Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Erőteljes rali indulhat be a venezuelai kötvénypiacon a vasárnapi választások eredményeképpen. Különösen akkor, ha az összes szavazat összeszámlálása után kiderül, hogy a Demokratikus Egység Asztala ellenzéki koalíció megszerzi a kétharmados többséget a 167 tagú nemzetgyűlésben. A választási bizottság korábbi bejelentése szerint az ellenzék 99 helyet szerzett szemben a szocialisták 46 székével, azonban néhány körzet eredményére még várni kell.
Erre erősített rá Jorge Piedrahita, a New York-i Torino Capital kereskedőház vezetője, aki szerint a venezuelai kötvénypiac az idei év egyik legjobb üzleti lehetőségévé léphet elő – írja a Bloomberg. Ráadásul a múlt hónapban a Bank of America elemzői is azt mondták, hogy az ország dollárkötvényei 15 százalékot erősödhetnek vagy bukhatnak, attól függően, hogy a szavazás megnyitja-e az utat a gazdasági reformok irányába, vagy politikai válsághoz és bénultsághoz vezetnek.
A Bank of America pozitív forgatókönyvét erősítheti, hogy Nicolás Maduro venezuelai elnök elismerte pártja vereségét a vasárnapi parlamenti választásokon. Noha a gazdasági nehézségek első számú felelősének tartott Nicolás Maduro államfő mandátuma 2019 végén jár le, a vasárnapi választási diadalt az ellenzék arra használhatja fel, hogy népszavazással távolítsa el hivatalából.
A választókat egyrészt az fordította el a kormánytól, hogy Maduro nem rendelkezett elődjének, Hugo Cháveznek a karizmájával és politikai képességeivel. Ezzel párhuzamosan
az ország három számjegyű inflációtól (a Bloomberg által megkérdezett közgazdászok szerint 124 százalék) és jelentős áruhiánytól szenved.
A kritikusok szerint ez elsősorban a hibás államosításoknak, a merev valutakontrollnak és a magánszektorral szembeni ellenséges kormányzati hangulatnak köszönhető, miközben a helyzetet tovább súlyosbította az olajár beszakadása. Venezuela teljes exportbevételének 96 százalékát a nyersolaj adja – írja a Reuters. Nem mellékesen a Nemzetközi Valutaalap szerint az ország gazdasága 10 százalékkal zsugorodhat idén.
Mindazonáltal a helyzet nem annyira fekete-fehér, mint ahogy látszik. A teljes kép érdekében látni kell, hogy Chávez kormánya bizonyos értelemben nem csinált semmi újat. Az árak és az árfolyamok 2003-ban elrendelt kontrollja például hagyományos jelensége a régóta tartó venezuelai állami intervenciós politikának – hívja fel a figyelmet Steve Ellner, az 1977 óta Venezuelában tanító amerikai gazdaságtörténész a választások előtt írt publicisztikájában.
Mi több, a 2007-ben és 2008-ban véghezvitt államosítások szintén a nem szocialista venezuelai kormányok hagyományát követték az 1930-as és 40-es évekből. Néhány államosított szektor, mint az acélipar, a telekommunikáció vagy az áramszolgáltatás sokáig állami kézben volt, és csupán az 1990-es években privatizálták őket – írja Ellner.
Mindemellett – hangsúlyozza a gazdaságtörténész – valóban igaz, hogy
a szocialisták (Chávez és Maduro) háttérbe helyezték a gazdasági (például az ipari) célokat a szociális intézkedésekkel szemben,
és a mesterségesen alacsonyan tartott árak tényleg jelentős hiányhoz vezettek. Azonban – teszi hozzá – az ellenzék és a kritikusok túl könnyen hagyják figyelmen kívül a legnyilvánvalóbb előnyeit is a szocialisták rendszerének.
Amellett ugyanis, hogy egy 2003-ban beindított oktatási program következtében háromszorosára nőtt az egyetemi hallgatók száma az országban az 1998-as szinthez képest, a társadalom szegényebb rétegeinek erőteljes segítséget jelentett az árak visszafogása olyan területeken, mint a lakhatás, az üzemanyag, a könyvek vagy az elektromos készülékek – jegyzi meg Ellner.
Mindeközben jól látszik, hogy a több mint a dél-amerikai baloldali blokk évtizedes dominanciája kemény pofonokat kapott ebben az évben.
A múlt hónapban, Argentínában 12 éve tartó baloldali vezetést szakított meg a jobbközép jelölt, Mauricio Macri győzelme az elnökválasztáson, a brazil elnök Dilma Rousseff pedig korrupciós ügyek miatt küzd jelentős politikai nehézségekkel.
