Ahogy az árak folyamatosan csökkennek, a közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy az előttünk álló legalább 2 évben hiányozhat a valódi felfelé hajtó erő az olaj árfolyamában. Ráadásul Irán még tovább nehezíthet a helyzeten.

Jövő ilyenkor még többlet figyelhető majd meg az olajpiacon, szóval bőven 2017 lehet már, mire a kereslet és a kínálat elkezd kiegyenlítődni – mondta a CNBC-nek Thomas Pugh, a Capital Economics közgazdásza. Az előrejelzésük szerint a Brent típusú olaj az idei év végére elérheti a hordónkénti 55 dollárt. 

A kínálat kockázata

Az elmúlt évtizedben az olaj hordónkénti árával kapcsolatban hozzászokhattunk a 90-100 dollár körüli szintekhez, ehhez képest sokkolóan hathat a Brent típusú nyersolaj mostani 45-47 dolláros jegyzési ára. A helyzetet jól jellemzi, hogy a BP brit olajipari óriás kedden bejelentette, hogy visszavágja a költségeit, mivel hosszú távon alacsony olajárral számolnak. A vállalat úgy látja, hogy

az árfolyam 2017-ig 60 dollár körül alakulhat.

Jason Gammel, a Jefferies elemzője azonban úgy hiszi, a 60 dolláros árfolyam nem lesz elegendő a piac kiegyensúlyozására, tekintetbe véve azt a nyomást, amely Irán piacra való visszatérése jelent. Ahogy ugyanis az Iránnal szembeni szankciókat feloldják, az olajexport emelkedését várják az országtól, amely további extra kínálatot és árnyomást eredményez.

Az Investor.hu olajár elemzése: Félve nézik a jegybankárok ezt a trendet

A Brent típusú olajár alakulása az elmúlt 10 évbenForrás: Investing.com

Pugh mindazonáltal hangsúlyozta, hogy van egy nyilvánvaló kockázat az iráni olajjal kapcsolatban. Megvan ugyanis az esélye annak, hogy Irán nem a piaci várakozásoknak megfelelő exportmennyiséggel tér majd vissza a piacra.

Az OPEC hatalma

Amellett, hogy az általános érzés az, hogy az olajár természetellenesen alacsony szinten tartózkodik, Frances Hudson, a Standard Life Investments stratégája utalt rá, hogy az OPEC, és főleg annak legfontosabb szereplője, Szaúd-Arábia szempontjából van logikája az alacsony árfolyam fenntartásának.

Az OPEC azzal ugyanis, hogy nem csökkenti érdemben a kitermelését, hozzájárul a lefelé ható árnyomáshoz, melyet alapvetően piacszerzésre használ fel, térdre kényszerítve azon termelőket, akik jóval magasabb ár mellett tudnak csak termelni. Ilyen szempontból egyre inkább fókuszba kerülhet az OPEC-országok december 4-ei bécsi találkozója, amikor is dönthetnek majd a jelenleg is érvényben lévő napi 30 milliós kitermelési limitről.