Nigéria és a homokba dugott fej

(FILES) This file photo taken on September 16, 2015 shows the Port Harcourt refinery, which was built in 1989, Rivers State. Nigerian authorities said on January 13, 2016 the country will not cut oil production even as nosediving crude prices caused by a global supply glut ravage revenue. US crude oil prices tumbled to a 12-year low Tuesday, prompting OPEC member Nigeria to call for an emergency meeting to address collapsing prices that have drained the coffers of Africa's largest economy. / AFP / PIUS UTOMI EKPEI

Noha az olajár szakadása sokakat megütött, egy ország igencsak különös lépésre szánta el magát. Nigéria jegybankja ugyanis megszakítva a korábbi trendet 197-199 NGN/USD szinten rögzítette a helyi fizetőeszköz, a naira árfolyamát, miközben az olaj ára tovább szakadt. A döntés hátterét és a lépés következményeit járja körül a Fundman blogbejegyzése.

Az olajár zuhanása mindenképpen fájdalmas Nigériának, mert az olajon kívül nem nagyon van más exportbevétele. Azonban most az az érdekes helyzet állt elő, hogy a nigériai jegybank (túlnyomó részben a 8 hónapja hatalmon lévő elnök nyomására) nem hagyta az olajjal párhuzamosan gyengülni a devizáját, hanem inkább importkorlátozásokat vezetett be és csökkentette a külföldi devizához való hozzáférést. Ez pedig oda vezetett, hogy a legfrissebb adatok szerint a feketepiacon már 90 százalékkal kerül többe egy dollár, mint a hivatalos árfolyam szerint – derül ki Fundman blogbejegyzéséből.

Az olajkitermelő országok egyébként különbözőképpen reagáltak a csökkenő olajárra. Szaúd-Arábia például jelentős tartalékokkal rendelkezik, így a devizája leértékelése nélkül, a támogatások visszavágásával és a kormányzati kiadások csökkentésével is ki tudja bekkelni a következő 5-10 évet, ha alacsony marad az olaj ára. Ami viszont Nigériát illeti, nekik

nincsen elég tartalékuk, hogy a szaúdi példát kövessék,

de nem is a másik úton járnak, mivel nem hagyják, hogy a piac alakítsa a fizetőeszközük árfolyamát.

Elnöki tabu

Nigériában az elnök az infláció kordában tartására hivatkozva

teljesen elzárkózik a leértékeléstől.

A korábbi szintű import azonban nem fenntartható, így inkább központilag döntik el, hogy kinek adnak, és milyen mértékben devizát az importhoz vagy tőkekivitelhez. Mi értelme van ennek a megközelítésnek? Az elemzés válasza az, hogy amennyiben ki tudnak tartani, amíg az ország „leszokik” az importról és részben önellátó lesz (legalábbis olyan mértékben, hogy pluszos legyen az egyenlegük), vagy az olajárak visszaerősödnek a kellő szintig, akkor esetleg még jól is elsülhet a dolog (illetve nem lesz nagy visszesés a vége).

Muhammadu Buhari, Nigéria elnöke Forrás: AFP/Getty Images/Pius Utomi Ekpei

Persze a kieső nairában számolt költségvetési bevételekkel ekkor is kezdeni kell valamit, ha nem akarnak rohamosan eladósodni. A piaci út megkerülésének azonban súlyos mellékhatása van.

A tőkekorlátozás miatt komoly dollárhiány alakult ki

és gyakorlatilag a központi bank kezében van a döntés, hogy a gazdaság mely szereplői juthatnak a hivatalos devizaárfolyamon dollárhoz. Ez pedig azért veszélyes üzem, mert az elnök egyik legfőbb törekvése a korrupció visszaszorítása lenne, azonban az említett helyzet rengeteg visszaélésre ad lehetőséget.

A homokba dugott fej

Az elemzői konszenzus szerint a rögzített árfolyammal többet árt az elnök az országának, mint amennyit használ, gyakorlatilag homokba dugja a fejét, ugyanis:

• Hiába a szegényebb rétegeket próbálja védeni (a kommunikáció szerint) az elszabaduló inflációtól, az valójában a rögzített árfolyam mellett is begyűrűzik a gazdaságba, mert még azok a piaci szereplők is a feketepiaci árfolyamhoz közel árazzák a termékeiket, akik részesednek a hivatalos árfolyamon való átváltásból
• A tőkekorlátozások elriasztják a külföldi befektetőket a tőkepiacról és az MSCI Feltörekvő Piaci Indexből való kiesés is valós kockázattá vált
• Az emelkedő hozamok is lassítják a gazdaságot, mert a vállalatok inkább az államnak hiteleznek majd magas kamatra, mint hogy beruházzanak, vagyis a GDP növekedés egyik pillére is veszélybe kerül
• A deviza-szabályozás a helyi termelőket is visszavetheti (habár hosszú távon alapot adhatna a helyi termékekre való áttérésre), mert az importált alapanyagok egyre drágábbak
• A hivatalos árfolyamban való részesedés rengeteg visszaélést eredményez, ugyanis a nagy nyereség miatt sok szereplő inkább learbitrálja a lehetőséget, és az olcsón és mellesleg közel sem kemény munkával megszerzett dollárt a feketepiacon adja tovább, jelentősen rontva ezzel a korrupciós statisztikákat.

Likviditási problémák

A leírtak alapján a rögzített árfolyam politika kevésbé tűnik előnyösnek, mintha elengednék a naira árfolyamát. De a valódi probléma nem is ez, hanem a devizalikviditás, ugyanis a nigériai lakosság számára a mindennapi élethez már így is az éppen aktuális árfolyam a mérvadó.

A devizalikviditás hiánya már veszélyezteti a kiskereskedők készleteit és lassítja gazdasági folyamatokat.

Vagyis a naira leértékelése önmagában nem elégséges megoldás, újra meg kellene nyitni a bankközi piacot és visszacsábítani a befektetéseket az országba.

A jelenlegi olajárat nem lehet fájdalommentesen megúszni Forrás: AFP/2016 Getty Images/Spencer Platt

Azt viszont fontos hangsúlyozni – jelzi a bejegyzés –, hogy a jelenlegi olajárral nem létezik fájdalommentes monetáris politika Nigéria számára. De ha megtörténne a naira elengedése, akkor jelentős visszapattanás jöhetne, mivel Nigéria hosszú távú kilátásai még a jelenlegi nyomott olajár környezetben is bíztatóak, az olajár emelkedése pedig plusz opcióként bármikor benne van a pakliban.