Hét memóriatrükk azoknak, akik még mindig szeretnek tanulni

szivárvány étel
Vágólapra másolva!
Hiába ünneplünk mámorosan ballagás, érettségi, diploma után, a tanulásnak egy életen át nincs vége. Mutatunk néhány okos fogást, hogy könnyebb legyen a dolgunk.
Vágólapra másolva!

„Egész életünkben szükségünk van arra, hogy új ismereteket szedjünk fel, és arra is, hogy mindezt megjegyezzük. […] Aki ügyesen tanul, előnyt szerez az életben.” A Business Insider idézi ezt egy igen sikeres, igaz, másfél évvel ezelőtt megjelent önsegítő könyvből. (A címe nagyjából ez: „Hogy meg is ragadjon a fejünkben – Hogyan tanuljunk sikeresen”.) A három szerző szerint a tanulás nem más, mint hogy képesek vagyunk emlékezni. Ők nem pártolják az olyan kézenfekvő módszereket, mint újra meg újra nekimenni az anyagnak, vagy hogy szövegkiemelővel szűrjük a lényeget. De hogy mit tegyünk ehelyett? A cikk összegyűjtötte a hét leghasznosabb tippet.

Előhív

Úgy jelenítjük meg a keresett emléket, ötletet, módszert a halmazból, mintha fémet nyernénk ki az ércből. Az egyetemi tanulmányokban népszerű cédulázás éppen ezt a célt szolgálja. Rákényszerítik az emlékezetet, hogy kiadja a keresett adatot. Ezzel függ össze az is, amiért a könyv szerzői nem ajánlják a szövegkiemelést: olyankor nem az agyunkba égetjük az új információt, csak a papíron adunk neki nagyobb jelentőséget. Az előhívással a vonatkozó idegpályák közti kapcsolatot is erősítjük.

Kidolgoz

Amikor szavakba öntünk egy új gondolatot, kidolgozzuk. Ahhoz, hogy új fogalmat építsünk fel, kénytelenek vagyunk a régiekre támaszkodni. Minél több kapcsolatot találunk régi és új között, annál nagyobb az esély, hogy később eszünkbe jut mindaz, amit frissen tanultunk.

Variál

A multitaskingnak rövid és dicső pálya után leáldozott, ma már senki nem buzdít arra, hogy egyszerre több dologgal foglalkozzunk. A tanulásban azonban hasznos variálni. A cikk szerint ezért van annyi különböző gyakorlat egy edzésen, többek közt olyanok, amelyekre a pályán nincs szükség. Ha váratlanul szembesülünk egy megoldandó feladattal, ahhoz, hogy a pánik ne homályosítsa el a látásunkat, az első dolgunk azonosítani a problémát. És ezt könnyebben megtesszük, ha több verzió közül tippelhetünk.

Előidéz

Amikor valamire nem tudjuk a választ, de megpróbáljuk kitalálni, az olyan, mintha egy sűrű, ismeretlen közegben kezdenénk gázolni a középpont felé. Ilyenkor jóval nagyobb eséllyel, azaz könnyebben ragad meg bennünk a megoldás, mint amikor valaki elmagyarázza nekünk. Munkahelyi környezetben pedig ez azt jelenti, mielőtt segítséget kérünk, legyen kéznél néhány saját javaslatunk.

Felidéz

Amikor visszagondolunk egy előadásra, értekezletre, megbeszélésre, prezentációra, nyugodtan végigtekintünk az eseményen, és már ráérünk feltenni magunknak néhány kérdést. Melyik része ment a legjobban? Min lehetne még javítani? És mindez mire emlékeztet a múltból?

Gyorsít

Mnemonikusnak nevezzük azt a folyamatot, amikor kis trükkökkel segítünk magunknak abban, hogy eszünkbe jusson, amit elraktároztunk az agyunkban. Rímekkel, betűszavakkal és más kis okossággal gyakorlatilag meghackeljük a saját emlékezetünket. Az angolszász gyerekek például egy fiktív névről jegyzik meg a szivárvány színeit: Roy B. Giv minden betűje egy színt jelöl (red, orange, yellow, blue, green, indigo, violet), a szintén kitalált Pvt. Tim Hall pedig az esszenciális aminósavak kezdőbetűit rejti. De léteznek hasonló tanversikék és dallamok, képek is. Ilyenkor megtanulunk valamit, amiben valójában nem az információ hasznos, csak az, ahogy eljuttatnak ahhoz, amit meg kell jegyeznünk.

Kalibrál

Legyünk tisztában azzal is, amit nem tudunk. Minden olyan visszacsatolás, amelyik arra mutat rá, miben vagyunk tudatlanok, illúziókat oszlat el, vagyis az ítélőképességünket teszi élesebbé. Végül tehát ezáltal is a valósággal kerülünk közelebbi kapcsolatba. Jóval könnyebben ringatjuk magunkat kognitív illúzióba, mint gondolnánk, semmiből nem áll azt hinni valamiről, hogy tudjuk, miközben dehogy. Egy tesztben minden elrontott válasz a tudásunk fehér foltjaira mutat rá.