Már Lengyelországban is bármi megtörténhet

2015.12.13. 16:21

Mióta a Kaczynski vezette Jog és Igazságosság Pártja hatalomra került Lengyelországban, elég sokszor lehet déjá vu érzésünk az újabbnál-újabb reformtervezetek hallatán. A lengyelek gyakorlatilag követendő példaként tekintenek az Orbán-kormány reformjaira és nagyvonalú választási ígéreteiket hasonló szektoradókkal és törekvésekkel tervezik fedezni, mint amelyek hazánkban is megvalósultak. Mivel a különböző gazdasági szektorokat érintő megszorításokról naponta olvasni újabb és sokszor egymásnak ellentmondó részleteket, így ebben a cikkben a lengyel kormány eddig körvonalazódni látszó törekvéseit mutatjuk be.

Az alábbiakban a Fundman blog egyik elemzőjének, Czakó Ágnesnek a legújabb írását tesszük közzé.

A PIS hatalomra kerülésének egyik záloga a szociális juttatások gáláns bővítésére tett ígéret volt, amit ha tényleg be akarnak tartani, akkor valóban drasztikus adókra lesz szükség. Ígérték ugyanis:

  • A nyugdíjkorhatár visszacsökkentését, férfiaknál 65 évre, nőknél 60-ra (az előző kormány emelte meg 67 évre).
  • Havi 500 PLN (kb. 36 ezer forint) támogatást a gyerekes családoknak (eddig 150 PLN/hó támogatást kaptak a rászoruló családok gyerekenként, de az új rendszerben ezt váltaná fel az 500 PLN-es támogatás, ami a magasabb jövedelműeket is megilletné a második gyerektől).
  • Az adómentes jövedelem emelését.
  • A vállalati nyereségadó csökkentését a kisvállalkozások számára.
  • A személyi jövedelemadó csökkentését.
  • Az áfa csökkentését.
Jaroslaw Kaczynski, a PiS pártelnöke és Beata Szydlo, a párt miniszterelnöke egyre jobban vonzódik a magyar modellhezForrás: AFP/Janek Skarzynski

Hogy miből tervezik mindezt (becslések szerint kb. 30-40 milliárd PLN) fedezni?

Számos ötlet látott már napvilágot, de ami eddig bizonyosnak tűnik, az a kiskereskedelmi egységek megadóztatása, ahonnan 3-3,5 milliárd PLN (200-250 milliárd forint) bevételt várnak évente, valamint a bankszektor megfejése, ami újabb 6-6,5 milliárd éves bevételt jelentene az államkasszában. A múlt héten jóváhagyott tervezet szerint 39 bázispontos adót kapnak a nyakukba a bankszektor szereplői, amely ráadásul nem lesz leírható a társasági adóból.

Ez átlagosan a szektor jelenlegi profitjának 35-40 százalékát fogja elvinni,

amellyel még ugyan nem válnak alultőkésítetté a bankok, de várhatóan számos negatív következménnyel jár majd az intézkedés. Nagy kérdés, hogy melyik évi eszközértékre vetítik majd az adót, mert ha nem fixálják be valamelyik múltbeli évben, akkor az visszavetheti a bankok hitelezési aktivitását.

Persze ez jórészt annak is a függvénye, hogy mennyire tudják majd áthárítani a bankok az adót az ügyfeleikre. Azok a bankok, akiknél jelentős a jelzáloghitelek súlya, egyáltalán nem számolhatnak ilyesmivel, viszont a fogyasztási és személyi kölcsön portfólióval rendelkező bankok nagy valószínűséggel át fogják tudni hárítani az adóterhet a fogyasztókra. De az valószínűsíthető, hogy elkerülhetetlen lesz a betéti kamatok csökkentése, jelentős költségoptimalizáló intézkedések bevezetése és a szektor konszolidációja - vélekedik a Fundman blog elemzője.

Elmarad a devizahitelek átváltása?

Egyébként a bankokat még a svájci frank hitelek átváltásával is meg akarta sarcolni az állam, amely egy egyszeri 10 milliárd PLN körüli tétel lett volna számukra. Azonban úgy tűnik, hogy ez a terv egy ideje lekerült a napirendről, melynek számos oka lehet:

  • Az egyik legvalószínűbb, hogy ezzel csak egy nagyon szűk rétegen segítettek volna (és nem is feltétlenül PIS szavazókon), ugyanis csak 500 ezer embert érint a svájci frankos történet Lengyelországban, és alig tizedük szorul valóban segítségre.
  • Másrészt ez akkora terhet róna a bankokra, hogy némelyiknél tényleg feltőkésítés válna szükségessé, az pedig egy ilyen szűk réteget érintő döntésért cserébe nem túl racionális lépés.

Persze talán fölösleges is racionalitásról beszélni, mivel úgy tűnik, hogy

az új lengyel kormány csak a pénzeszsákot látja némely szektorban,

melyek vagyona szabadon átcsoportosítható a haldokló ágazatokba vagy a szociális juttatások fedezésére.

Túlságosan belenyúlnak a folyamatokba

Például a közüzemi szektort az abszolút veszteséges, de rengeteg embert foglalkoztató bányászati szektor megmentésével nyírják ki teljesen, mivel arra kötelezik őket, hogy feltőkésítsék a veszteségesen működő szénbányákat. A bankszektorban félő, hogy a hitelezési aktivitás rovására fognak menni az említett intézkedések, amely középtávon visszavetheti a gazdaság növekedését. Telekom adótól talán nem kell tartani, de csak azért nem, mert idén zajlott le a spektrumaukció, melyen a régiós átlaghoz képest irracionálisan magas árat kellett fizetnie a telekom szolgáltatóknak a spektrumok elnyeréséért (9,2 milliárd PLN-t kasszírozott be az állam).

A lengyel helyzet egyébként annyival még rosszabb is a nálunk lezajlott különadóknál, hogy

náluk sok esetben nagyon jól működő állami cégeket sarcolnak meg/rontják el a profitabilitásukat és jövőképüket. 

Így gyakorlatilag egy piacbarát módon működő bevételforrást cserélnek le a torzító hatású különadóra - elemzi a helyzetet Czakó Ágnes. 

Karikatúra arról, hogy az adóemelések hogyan tudnak kárt tenni a gazdaságbanForrás: Wikicommons

Nyugdíjpénztárak államosítása? Láttunk már ilyet...

Ami pedig igazán felteszi a pontot az i-re, az a nyugdíjpénztárak államosításáról keringő pletyka. Két évvel ezelőtt, még az előző kormány idején megtörtént a nyugdíjpénztári vagyon felének az elvétele, de a következő lépcső még hátravan. Czakó és elemzőtársai több lengyel piaci szakértővel is érintette ezt a kényes kérdést mostanában, hogy mekkora esélyt látnak arra, hogy a magyarhoz hasonló teljes államosítás megtörténjen, de egyöntetű tagadás jellemzi őket.

Egyszerűen elképzelhetetlennek tartják, hogy ilyesmi megtörténjen Lengyelországban,

ahol a nyugdíjpénztárak kezében hatalmas részvényvagyon összpontosul, így egy ilyen lépéssel jelentősen visszavetnék a lengyel tőkepiacot.

Azonban a magyar példán szocializálódva a Fundman blog elemzői már semmit sem tartanak kizártnak és pont emiatt hatalmas kockázatot látnak a lengyel befektetésekben. Mindenesetre már a szektoradók is óvatosságra intik a befektetőket, de a nyugdíjpénztár államosításáról keringő pletykák akkora bizonytalanságot visznek a rendszerbe, amely nem tesz jót a lengyel tőkepiacnak (ki tudja, hogy mi lesz a visszaállamosított részvénypakkok sorsa?).

Korábban a túlértékeltsége miatt, az utóbbi egy évben pedig a politikai bizonytalanság okán súlyozták alul a lengyeleket az OTP alapkezelői, amely tavasz óta kimondottan jó döntésnek bizonyult, hisz a WIG20 index a napokban már 6 éves mélypontjára zuhant. 

A WIG20 index heti bontású árfolyamgrafikonja 2010 óta, illetve a változó gazdaságpolitikai környezet hatása az árfolyamraForrás: Investing.com, Investor.hu

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK