Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
London könnyen Athén, Róma, és Velence sorsára juthat az uniós tagságról tartandó brit népszavazás után: Európa, sőt a világ leghatalmasabb városából önmaga múzeumává válhat.
Az egyik legfőbb EU-ellenes érvelés Londonban éppen abból az elképzelésből táplálkozik, hogy a város üzleti, pénzügyi és szellemi központként felmutatott sikerei nem csupán globálisak, de tartósak is – írja a Bloomberg –, mégpedig a változó körülményektől függetlenül.
Biztos vagyok abban, hogy egykor a velencei bankárok is ezt mondták”
– jelezte Christopher Cummings, a pénzügyi szektor képviseletében fellépő TheCityUK vezérigazgatója, arra utalva, hogy szép lassan a múlt ködébe veszhet London meghatározó pozíciója.
Ezzel szemben, akik az EU-ban való maradást támogatják, számos fontos kockázati tényezőt tudnak felhozni a kilépéssel szemben, ha a londoni üzleti modellről van szó.
Először is nem világos, hogy fennmaradna-e a jelenlegi rendszer, amely
lehetővé teszi a brit székhelyű vállalatoknak, hogy az EU-ban üzleteljenek.
London gazdaságának pedig 17 százalékát a pénzügyi szektor adja, és az olyan pénzügyi társaságok, mint az HSBC és az ING már jelezték, hogy valószínűleg munkahelyeket fognak megszüntetni, ha a Brexit (a brit kilépés az unióból) megvalósul.
A nem pénzügyi vállalatok számára pedig London sokkal kevésbé lenne vonzó célpont, ha kiszakadna az 500 millió főből álló európai közös piacról. Ráadásul a briteknek szinte teljesen újra kellene tárgyalniuk minden kereskedelmi megállapodásukat, és alapjaiban kellene újragondolniuk a bevándorlási politikát.
A helyzet fontosságát mutatja, hogy ma
a brit főváros sokkal inkább középpontja az európai gazdaságnak,
mint amennyire New York az észak-amerikainak – hangsúlyozza a Deloitte. A legfontosabb régiós vállalatok mintegy 40 százalékának biztosít székhelyet, és több mint kétszer annyi magasan képzett munkaerővel bír, mint a legközelebbi versenytársának számító Párizs.
London viszonylatában tehát a nagy kérdés az, hogy vajon a brit fővárosnak hiányozna-e a jobban az EU, vagy fordítva. London ugyanis kétségkívül világváros. A metropolisz 650 milliárd dolláros gazdasága felel a teljes brit kibocsátás negyedéért, ezzel nemhogy más városokkal, de olyan államokkal vetekszik, mint Argentína vagy Lengyelország. Közel 9 milliós lakossága van. Nagyjából nyolcból egy brit a fővárosban él, és az adóbevétel minden 5 fontjából több mint 1-et ők adnak.
Tekintve, hogy New Yorkkal együtt Londont tartják sokan a világ két gazdasági központjának, vannak elemzők, akik szerint amellett, hogy a brit főváros lakosainak jelentős része nem függ az EU-tól, komoly problémát jelentene, hogy Londonnak
nincs komoly versenytársa a tehetségek Európába vonzása tekintetében.
Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy London az elmúlt évtizedekben valóban erős fővárosa lett Európának, és a leválasztása bizonyosan komoly kihívások elé állítaná az Európai Uniót.
Bárhogy is lesz, a Brexitről szóló népszavazást június 23-án tartják majd, miközben David Cameron miniszterelnök és lényegében az ország minden nagy üzleti lobbicsoportja a bennmaradás mellett érvel.
A YouGov januárban közölt felmérése szerint
a londoniak 55-45 százalék arányban a bennmaradást támogatják,
amivel sokkal inkább EU-pártinak számítanak, mint a nemzeti átlag.
Mindeközben Boris Johnson, London polgármestere úgy nyilatkozott, hogy a legkevésbé sem gondolja, hogy London pénzügyi szektora összeomolhatna, és a kilépés mellett kezdett kampányolni.
Boris Johnson ezzel gyakorlatilag David Cameron ellen fordult. Pedig ők ketten nem is olyan rég még harcostársak voltak, ha nem is barátok: amikor a Konzervatív Párt elvesztette a 2005-ös választásokat, és Michael Howard távozott a párt éléről, Johnson Cameront támogatta utódjaként. David Cameron cserébe kinevezte oktatási árnyékminiszternek, amikor átvette a párt vezetését. 2007-ben pedig,
amikor Johnson felvetette, hogy a következő évben elindulna a londoni polgármesterségért, Cameron újra mögé állt.
Johnsont polgármestersége alatt a konzervatívok erős embereként számtalanszor hírbe hozták Cameron esetleges kihívójaként és utódjaként a párt és az ország élén. Nyílt kenyértörésre azonban csak akkor került sor a két férfi közt, amikor
Johnson bejelentette, hogy (Cameronnal ellentétben) támogatja az Egyesült Királyság kilépését az unióból.
Johnson életrajzírója, Sonia Purnell szerint könnyen lehet, hogy a britek felkészülhetnek egy csúnya polgárháborúra a Konzervatív Pártban. Boris Johnsont ugyanis London már nem sokáig tartja távol Cameron nyakától: a 2016-os polgármesterválasztáson, amit egyébként másfél hónappal a népszavazás előtt tartanak, nem indul.
David Cameron 2013-ban jelentette be, hogy újra akarja tárgyalni Brüsszellel az uniós tagság feltételeit, a tárgyalások után pedig népszavazást akar tartani a tagságról.
Cameron javaslatai részét képezték a konzervatívok 2015-ös választási programjának,
és több mint valószínű, hogy hozzájárultak a választási győzelemhez.
2016 februárjában az unió kormányfői egy hajnalig tartó brüsszeli csúcstalálkozón beadták a derekukat Cameronnak, és beleegyeztek, hogy teljesítik a követeléseit.
Az Egyesült Királyságban korlátozhatják az unióból érkező munkavállalók szociális juttatásait,
és a szigetországnak a jövőben semmiféle uniós pénzügyi mentőcsomagba nem kell beszállnia, hogy csak kettőt említsünk a kiharcolt változtatások közül (itt írtunk róluk bővebben).
Több mint valószínű, hogy a Damoklész kardjaként lebegő népszavazás hozzájárult ahhoz, hogy Cameron elérte, amit akart.
David Cameron a brüsszeli csúcs után azonnal győzelmet hirdetett, kormányülést hívott össze, és pár órával később bejelentette, hogy a népszavazást június 23-ára tűzik ki (holott jogilag 2017 vége volt a határidő). Cameron azt is bejelentette, hogy ő és kormánya az unióban maradás mellett fog kampányolni.
A szavazás kimenetelét nyilván erősen befolyásolja majd, hogy az ország miniszterelnöke és kormánya a bennmaradás mellett teszi le a voksát. De Boris Johnson biztosan légy lesz Cameron levesében:
a lakosság nyolcadának 2008 óta ő a polgármestere, nagyon népszerű, méghozzá nem csak Londonban,
a szavának súlya van. A nemzeti szuverenitás, a függetlenség, a brüsszeli láncok lerázása pedig olyan hívószavak, amiket könnyen a zászlajára tűzhet.
Nem kizárt, hogy június 23-án a britek nem csak az uniós tagságról dönetenek, de Cameron és Johnson között is választanak.
