"Már tavaly is gondokkal küzdöttünk, de idén még rosszabb" – ezt mondta az Origónak Pressing Zsolt, a balatonalmádi Határ étterem ügyvezetője. Már a téli hónapokra sem talál pincért, szakácsot – ez az étterem ugyanis egész évben nyitva tart. Most azonnal három dolgozót tudna felvenni, akár egész évre, de nincs jelentkező.
Próbáljuk felvenni a kapcsolatot a külföldön dolgozó szakácsokkal, pincérekkel, és tárgyalunk velük, hogy jöjjenek haza. Megpróbálunk olyan kompromisszumos megoldásokat találni, amelyek esetleg hazacsábítanák őket
– mondta az ügyvezető.
A fizetéssel nem tudnak versenyezni. Most külföldön – Ausztriában, Németországban – akár az 1200-1500 eurót is megkeresik havonta. Ennyit itthon nem tudnak fizetni nekik, így azzal próbálják hazahívni a szakembereket, hogy kevesebbet kell dolgozni, mint külföldön. Pressing Zsolt azt mondta: azt ajánlják a külföldön dolgozó magyar pincéreknek, szakácsoknak, hogy ha hazajönnek, nem kell heti öt napnál és napi 8-9 óránál többet dolgozni. Egyelőre viszont nem találtak senkit, aki hazajönne. Ami hazacsábítaná őket, az a jóval magasabb fizetés és az éves foglalkoztatás. De a mostaninál többet a legtöbb étterem nem tud fizetni - nem tudja kitermelni a magasabb bért. Az étterem vezetője azt mondta: nem emelheti az árait.
Ha egy rántott hús nem kétezer forintba kerülne, hanem mondjuk háromezer-ötszázba, akkor szinte biztos vagyok abban, hogy jóval kevesebb lenne a vendég – vagyis nem nyernék vele semmit
– mondta az étterem vezetője.
Az elmúlt évek tendenciája az, hogy egyre többen mennek a Balatonhoz nyaralni. Azt egyelőre elképzelni sem tudja az étterem ügyvezetője, hogy mi lesz a turizmussal, ha nem lesz szolgáltatás – ha nem tudnak kinyitni az éttermek, büfék,
Azonnal fel tudnék venni szakácsot, pincért, szobalányt, takarítót – ezt mondta Hoffmann Henrik is, aki több szállodát vezet, és a Balatoni Regionális TDM Szövetség elnöke.
Néhány hete Ausztriában jártam, ahol a szállodában az alkalmazottak 80%-a magyar volt. Meg sem próbáltam németül beszélni, mert tudtam, hogy mindenki magyar – magyarázta az elnök. Beszélgetett is a dolgozókkal, és legtöbbjük azt mondta, hogy
most 1100-1500 eurót keres, de ha Magyarországon ennek a fizetésnek a 70%-át megkapnák, hazajönne.
Nem érzik ugyanis túl jól magukat a legtöbben külföldön, és egyáltalán nem céljuk kint maradni. Csak addig szeretnének ott dolgozni, amíg kifizetik a lakáshitelüket, autójukat.
Hoffmann Henrik azt is mondta, hogy ha 2017-ben és 2018-ban csökkentik az áfát, akkor az abból származó megtakarítást mind a béremelésre kell költeni a vendéglátásban – más lehetőség ugyanis nem lesz. Abból pedig már – valószínűleg – ki lehet fizetni azt a 70%-ot, amiért hazajönnének a szakemberek.
„Hatalmas ellentmondás feszül a turizmusban: egyre több a turista, épülnek a szállodák, új éttermek nyitnak, viszont nincs, aki dolgozzon ezekben.”
Szerinte hosszú távon megoldás lehet, hogy a fiatalok ne akarjanak mindenáron diplomát. Meg kellene érteni, hogy nem csak diplomával lehet karriert építeni. Egy jó szakács világhírű lehet – erre van is nagyon sok példa Magyarországon -, egy jó pincérből pedig akár étteremtulajdonos is válhat később.
Rövid távon az elnök szerint két megoldás lehet arra, hogy az egyre növekvő turizmust ki tudják szolgálni az éttermek és szállodák. Ő például együttműködési megállapodást kötött a szakiskolákkal, és a nyári gyakorlatokat a diákok ott töltik a szállodájában. Reggeliztetésnél például – ami svédasztalos -, diákokat is lehet alkalmazni. Ez persze egy à la carte étteremben nehezen oldható meg. A másik megoldás pedig szerinte az lehet, hogy alkalmazzanak külföldi pincéreket, szakácsokat az éttermek, szállodák. Azt nem tudta megmondani, hogy honnan érkeznének ide szakemberek.
Most, hogy például Törökországban a terrorveszély miatt csökkent a turisták száma, nyilván kevesebb pincérre és szakácsra van szükség. Én el tudnék képzelni magamnál török pincéreket. Ők talán még magyarul is meg tudnának tanulni néhány szót, amire szükség van.
De ha máshonnan, még távolabbról érkeznének dolgozók, nem biztos, hogy meg tudnának tanulni magyarul, és a magyar vendég kénytelen lenne angolul kérni a kóláját, amit most – őszintén szólva – nem tudok elképzelni. A világban sok hasonló példa van, de azt nem tudom, hogy Magyarországon mennyire vagyunk ehhez felnőve” – mondta Hoffmann Henrik.