Bőven ad feladatot a termékdíj-szabályozás

Első olvasatra úgy tűnhet, hogy új az év nem sok újdonságot hozott a környezetvédelmi termékdíj szabályozásában. De vannak fontos módosítások.

Január 1-jétől kibővült a környezetvédelmi termékdíj-kötelezettség keletkezési jogcímeinek köre. Az év első napjától az „első belföldi forgalomba hozatal” és a „saját célú felhasználás” mellett

a „készletre vétel” is hozhat termékdíj-kötelezettséget

– áll a MAZARS legfrissebb összefoglalójában.

Erre akkor kerül sor, ha az adófizetésre kötelezett a készletre vétel időpontját jelöli meg a termékdíj-fizetési kötelezettség keletkezése időpontjának,

és ezt be is jelenti az adóhatóságnak

a tevékenység megkezdését követő 15 napon belül, vagy folyamatosan működés esetén – a tárgyévre vonatkozó választását – január 31-éig.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Ilyenkor kell azonnal fizetni

Csizmadia Heléna, a MAZARS adóigazgatója szerint bár a készletre vételt a gyakorlatban a múltban is önálló jogcímkét kezeltük,

a törvénymódosítás két lényeges dologra hívja fel a figyelmet.

Egyrészt a módosításnak komoly következményei vannak azokra nézve, akik készletrevételkor fizetik meg a termékdíjat, és emellett átvállalási szerződésekkel rendelkeznek. Azzal ugyanis, hogy a készletre vétel önálló jogcímként került be a törvénybe, a készletre vételkor tényleges fizetési kötelezettség keletkezik, és

azonnal esedékessé válik a termékdíjfizetés.

Eddig ez a kitétel azért nem okozott gondot, mert a forgalomba hozatalig nem volt olyan törvényi jogcím, amely alapján fizetési kötelezettség keletkezett volna, forgalomba hozatalkor pedig ez a teher automatikusan átszállt az átvállalóra.

A cég vagy fizet, vagy átvállal

„Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban

a készletre vételkori megfizetés és a fizetés átvállalása együtt nem működik.

Az ilyen konstrukciókat meg kell vizsgálni és úgy kell módosítani, hogy az a lehető legkedvezőbb legyen minden érintettnek” – vonta le a következtetést a szakember.

Bármelyiket választja is a cég, a bejelentés határideje január 31-e.

„A határidő jogvesztő, így a döntés nem tűr halasztást” – figyelmeztetett Csizmadia Heléna.

Másrészt a törvényváltozás egy – széles körben elterjedt – hibás gyakorlatra is ráirányítja a figyelmet. A MAZARS szakértői szerint ugyanis

az érintett vállalkozások nem mindig kezelték a szabályoknak megfelelően

azt a speciális helyzetet, ha készletre vételkori fizetési kötelezettséget választó kötelezett külföldről termékdíjköteles terméket hozott be, de azt végül mégsem hozta forgalomba itthon vagy használta fel saját célra, hanem visszaszállította a külföldi partnernek, vagy – nagykereskedőként – változtatás nélkül továbbértékesítette külföldön.

„Ezt az egyszerűség kedvéért sokan úgy kezelték, hogy

készletre vételkor megfizették, kiszállításkor pedig visszaigényelték

a termékdíjat. A visszaigénylés ilyen esetben azonban

jogosulatlan volt,

hiszen termékdíjfizetési kötelezettség sem keletkezett” – hangsúlyozta Csizmadia Heléna.

Valójában a termékdíj-kötelezettség az első belföldi forgalomba hozatalkor vagy a saját célú felhasználásakor állt volna be – visszamenőlegesen a készletre vétel időpontjára. Mivel azonban egyik sem történt meg, fizetési kötelezettség sem keletkezett, azaz

sem kifizetni, sem visszaigényelni nem kellett volna a termékdíjat.

A helytelen eljárás többlet adófizetési kötelezettséget ugyan nem jelent, de a jogosulatlan visszaigénylés miatt adóbírságot eredményezhet, ezért az eljárási szabályok megfelelő alkalmazására érdemes odafigyelni, és a múltbeli hibákat javasolt önellenőrzéssel korrigálni. „A 2016-os szabályváltozásokkal

ez a hibalehetőség megszűnik”

– fűzte hozzá a szakértő.

Kié a csomagolás?

A MAZARS gyakorlatában sokszor felmerült az a kérdés, hogy pontosan ki minősül kötelezettnek olyan esetekben, amikor egy cég logisztikai szolgáltató segítségét veszi igénybe a termékek behozatalához. Ilyen esetekben ugyanis gyakran előfordul, hogy

a logisztikai szolgáltató lebontja a szállítói csomagolást

(esetleg át is csomagolja a termékeket), és kisebb egységekben szállítja ki a termékeket a címzetteknek. A terméknek a logisztikai szolgáltató soha nem lesz a tulajdonosa, de mi a helyzet a lebontott csomagolással?

A törvény 2016. január 1-jétől egyértelműen kimondja, hogy

ilyenkor kötelezettnek a logisztikai szolgáltató számít,

mert ő a csomagolási hulladék első birtokosa. Mégis gyakran tapasztaltuk, hogy a logisztikai szolgáltatók nem vállalták ezt a kötelezettséget felvállalni, ami minden szempontból tarthatatlan.

„A szolgáltatást

megrendelő feleslegesen fizeti meg a termékdíjat,

míg a logisztikai társaság esetében komoly adóhiánnyal és büntetéssel lehet számolni" – állítja Csizmadia Heléna. A szakértők javasolják, hogy a vállalkozások gondolják át az ilyen ügyleteket, ha pedig aggályos eseteket találnak a múltjukban, azt is tegyék rendbe.

Fontos háromszögek

A törvény eddig is tartalmazott kitételeket a háromszögügyletekre vonatkozóan, ezek gyakorlati alkalmazására mégis igen ritkán került sor.

„A módosítás ebben az esetben könnyítést jelent,

amely kapcsán érdemes átgondolni a múltbeli és a jövőbeli ügyleteket is” – javasolja a szakértő.

Használjuk ki a könnyítést

A szabályozás értelmében ha belföldi vevőnek értékesítünk termékdíjköteles terméket úgy, hogy emiatt

a terméket közvetlenül külföldre szállítják, nincs termékdíj-kötelezettség.

Eddig a szabályozás feltételként szabta, hogy a fuvart az értékesítőnek magának kell végeznie vagy megrendelnie, de ez a korlátozás 2016. január 1-jétől kikerült a törvényből.

A MAZARS tapasztalatai szerint ezzel a könnyítéssel eddig még nagyon kevesen éltek, pedig

komoly adminisztrációs terhektől szabadíthatja meg

mind az értékesítőt, mind pedig a beszerzőt: nincs szükség a termékdíj megfizetéséhez kapcsolódó nyilvántartás vezetésére, a visszaigénylési számlazáradék szerepeltetésére és a visszaigényléshez kapcsolódó adminisztrációra sem.