Az arisztokraták sorsára jutnak a nagyvállalatok, ha nem kapcsolnak

2015.09.17. 16:40

Paradigmaváltás zajlik a vállalati működés és értékteremtés egész folyamatában. A vállalatok korábban nem tapasztalt hatást gyakorolnak az egész életünkre, méghozzá társadalmi és kulturális formáló erőként. Braun Róbert szerint aminek ma tanúi és alanyai vagyunk, sok szempontból analóg a 19. századi polgári mozgalmakkal.

Többek közt ez hangzott el a Vállalati társadalmi felelősségvállalás – A vállalatok politikája című kötet bemutatóján. A szerző, dr. Braun Róbert egyetemi docens úgy véli, a természeténél fogva lassú és keserves paradigmaváltás egyaránt vonatkozik a vállalat elméletére, a vállalati működés és folyamatok gyakorlatára, valamint az érintettekkel való együttműködés formáira és módjaira. De újra kell gondolnunk a kontextust is – főként az egyensúlyt, azaz a fenntartható fejlődés filozófiáját. Ahhoz, hogy a váltás sikerüljön, sokak sokféle együttműködésére van szükség. Ez az együttműködés szerencsére zajlik, véli a szakember.

Ott vannak mindenhol

A bemutatón a szerző kitért arra, hogy a fogyasztó is kilépett a hagyományos szerepéből. A vállalatok már nem az anyagi jólétünket formálják, hanem a gondolkodásmódunkat is. Megjegyezte, szinte valamennyi vállalat szinte valamennyiünkre hat ily módon, rettenetesen bonyolult mátrixok szereplői vagyunk. Egyre kevésbé lehetséges szétválasztani a politikai választót és a gazdasági fogyasztót. Még akkor is, ha azt tapasztaljuk, hogy a vállalatok a konfliktusokat hierarchikus és gyakran elnyomó formában kezelik, míg állampolgárként jogos elvárásunk a liberális demokráciáktól kapott egyenrangú, párbeszédes forma. „A vállalatok a társadalmi jólét legnagyobb hatású aktorai, náluk van erőforrás, stratégiai gondolkodás, cselekvési képesség. Működésük a társadalmi lét valamennyi területére kiterjed: egyaránt teremt és formál kultúrát, okoz kárt vagy őriz meg környezeti értéket, és teremt gazdasági jólétet. A vállalat érintettjei mi vagyunk – gondolkodó, érző, cselekvő emberek, akik részt kérnek a döntéshozatalból" – áll az Akadémiai Kiadó által megjelentetett könyv előszavában.

Metaforikus vér fog folyni

A szerző elmélete szerint az zajlik a gazdasági szektorban, ami a politikában a 19. században. Reméljük, hogy az arisztokráciával analóg vállalati szegmensben nem fognak fejek hullani úgy, ahogy a polgári forradalmak vért kívántak. De ahogy az arisztokraták nem érezték égetően szükségesnek, hogy változtassanak a nekik jó, más osztályoknak rossz rendszeren, ha a multinacionális cégek nem kapcsolnak gyorsan – hiába nem szorítják rá erre például a McDonald's fiókokat a számok –, az még nagyon fájhat nekik. A demokratikus viszonyok jobbításáért meg kell harcolni, és ez áldozatokkal fog járni.

Forrás: Akadémiai Kiadó

Együttműködő átalakulás

A példa szerint most épp úgy kezdenek öntudatra ébredni az érintett csoportok, ahogy annak idején a polgárság, a munkások, a parasztok, majd a női egyenjogúság harcosai, és így tovább az érdekvédelmi közösségek. Az átalakulás ideálisan együttműködő átalakulás lesz. Ennek első lépése az eltávolodás a multik által oly kedvelt „one size fits all” egyenmegoldástól, mert bebizonyosodott, hogy ez az egyetlen méret mégsem passzol mindenkire egyformán. Ma a nagy kihívás a globális standerdeken belül a lokális sajátosságokhoz igazodó válaszadás. Az is fontos, hogy létre tudjanak jönni kevésbé szűk és oligarchikus terek az állam és a nagyvállalatok együttműködésében. Hiszen a jelenlegi működés negatív externáliával terhelt: hiába vonzó számunkra minden rajtunk lévő ruhadarab ár-értékaránya, ha egyszer ennek bangladesi vagy indiai sweatshopokban a 25 centes órabér az ára. A vállalatoknak képessé kell válniuk arra, hogy a negatív externáliát megszüntetve, de legalábbis ellensúlyozva termeljenek profitot.

A kkv-k is helyet kapnak a folyamatban

A kiszervezett munka egyébként is véleményes – Braun Róbert személy szerint úgy gondolja, nagy hiba volt két évtizeddel ezelőtt Magyarországnak részt vennie ebben a folyamatban. A kiszervezésben hamarosan megjelennek a gépek mint harmadik fél, ez a csata pedig csak vesztes lehet. Példaként említette a Tesco automata kasszáit: rövid távon munkahelyeket számol fel, de hosszú távon rászorítja a szereplőket arra, hogy képzettebbek legyenek.

Maguk a kis- és középvállalatok természetesen nem vesznek részt olyan mértékben a társadalmi felelősségvállalásban, mint a multik, ami helyes is. A kis közösségekben jobban érvényesülnek a demokratikus viszonyok, a struktúra természetesen laposabb, mint a nagyvállalatoké, és jóval nagyobb hangsúlyt kap a személyes bizalom. Ha végül a cégvezető maga dönt is, mindenben meghallgatja a legjobb és legrégebbi emberét. A nagyvállalatok sokat tanulhatnának ebből.

Forrás: Akadémiai Kiadó

A kkv-szektor ismeri a demokratikus működést

Braun Róbert elmondta az Üzletrésznek, nagyon fontos leszögezni, hogy a CSR, a vállalati felelősségvállalás a közgondolkodással ellentétben politikai fogalom: a vállalat értékteremtő folyamataiban részt vevő egyének és közösségek képviselethez jutása a stratégiai döntéshozatalban. Mindez pedig valamelyest megvalósul a kisvállalati szektorban, még ha nem is intézményes keretek között. „A legrégebbi dolgozót a tulaj időről-időre megkérdezi, erre vagy arra menjünk, abból a közös érdekből, hogy jól ismeri a vállalatot, és borzalmasan nem akarja, hogy azt a tudást, amelyet az az ember megszerzett, elveszítse – mondta a szerző. – Ezért őt jól kell tartani, akár csak annyival, hogy megadjuk neki a kellő tiszteletet. Ez a politikai képviselet a kkv-knál működik, bár nem szervezetten.”

Sok a tanulnivaló

Vár még ránk az a tanulási folyamat, tette hozzá Braun, hogy amit a kis- és középvállalatok egyébként is csinálnak, szervezettebb, intézményesebb, a nagyvállalati világhoz jobban illeszkedő formát vegyen fel. Ez is közös feladat. „Ma már nem vállalatokról van szó, hanem ellátási láncokról, amelyeknek gyakran kisvállalatok épp úgy szereplői, mint a feljebb lévő nagy vállalatok. Beszállítóként, részmunkaidősként, sokféle együttműködési formában. Az a kérdés, hogy ezek a láncok mennyire tudnak a politikai folyamatokhoz jobban illeszkedni” – mondta. Arra a felvetésre, hogy a társadalmi felelősségvállalás egyfajta intézményesített lelkiismeret-könnyítés, Braun Róbert azt mondta, ha a CSR búcsúcédula, ő kálvinista, aki határozottan azt óhajtja, hogy az egyház maradjon puritán, a közösség szerves része. Hamis megoldások – a nagyvállalatok működésében ez a negatív externália – nem teszik semmissé a bűnöket.