Számos mutatónk az OECD-átlag alatt van, Cséfalvay Zoltán viszont pozitív trendváltozásról beszélt, például 2009 óta 0,8 százalékkal nőttek az egy főre jutó egészségügyi kiadások, míg korábban a csökkenés volt a jellemző.

Cséfalvay Zoltán, Magyarország UNESCO nagykövete szerdán egy tanulmány bemutatásán mondott beszédet. A tanulmány 2013-as számok alapján mutatja be az OECD-országok különböző, egészségüggyel kapcsolatos mutatóit.

Nőttek a ráfordítások

Mint mondta, Magyarországon 2005 és 2009 között évente átlagosan 2,3 százalékkal csökkentek az egy főre eső egészségügyi kiadások, ezzel szemben2009 és 2013 között már évente átlagosan 0,8 százalékkal nőtt az egy főre jutó ráfordítás. Mindezek ellenére Magyarország még mind az egy főre jutó, mind pedig a GDP-arányos egészségügyi kiadásokat tekintve az OECD-átlag alatt teljesít.

Az olyan egészségkárosító magatartások területén, azaz a dohányzás, az alkoholfogyasztás vagy az elhízás tekintetében a legkedvezőtlenebb mutatókkal rendelkező OECD-országok között van Magyarország. A születéskor várható élettartam 75,7 év, ami - bár 6,5 évvel magasabb, mint 1970-ben - az egyik legalacsonyabb az OECD-országok között, bár a visegrádi országok értékei sem sokkal haladják meg a magyar adatot.

Sok gyümölcsöt, de kevés zöldséget eszünk

A tanulmány szerint a napi gyümölcsfogyasztók lakosságon belüli aránya viszont az OECD-tagállamok közül Magyarországon az egyik legmagasabb. A zöldségfogyasztás viszont már átlag alatti, és súlyos kihívást jelent a magas elhízási arány a felnőtt lakosság körében.

Az OECD az elmúlt időszakban kiemelt figyelmet fordít a társadalmon belüli egyenlőtlenségekre, ami ebben a kiadványban is megjelenik. Az adatok e téren azt mutatják, hogy Magyarországon a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a legfeljebb általános iskolát végzettek között, a 15 vizsgált ország közül az egyik legnagyobb a várható élettartamban mért különbség a 30 évesek körében.

"Az egészségesebb életmód felé vezető lépések, például a napi testnevelésóra, a menzareform vagy a dohánytermékekhez való szigorúbb hozzájutás remélhetőleg előbb-utóbb meghozzák az eredményt" - mondta Cséfalvay.

Túl sok gyógyszer

A tanulmány Cséfalvay szerint arra is rávilágít, hogy a magyar egészségügy túlságosan kórházcentrikus, alacsony a napi kezelések aránya. Az egy főre jutó gyógyszerkiadás is az egyik legmagasabb Magyarországon, a lista második helyén áll. "Ez jól jelzi az egészségügyön belüli szerkezeti kihívásokat" - mutatott rá Cséfalvay.

A kiadvány gazdasági szempontból fontos megállapítása, hogy a 2011-es adatok szerint Magyarországon a vállalatok kutatási és fejlesztési ráfordításainak 25 százaléka a gyógyszeriparban valósult meg, ami az OECD-n belül a negyedik legmagasabb arány Svájc, Belgium és az Egyesült Királyság után.

Sok, de idős orvos

A korábbi forráskivonások az OECD szerint oda vezettek, hogy a magyar egészségügyi dolgozók a nemzeti átlagbérhez viszonyítva a legrosszabbul keresők közé tartoztak, ami csökkenti Magyarország megtartó erejét az egészségügyben. Noha Magyarországon az orvosok száma a lakossághoz viszonyítva megközelíti az OECD-átlagot, figyelmeztető jel, hogy az orvosok 40 százaléka 55 évnél idősebb (míg ebben az esetben az OECD-átlag 33 százalék).

A kiadvány adatai szerint az utánpótlás mértékével nincs gond, hiszen a végzős orvosok lakosságarányos száma az ötödik legnagyobb az OECD-tagállamok között. Ugyanakkor a nővérek esetében az adatok már árnyaltabb képet mutatnak, hiszen esetükben mind a dolgozók, mind a végzősök lakossághoz mért aránya OECD-átlag alatti.