Kalifornia államban egy „forradalmár” földműves, Don Cameron úgy döntött, sajátos megoldást talál a szárazság által gyakran sújtott területen. Egyszerűen elárasztja termőföldjét, és ráadásul másokat is erre buzdít. Noha a lépés elsőre nem tűnik logikusnak, egyre többen követik a példáját.

Miközben a világ a történelem talán legnagyobb El Niñojára készül, egy kaliforniai termelő radikális ötletével venné fel a versenyt a zord időjárással. Don Cameron, aki többek között mandulát, szőlőt, sárgarépát és paradicsomot is termeszt, azzal az ötlettel állt elő, hogy elárasztja a földjeit télen, amikor nincs szükség a vízre. A logika egyszerűen abban áll, hogy ezzel hatalmas mennyiségű víz szivárog be a földalatti víztározókba, melyet aztán sokkal olcsóbb felszínre hozni, amikor valóban kell a víz – írja a CNBC. Ráadásul mások még fizethetnek is mindezért.

A múlt ereje

Cameron egyébként már régóta fontolgatja ezt az ötletet. Az 1983-as nagy viharok idején azt látta, hogy a szőlőültetvények túlélték a rendkívüli körülményeket, tehát 2011-ben, még a legutóbbi nagy szárazság előtt, úgy döntött, hogy eltéríti a birtokára érkező csapadékvizet, és elárasztja a 300 hektáros borszőlő minőségű ültetvényét. Abban az évben 5 hónapig több mint egy láb mélyen állt a víz a szőlőültetvényben, és a szomszédok jelentős része azt gondolta, őrültség, amit csinál – mondja Cameron.

Az elárasztott szőlőültetvény KaliforniábanForrás: CNBC

A kísérlet azonban működött. A víz nagy része ugyanis beszivárgott a földalatti víztározókba, melynek következtében Cameron hatalmas mennyiségű vízhez jutott, miközben a szőlő teljesen rendben volt.

Ennek következőben a farmer most 7 millió dollárt költ arra, hogy a megnégyszerezze egy csatorna kapacitását, miután a várakozások szerint az idei El Niño még nagyobb csapadékot hozhat.

Összefogás a földekért

Ráadásul már más termelők is megegyeztek abban, hogy csatlakozni fognak az eljáráshoz, mivel egyre nagyobb problémát okoznak a víztározók készletei, melyekre a helyi földművelők jelentősen támaszkodnak. A farmereknek azért is jön jól egy hatékony megoldás, mert sokakat – különösen a mandulatermelőket – már így is túlpumpálással vádolnak.

Cameron most már azon dolgozik, hogy Kalifornia egyes mezőgazdasági szervezetei felkarolják a nagy kiterjedésű árasztásos kísérletét. Az egyik megkeresett, fenntarthatósággal foglalkozó nonprofit szervezet úgy nyilatkozott, hogy jelenleg 10 demonstrációs projektre várnak, nemcsak a mandula, de egyéb fán termő gyümölcsök és a szőlő területén is. Néhány gazda csupán 5, mások 20 hektáron akarnak próbálkozni, de van, aki azt mondta, 150-160 hektárral is beszáll a kísérletbe.

A földeken a módszerhez homokos és porózus talajra van szükség, hogy a víz minél könnyebben a föld alá szivároghasson – hangsúlyozza Daniel Mountjoy, az említett nonprofit szervezet, a Sustainable Conservation egyik vezetője. Ez a téli időszakban 3 és 10 láb (nagyjából 1-3 méter) közötti vizet jelenthet hektáronként – teszi hozzá.

Az El Nino okozta szárazság ilyen méreteket is ölthetForrás: AFP/Eitan Abramovich

A nagy kérdés az, hogy az eljárás milyen hatással lesz a fákra és a gyümölcsökre. Miközben ugyanis Cameron szerint egy fokkal nagyobb figyelmet kell szentelni például a mandulának, sok termesztő aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egy nagyobb téli vihar akár kárt is tehet a fákban.

Jóllehet sokan szkeptikusak Cameron eljárásával kapcsolatban, az látszik, hogy igen nagy nyomás nehezedik a földművesekre, mivel olyan új állami szabályozásokkal kell szembenézniük, melyek arra kötelezik őket, hogy elszámoljanak a felhasznált talajvízzel. Egy ilyen környezetben pedig Cameron módszere akár komoly segítséget is jelenthet.

Befektetési lehetőség

Az sem mellékes, hogy mindez jelentős piaci lehetőségeket is rejt magában, de egyúttal az a kérdés is felmerül, hogy milyen jogok fűződnek az így felgyülemlett vizekhez. Ezt a kérdést ugyanis korábban még nem tették fel – jelzi Mountjoy.

Noha Cameron most a szövetségi állam támogatásából tudja bővíteni a csatornáját, úgy látja, egy szemléletváltás lehetősége is küszöbön áll.

Eddig ugyanis erre a vízmennyiségre mindenki problémaként és nem egyfajta befektetési eszközként tekintett.

Ha azonban hatékonyan lehet tárolni a föld alatt a felgyülemlett vízmennyiséget, akkor ez ténylegesen tartalékeszközként tud működni.

Cameron szerint a támogatások végül olyanoktól is jöhetnek, akik közvetetten érintettek az eljárás előnyeiben. Például olyan közösségekről van szó, melyeknek ezáltal nem kell újabb töltéseket építeniük az árvizek ellen, vagy olyan farmerekről, akik azonos öntözési területeken kiélvezik a nagyobb földalatti vízmennyiség pozitív hatását.