Legalább háromféle lehet a magyar Google-adó

2015.11.06. 08:49

A világ sok kormánya panaszkodik arra, hogy az online multinacionális cégek, például a Google és a Facebook kevesebb adót fizetnek, mint amennyit a helyben megtermelt nyereségük után kellene. Deutsch Tamás hamarosan nyilvánosságra hozza, hogy Magyarországon milyen adóval tervezik megfogni ezeket a cégeket. A nemzetközi példák és az előzmények alapján szóba jöhet a társasági adó, a szerzői jogdíjak és a reklámadó. Mindenesetre a kormánynak nehéz dolga lesz, az egyetlen komoly fegyvere a szolgáltatások letiltása, de aligha akar Facebook-elvonásban szenvedő választókkal szembenézni.

Három különböző dolgot is jelenthet a köznyelvben csak Google-adóként elhíresült adófajta. Deutsch Tamás, az internetkonzultáció miniszterelnöki biztosa azt nyilatkozta, a kormány el akarja érni, hogy az online multinacionális cégek (mint például a Google és a Facebook) ne tudjanak kibújni a magyarországi adófizetés alól. 

Minden kiskaput bezárnának

Megkérdeztük a netkonzultáció sajtóosztályát, milyen adónemeknél és hogyan csapná a multik orrára a kiskapukat Deutsch Tamás. Azt a választ kaptuk, hogy a biztos csapata az érintett minisztériumokkal és szakmákkal együttműködve alkotott meg egy javaslatcsomagot, amelyet jövő héten hoznak nyilvánosságra, illetve terjesztenek a kormány elé. A válasz szerint a javaslatok valamennyi adófajta esetében meg kívánják szüntetni az adóelkerülés lehetőségét". 

Három adó jöhet szóba

De mégis, a Google-adó melyik változatáról lehet szó? Mely területeken bújnak ki az online multik az adófizetés alól? Az alábbi három terület szokott felmerülni: 

  • Társasági adó.
  • Szerzői jogdíjak.
  • Reklámadó.

A társasági adó miatt panaszkodnak

A világ legtöbb kormányának és az uniónak a társasági adó okozza a legnagyobb fejtörést. Az online multik ugyanis gyakran nem ott fizetnek társasági adót, ahol a nyereséget megtermelték. A Google például az ausztráliai bevételei után a saját bevallása szerint is Szingapúrban adózik (alacsonyabb kulccsal). Európában pedig például Írországban, pontosabban egy kiskaput kihasználva Írország helyett adóparadicsomokban. 

A dupla ír megoldás
Írországban területalapú adózás van, ez azt jelenti, hogy az ír cégeknek nem kell adózniuk a más országokban működő leányaiknál keletkezett nyereség után. Ezt a kiskaput egyes multik arra használják, hogy a nyereséget az ír cégük valamelyik adóparadicsomban bejegyzett leányánál könyvelik el, így csak az adóparadicsomban fizetnek adót.

2015 óta az újonnan bejegyzett cégek már nem élhetnek ezzel a lehetőséggel, 2020-tól kezdve pedig a régebbi vállalatoknak is Írországban kell majd adót fizetniük. 

Az európai kormányok és Brüsszel évek óta próbálnak megoldást találni arra, hogy sok multinacionális cég nem annyi nyereség után adózik helyben, amennyit valójában megtermel az adott országban vagy az EU-ban. Eddig kevés sikerrel – egyedül a brit kormány vezetett be konkrét intézkedéseket.

Van brit Google-adó

2015 áprilisa óta az Egyesült Királyságban megadóztatják az elterelt nyereségeket (a köznyelv ott ezt hívja Google-adónak). Az adó mértéke 25 százalék, és úgy működik, hogy a 10 millió fontnál nagyobb forgalmat bonyolító cégeknek be kell jelenteniük az adóhatóságnál, hogy szerintük a saját vállalati struktúrájuk alapján az adó hatálya alá eshetnek-e. (Vagyis az adóztatás alapvetően önbevalláson múlik.) Ezután 

az adóhatóság megvizsgálja, mennyi nyereséget terelt el a cég. Az adóhatóság döntése ellen 30 napig lehet fellebbezni. 

Az Egyesült Királyságban önbevalláson alapuló adót vetettek ki az elterelt nyereségekreForrás: AFP/Damien Meyer

Van német Google-adó

Németországban is létezik Google-adó, de ott semmi köze a nyereséghez vagy a társasági adóhoz, sőt voltaképpen egyáltalán nem adó. 2013 óta az internetes keresőknek és a hírgyűjtő oldalaknak jogdíjat kell fizetniük azok után az átvett cikkrészletek után, amelyeket közzétesznek a találataik között. 

A dolog nem igazán jött be. A legnagyobb német kiadóvállalat, az Axel Springer 2014-ben korlátozta a Google hozzáférését az anyagaihoz, hogy így szorítsa rá a jogdíj megfizetésére. A Springer két hét után adta fel a kísérletet, mert a keresőóriás nélkül drasztikusan visszaesett a lapjainak látogatottsága.

A kudarc ellenére 2014-ben Spanyolország is hasonló szabályozást vezetett be.

Ez lehetne a magyar Google-adó

Magyarországon a reklámadó az, ami alól az online multik kihúzzák magukat. Konkrétan nem fizetik, pedig sok hirdetést tesznek közzé, amiből komoly bevételük van. Vagyis, ha Deutsch Tamásék javaslatai alapján a kormány be tudná rajtuk hajtani a hirdetési bevételeik után járó adót, akkor valószínűleg ezt hívnák magyar Google-adónak. 

Hogyan reklámoz a Google?
A Google az AdWord-AdSense rendszerén keresztül tesz közzé reklámokat. Ha valaki a Google-on keresztül akar hirdetni, akkot az AdWord szolgáltatás keretében megbízza, hogy helyezze el a hirdetését bizonyos felületeken, ezért a Google-nak pénzt fizet.

A Google az AdSense keretében honlaptulajdonosoktól felületet bérel, ahol a hirdetéseket közzéteszi. A tulajdonosoknak ezért pénzt fizet. Mivel a Google a használt felületeket kibérelte, ő számít a hirdetések közzétevőjének, nem a honlaptulajdonos, ezért neki kellene reklámadót fizetnie.

Deutsch Tamás eddig nem volt illetékes

Deutsch Tamás vagy a kormány mostanában nem egyeztetett a Magyar Reklámszövetséggel, mondta el az Origónak Urbán Zsolt, a szervezet elnöke. A kormány legutóbb még Lázár János államtitkársága idején kérte ki a Reklámszövetség véleményét a reklámadóról. 

Amikor Deutsch Tamás arról beszél, hogy el kell érni, hogy a multinacionális online vállalatok ne tudjanak kibújni a magyarországi adófizetés alól, nem biztos, hogy a reklámadóra gondol, véli Urbán Zsolt – Deutsch Tamás eddig egyáltalán nem vett részt a reklámadó kidolgozásában vagy alakításában.

A jövő héten derül ki, mire is gondolt Deutsch TamásFotó: Polyák Attila - Origo

Nem a megrendelő fizet

A reklámadó eredetileg úgy nézett ki, hogy a reklámot közzétevő cégnek kellett fizetnie, és erről közzétételi nyilatkozatot kellett adnia a megrendelő cégnek. Ha a megrendelő nem kapott nyilatkozatot attól, aki a reklámját közzétette, akkor neki kellett adóznia. 

Az adó módosítása óta a megrendelőnek akkor sem kell fizetnie, ha nem kap nyilatkozatot a közzétevőtől (vagyis a közzétevő nem fizeti az adót): ehhez csak annyit kell tennie, hogy lejelenti az adóhivatalnak, kitől és milyen összegért rendelt hirdetést. Ebben az esetben az adót senki sem fizeti, viszont az adóhatóság legalább tud róla, kinek és mennyit kellene fizetnie.

Külföldön próbálnák behajtani

A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és a NAV terve éppen az volt, hogy ezekből a bejelentésekből adatbázist épít, és a számok ismeretében nemzetközi jogsegély keretében megpróbálja behajtani a külföldi cégeken az adót. A Reklámszövetség elnöke szerint az adatgyűjtés és a nemzetközi jogsegély felhasználása "adekvát válasz" a helyzet kezelésére. 

Ha Deutsch Tamás a reklámadóra gondol, amikor az online multik megadóztatásáról beszél, akkor valószínűleg a fenti megoldás jöhet majd szóba, véli Urbán Zsolt. Bár különös, hogy nem az NGM vagy a NAV viszi az ügyet, tette hozzá. 

Az eredeti tervek szerint a NAV nemzetközi jogsegély keretében hajtotta volna be a reklámadótFotó: Bielik István - Origo

Tízmilliárdos piac

A Reklámszövetség, pontosabban az Interactive Advertising Bureau (nemzetközi interaktív reklámhivatal, amelynek magyar képviselője a Reklámszövetség tagozataként működik) felmérése szerint az online hirdetési piac mérete az elmúlt két évben meghaladta az 50 milliárd forintot, és körülbelül a fele van külföldi cégek kezében. Vagyis  nagyjából 25 milliárd forintról lehet szó, ez egy Google- vagy Facebook-kaliberű multi számára nem nagy összeg, de a magyar költségvetésnek nyilván számítana a megadóztatása. 

Deutsch Tamás ugyanezt a számot mondta, mikor a magyarországi online reklámpiac méretéről beszélt. 

A cégeknek jó a Google-reklám

A nemzetközi jogsegély felhasználását leszámítva Urbán Zsolt nem látja, hogyan lehetne az online multikat rászorítani az adófizetésre. A kormány esetleg próbálkozhat az elérhetőségük korlátozásával, mint az online szerencsejáték-oldalaknál. De egy Google vagy Facebook esetében ennek komoly társadalmi és gazdasági hatásai lennének. Egyrészt a lakosság (enyhén szólva) hiányolná ezeket a szolgáltatásokat. Másrészt a cégeknek relatíve olcsó reklámlehetőséget kínálnak ezek az online multik. A korlátozással pedig főleg a kicsi, kevés pénzből gazdálkodó vállalatok kerülnének versenyhátrányba. 

Főleg a kis cégek járnának rosszul, ha nem tudnának a Google-on keresztül hirdetniForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Julian Stratenschulte

A nagy bejelentésre várva

Azt, hogy milyen javaslatokkal készül a netkonzultáció csapata, Laufer Tamás, az IVSZ (Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége) elnöke sem tudta megmondani az Origónak. Laufer Tamás szerint Deutschék eddig információkat gyűjtöttek, és szintetizálták őket; a javaslatokról majd csak akkor lehet véleményt alkotni, ha már nyilvánosságra hozták őket.

Generálódik a forgalom

Az Internetkon Origónak megküldött válaszából is úgy tűnik, valószínűleg a reklámadóval akarják majd megfogni az online multikat. Ezt írták: "Egyes multinacionális internetes vállalkozások ugyanis már hosszú ideje a magánfelhasználóknál és más vállalkozásoknál lényegesen nagyobb forgalmat generálva jelentős (hirdetési) bevételeket érnek el az interneten, de lényegében nem adóznak Magyarországon – és számos más európai országban sem –, valamint nem költenek sem az internetes infrastruktúra, sem a tartalmak fejlesztésére.”

A válaszból úgy tűnik, Deutsch Tamásék szerint az egyik baj az online multikkal, hogy nagy hasznuk van reklámközzétételből, és ez után nem adóznak (érv a reklám-Google-adó mellett). 

A másik, hogy nagy forgalmat generálnak, és nem adóznak. Meg kell jegyeznünk, hogy ez technikailag így nem igaz. Az online multik forgalmát főleg a felhasználók generálják, amikor igénybe veszik a szolgáltatásaikat. Például a Google-t az emberek használják, nem fordítva. A Google csak kihasználja, hogy az emberek használják. 

A forgalmat az emberek generálják, akik a szolgáltatásokat használjákForrás: Thinkstock

Forgalomadó

Az egyáltalán nem világos, hogyan tudná a kormány megadóztatni az online multikat azért, mert "forgalmat generálnak", és ezzel használják az infrastruktúrát. Nehezen képzelhető el, hogy lenne értelme adót kivetni azokra a cégekre, amelyeknek a szerverei mondjuk adott gigabájtnál több forgalmat bonyolítanak magyarországi felhasználókkal. 

Az Európai Parlament új távközlési csomagja megengedi a kétsebességes internetet, bizonyos különszolgáltatások gyorsabb kapcsolatot kaphatnak. Tehát van arra elvi lehetőség, hogy egy internetszolgáltató gyorsabb elérést adjon azoknak a cégeknek, amelyek ezért fizetnek. Ha az online multiktól így próbálnának pénzt kicsikarni, azzal viszont legfeljebb az internetszolgáltatók járnának jól, az állam nem.

Letiltani nem lehet

Az még kevésbé világos, bármilyen adó befizetését hogyan tudná kikényszeríteni a kormány nem magyar cégeknél. A letiltásuk nyilván nem megoldás. Nemcsak hogy versenyhátrányba hozná a kis cégeket, de a netadó elleni tüntetéseket lelki szemeink előtt tartva képzeljük el, mi történne a Fidesz-székházzal, ha az emberek nem kapnák meg a napi Facebook-adagjukat. 

Valami új

Amíg Deutsch Tamásék nyilvánosságra nem hozzák a javaslataikat, csak találgathatjuk, milyen módszerrel milyen adókat vagy díjakat próbálnak majd beszedni az online multiktól. Az is lehetséges, hogy a csomag a rendelkezésre álló eszközök valamilyen kombinációját tartalmazza majd, esetleg valami egészen újat. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK