Az adatokat elnézve jól látszik, hogy nem túl fényes a helyzet. A Morningstar egy friss jelentése szerint nők a befektetési alapok eszközeinek kevesebb mint 2 százalékát kezelik. Ráadásul a Szilícium-völgy top 71 kockázati tőke befektetési cégének közel kétharmadánál nincs vezető női befektetési szakember – derül ki a Social & Capital Partnership adataiból.
A hedge fundok esetében a szerző kutatásai szerint durván 80 az 1-hez a férfi-női arány. Érdekes adat, hogy minden egyes női hedge fund menedzserre 11 olyan férfi jut, akinek a neve John, James, William vagy Robert. A legnagyobb magántőke-társaságok vezetői között 6 férfi van John, Robert és William névvel, míg egyetlen nő sincs. Még az olyan relatíve „népszerű” női területeken is igen rossz az arány, mint a regisztrált befektetési tanácsadó vagy a minősített pénzügyi tervező. Az első esetében kevesebb mint 30 százalék, míg az utóbbinál kevesebb mint 23 százalék nő – olvasható a Világgazdasági Fórum blogján megjelent írásban.
Miközben pedig a pénzügyi szektor problémái manapság igen csekély szimpátiát váltanak ki az átlagemberekből, Jones szerint ez a kérdés mindenkit érint, mivel a nők hiánya az iparágban hozzájárul a csökkenő vagyonhoz.
Noha ez elsőre meglepőnek tűnhet, Jones saját kutatásai azt bizonyítják, hogy Wall Streeten a nemi diverzitás (vagy ez esetben annak hiánya) hangsúlyosan összeköthető a befektetési hozamokkal, a diverzifikációval, a volatilitással, a gazdasági növekedéssel és a munkahelyteremtéssel.
A teljesítményeket vizsgálva Jones arra jutott 2012 és 2013-ban végzett kutatása során, hogy a nők által vezetett hedge fundok hat és fél év alatt 6 százalékponttal teljesítették túl a teljes hedge fund szektort. Egy 2015-ös Kyria Capital tanulmány is ezt erősítette meg, amikor rávilágított, hogy
a nők vezette hedge fundok nagyobb valószínűséggel teljesítenek a szektor legfelső negyedében.
Jones kiemeli, hogy bárhová nézünk, a legtöbb kutatás azt mutatja, hogy a női befektetők mindig jót tesznek a vállalat teljesítményének. A TD Direct vizsgálata például rávilágított, hogy az elmúlt tíz évben a 25 legjobban teljesítő befektetési alapot nő vezette, miközben a teljes mintán igen alacsony a nők száma.
A szerző kiindulási pontja, hogy a férfiak és a nők biológiai, illetve kognitív folyamatai között van akkora eltérés, hogy ez befolyásolja a befektetési magatartásaikat. Jones hangsúlyozza, hogy az olyan területeken mutatkozó különbségek, mint a túlzott magabiztosság esélye, a piaci mozgásokra adott reakciók, a súlyozás vagy a kereskedési magatartás egyszerűen azt eredményezik, hogy
a férfiak és a nők máshogy viselkednek befektetőként.
Az pedig egyre inkább egyértelmű és elfogadott, hogy a befektetés mint folyamat a közgazdaságtan és a pszichológia sajátos összefüggéseként működik. Vagyis – teszi fel a kérdést Jones – amennyiben diverzifikálhatjuk a portfóliókat földrajzilag, likviditás és volatilitás szerint, valamint az eszközosztályok és a befektetések száma szempontjából, akkor miért ne lehetne a társadalmi nem is ilyen diverzifikációs szempont?
További érdekességekre bukkanunk, ha nagyobb léptékben vizsgáljuk a befektetések és a nemek viszonyát. Egy, az American Economic Review-ban megjelent tanulmány például kimutatta, hogy amennyiben több nő lenne a Wall Streeten, az csökkentené a teljes piaci volatilitást. Júliusban pedig a First Round Capital állapította meg, hogy 300 általuk kezelt portfólió-befektetésben azok a vállalatok, melyeknek legalább egy női alapítójuk volt, értékelés alapján 63 százalékkal jobban teljesítettek, mint azok, amelyek csak férfiakat tudtak felmutatni.
Hasonló eredményre jutott a Ewing Marion Kauffman Foundation is, amikor rávilágított,
a nők által vezetett technológiai cégek 35 százalékkal több befektetési hozamot és 12 százalékkal nagyobb bevételt generáltak,
mint csak férfiakból álló társaik.
A szép számok ellenére az Egyesült Államok komoly lemaradásban van, noha a fejlődés jelei már mutatkoznak. Az American Express Open idén szeptemberben közzétett tanulmánya szerint a világ legnagyobb gazdaságában jelenleg 9,4 millió női tulajdonban lévő vállalat van, ami az összes amerikai vállalkozás 30 százalékát jelenti, és az USA minden 7 munkahelyéből 1-et ezek biztosítanak.
Ráadásul a nemzeti átlaghoz képest másfélszer nagyobb ütemben bővülnek, és minden nap 800 ilyen cég indul. A National Women’s Business Council adataiból az látszik, hogy 1997 és 2012 között a nők által vezetett vállalatok folyamatosan új munkahelyeket teremtettek (pontosan 510 939-et), és munkavállalóik számát 19,5 százalékkal bővítették, miközben a férfiak által vezetett cégek esetében ez csak 11,5 százalék volt.
A történet érdekes és sajnálatos oldala, hogy a látványosan kedvező adatokkal szemben,
a tőke mégsem rajong túlzottan a nők által irányított társaságokért.
A Babson College tanulmánya kimutatta, hogy a kockázati tőkét bevonó vállalatok mindössze 2,7 százaléka állt női irányítás alatt 2011 és 2013 között. Idén szerencsére némileg kedvezőbbek az adatok, de eddig még mindig csak 14 százalék az arány.
A szerző következtetése mindebből az, hogy a nemi diverzitás jóllehet a befektetési szektortól igencsak távolálló társadalmi kérdésnek tűnhet, a számok mégis egyértelműen arra utalnak, hogy diverzitásnak (vagy a hiányának) nemcsak makrogazdasági, de kézzelfogható befektetési következményei is vannak.