Katasztrófához vezethet a Nyugat közönye

2015.10.02. 14:03

A közel-keleti és észak-afrikai konfliktusok egyre nagyobb terhet jelentenek politikailag és gazdaságilag egyaránt, a globális hatások pedig egyre inkább érzékelhetőek. Ráadásul Nouriel Roubini szerint a Nyugat felelőssége most hatalmas a világ jövőjével és stabilitásával kapcsolatban.

Egy térség válsága

Jóllehet befektetői szempontból a kínai gazdaság lassulása, vagy például Brazília gazdasági nehézségei jelentik a fő kockázati tényezőket, a Közel-Kelet és Észak-Afrikai jelenlegi konfliktusai szintén kiemelkedő fontosságúak. A 2008-as válságról alkotott jóslatairól is híres Nouriel Roubini például nemrégiben tett közzé egy elemzést a Project Syndicate-en, melyben azt vizsgálja, miért ezek a régiók jelentik napjainkban a legfontosabb geopolitikai kockázatot.

Roubini kiemeli, hogy az Arab Tavasz három legfontosabb állama, Líbia, Egyiptom és Tunézia egyaránt komoly nehézségekkel néz szembe, miközben az észak-afrikai konfliktusok fokozatosan terjednek át Afrika szubszaharai részére, amely jelenleg a világ egyik legszegényebb és környezetileg legsérülékenyebb térsége. Ezzel párhuzamosan pedig a polgárháborús helyzetek Irakban, Szíriában, Jemenben és Szomáliában egyre inkább az államok bukásával fenyegetnek. Nem mellékesen az izraeli-palesztin konfliktus továbbra is megoldatlan, valamint kihívást jelent Afganisztán és Pakisztán helyzete is.

A szíriai Aleppó városában a felkelők által végrehajtott bombázások eredménye - Aleppó a polgárháború kirobbanása előtt Szíria második legnépesebb városa és fontos gazdasági központja volt.Forrás: AFP/Karam Al-Masri

Az olaj ereje

Az elemzés megemlíti, hogy a régió válságának gazdasági hatásai történetileg igencsak különlegesek, mivel jelenleg az olaj ára 2014 óta zuhan, miközben az előzmények azt mutatják, hogy a kockázati prémium beépítése miatt emelkednie kellene. Ilyen történelmi előzmény volt az 1973-as jóm kippúri háború Izrael és az arab országok között, mely olajembergóhoz és triplázódó olajárhoz vezetett, nem is beszélve az 1974-75-re kialakuló stagflációról (zéró gazdasági növekedés, magas infláció és munkanélküliség). Ugyanez az ársokk történt az 1979-es iráni forradalom utáni is, amely szintén globális stagflációhoz vezetett 1980-82-ben, valamint Irak kuvaiti inváziója 1990-ben, amely az olajáron keresztül erősen hozzájárult az amerikai és globális recesszióhoz 90-91-ben.

Az olajár még nem reagált a megugró háborús kockázatok hatásáraForrás: UIG via Getty Images/Myloupe

Hogy jelenleg miért nem emelkedik az olaj ára, azt Roubini elsődlegesen azzal magyarázza, hogy

a jelenlegi problémák eddig nem okoztak kínálati sokkot a nyersolaj piacán.

Jóllehet az Iszlám Állam Irak jelentős részét uralja, az olajkitermelés folytatódik, miközben az iráni olajexportra kivetett szankciók fokozatos kifutása a jövőben még növelheti is az iráni kitermelési és exportkapacitást.

Nem mellékes az sem, hogy jelenleg komoly „jóllakottság” uralkodik a világban, és többek között az amerikai pala-forradalomnak, illetve Mexikó termelési növekedési kilátásainak köszönhetően az amerikai kontinens egyre kevésbé függ a közel-keleti kínálattól. Ehhez jön még az is, hogy Dél-Amerikai jelentős szénhidrogén-tartalékokkal rendelkezik Kolumbiától Argentínáig, és ugyanez igaz Kelet-Afrikára Kenyától Mozambikig – hangsúlyozza Roubini.

Nouriel Roubini, akit a 2008-as válság tett igazán híres közgazdásszá, most újabb kockázatokra figyelmeztetForrás: AFP

Destabilizálódó Európa?

Mindennek következtében

fennáll a veszély, hogy az USA és nyugati szövetségei egyre kevésbé tekintik stratégiailag fontos területnek a Közel-Keletet.

Roubini azonban arra figyelmeztet, hogy egy ilyen váltásnak borzalmas következményei is lehetnek.

  • Egyrészt a jelenlegi konfliktusok akár még okozhatnak is kínálati zavarokat az olajpiacon, mint ahogy ez megtörtént 1973-ban, 1979-ben és 1990-ben.
  • Másrészt a polgárháborúk miatt menekültek milliói kényszerülnek elhagyni a hazájukat, ami gazdaságilag és társadalmilag is destabilizálhatja Európát – ami jelentős következményekkel bírna a globális gazdaságra nézve is. Nem mellékesen a frontországok, mint Líbia, Jordánia vagy Törökország, melyek már eddig is menekültek millióit fogadták be, olyan nyomás alá kerülnek, amely még nagyobb veszélyt jelent.
  • Harmadszor pedig a kitartó nyomor és reménytelenség az egyes arab országok fiataljai között a kétségbeesett dzsihádisták egy olyan új generációját alakíthatja ki, amely a Nyugatot okolja a szenvedéseiért. Ez pedig akár a terrorfenyegetettség növekedéséhez is vezethet Európában és az Egyesült Államokban.

Mindenképpen lépni kell

Amennyiben tehát a Nyugat ignorálja a Közel-Keletet, vagy csupán katonai lépésekben gondolkodik ahelyett, hogy diplomáciai és anyagi segítséget nyújtana a gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez, úgy a régió instabilitása csak tovább romlik majd – figyelmeztet Roubini. Egy ilyen döntés pedig évtizedeken át kísértené az USA-t, Európát és a világgazdaságot.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK