunk fel.
  • Törekedjünk egyensúlyra, ne engedjük, hogy kiégjünk és jószerivel sem a foglalkoztatásra, sem a foglalkoztatottságra ne legyünk alkalmasak.