Papcsák elmagyarázza az MNB közpénzeit

2016.03.08. 12:22

A Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottsága vizsgálja a jegybank ingatlangazdálkodását, értéktári programját és az alapítványokkal kapcsolatos ügyeket. A vizsgálat főbb megállapításait nyilvánosságra fogják hozni - nyilatkozta az Origónak adott interjújában Papcsák Ferenc elnök. A jegybank tulajdonosi felügyeletét ellátó testület vezetője magánemberként örül annak, hogy az MNB Matolcsy György elnöksége alatt aktívabb szerepet vállal a magyar gazdaságban és társadalmi folyamatokban. 

  • A jegybank nem költségvetési szerv, bár közpénzből gazdálkodik, de csak a rendelkezésére álló forrásból vásárolt vagyon közvagyon.
  • Az MNB felügyelőbizottsága az ingatlangazdálkodás vizsgálatáról szóló jelentést első olvasatban megtárgyalta, de átdolgozásra visszaadta a jelentést készítőjének. Április közepén tárgyalják újra a kérdést.
  • Az alapítványokról szóló vizsgálatot áprilisban, az Értéktár programról szóló anyagot májusban tárgyalja a felügyelőbizottság.
  • A vizsgálatok főbb megállapításait a felügyelőbizottság nyilvánosságra hozza. A cél az, hogy a közvélemény tiszta képet kapjon ezekről az ügyekről.
  • A jegybank alapműködését illetően a felügyelőbizottság elnöke magyar polgárként nagyra értékeli, hogy a jegybank jelenlegi vezetése újragondolta a jegybank szerepét.

Fontos állomáshoz érkezett az MNB tavaly nyáron megalakult felügyelőbizottságának tevékenysége: első olvasatban megtárgyalták a jegybank ingatlanstratégiájának vizsgálatával kapcsolatos jelentést. Mielőtt azonban ennek részleteiről faggatnám, a napokban erős felháborodást kiváltó törvénymódosításról szeretném kérdezni...

A jegybank felügyelőbizottsága az intézményt a hatályos jogszabályok alapján vizsgálja. A vitatott jogszabályt még nem hirdették ki, tevékenységünket e formájában nem érinti, a felügyelőbizottság törvényalkotási kérdésekkel nem foglalkozik.

Arról a kérdésről azonban, gondolom, van álláspontja, hogy a Magyar Nemzeti Bank rendelkezésére álló források közpénznek tekinthetők-e?

Fontosnak tartom rögzíteni, hogy a Magyar Nemzeti Bank független intézmény. Nem költségvetési szerv. Gyakran hangzik el tévesen, hogy az MNB a magyar államigazgatási szervezet részeként, költségvetési intézményként, adófizetők pénzéből működik. Ez azonban nincs így.

Papcsák Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnökeFotó: Polyak Attila - Origo

A jegybankra külön törvény vonatkozik. Tulajdonosa a magyar állam. A tulajdonosi jogokat pedig a törvény szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium gyakorolja. A tulajdonosi ellenőrzés eszköze a felügyelőbizottság, amelynek tagjait az Országgyűlés választja, a bizottság tagjainak mandátuma a képviselők mandátumával megszűnik.

A kérdésére konkrétan is válaszolva, bár a jegybank nem a költségvetési összegekből juttatott pénzből gazdálkodik, de az állam tulajdonában lévő intézmény, forrásai közpénzek. Csak az ebből a pénzből vásárolt vagyon tekinthető közvagyonnak.

A Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottsága közvetlenül a tavaly júliusi megválasztását követően megalkotott munkarendjébe be is illesztett három jelentősebb közérdeklődésre számot tartó témát: döntöttünk az ingatlanstratégia, ingatlangazdálkodás, az Értéktár program, illetve az alapítványok létrehozásának jogi és egyéb körülményeit áttekintő vizsgálat elrendeléséről.

Hol tartanak ezek a vizsgálatok?

Az ingatlangazdálkodással összefüggő vizsgálatról elkészült a jelentés, első olvasatban a bizottság pénteken meg is tárgyalta. Az anyag összeállításával a testület Nyikos Lászlót bízta meg, akit az ellenzéki Jobbik Magyarországért Mozgalom jelöltjeként választott az Országgyűlés az MNB felügyelőbizottságába.

Forrás: MNB

A Nyikos László által készített anyag azonban számos, a vizsgálat céljaként meghatározott elemre nem tért ki, így a bizottság egyhangú döntéssel másfél hónapot adott neki arra, hogy a jelentést kiegészítse, átdolgozza.

Mi hiányzott?

A jegybank ingatlangazdálkodással összefüggő vizsgálatának megkezdésekor a bizottság több határozatban jelölte ki annak célját és tárgyát. Az első és legfontosabb, hogy a határozatban a jegybank menedzsmentje számára fogalmaztunk meg kötelezettségeket arra nézve, hogy az MNB tulajdonában lévő ingatlanokra vonatkozóan évente kötelesek vagyonértékelést, költségalapú értékelést elvégezni, amit a jegybank menedzsmentje méltányolt.

Egy másik határozat született arról, hogy miként valósulhat meg az ingatlangazdálkodás tulajdonosi ellenőrzése, magyarán annak feltárása, miként gazdálkodik a jegybank a birtokában lévő ingatlanokkal. Alapvetően ingatlanstratégiáról és annak ellenőrzésének mikéntjéről van tehát szó, amelyen belül a jogszerűség, észszerűség, hasznosság, hasznosítás kérdését kértük, hogy a feladattal megbízott felügyelőbizottsági tagtársunk ellenőrizze.

A felügyelőbizottság határozatban jelölte ki az ingatlangazdálkodás célját és tárgyátFotó: Polyak Attila - Origo

A Nyikos László által a pénteki ülésen ismertetett anyag egy, a bizottság által meghatározottnál jóval szűkebb fókuszt érintett: kifejezetten a 2013–2015-éveket érintő tranzakciók, tehát az ingatlanvásárlások jogi szempontú elemzésével foglalkozott. Az elkészült jelentés 17-es pontjában megállapította, hogy a végrehajtó apparátus jogszerűen és szabályosan járt el. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor Nyikos László anyaga az irányító és szervezeti struktúra átalakítására is javaslatot tett a jelenleg hatályos jegybanktörvény módosításával. Ez a javaslat lényegében egy közgyűlés, egy testület létrehozásáról szól, amely majd a jegybank gazdálkodása fölött a felügyeletet ellátja.

Az elkészült jelentés tehát egyik oldalról nem tért ki minden olyan kérdésre, amelyet az ellenőrzési tervben a bizottság meghatározott, ebben az értelemben hiányos volt. Másik oldalról olyan elemet is tartalmazott, amely nem volt cél. Túlmutat azon, amiről a felhatalmazás szólt, sőt, azon is, amelyre a bizottság jogosítványai kiterjednek. Ezért tettem javaslatot arra a pénteki ülésen, hogy a bizottság átgondolásra, kiegészítésre adja vissza a jelentést készítőjének.

Javaslatomat a bizottság egyhangúlag elfogadta. Nagyon fontos jelentésről van szó, kiemelt jelentősége van annak, hogy ebben a kérdésben a bizottság konszenzusra jusson, és egyhangúan döntsön.

Lehetne konkrétabban is körülírni azt, hogy mi a probléma a jelentéssel?

A bizottság tagjai az egyes kérdésekben eltérő álláspontokat képviseltek, arról tudok beszámolni részletesen, amit személy szerint súlyos hiányosságokként értékeltem.

Nekem rendkívül hiányzott a dolgozatból egy nemzetközi kitekintés. Nagyon fontosnak tartom a Magyar Nemzeti Bank ingatlangazdálkodási stratégiájának megítélésekor azt, hogy ezt egy nemzetközi viszonyrendszerben helyezzük el. Különösen egy uniós tagállam esetében nem lehet elszakítani a környezetétől a hazai jegybank ezen a területen folytatott tevékenységét. Fontos látnunk azt, hogy más országok hogyan és miként gazdálkodnak az ingatlanvagyonukkal.

Hasonlóképp nem helyezte el az anyag készítője a jegybank e tevékenységét egy történeti rendszerben. Fontosnak tartom megvizsgálni, hogy a Magyar Nemzeti Bank az alapítása óta milyen stratégiát folytatott ezen a területen. Hány ingatlana volt? Ezeknek mi lett a sorsa?

Volt olyan időszak, amikor az MNB több mint 100 ingatlannal, köztük jóléti létesítményekkel is rendelkezett. Azt gondolom tehát, hogy történeti távlatban is érdemes megvizsgálni ezt a kérdést.

Hiányzott a jelentésből a költségalapú elemzés. Hogyan hasznosultak ezek a befektetések? Hiányoltam az Országgyűlésnek készült jelentések elemzését, illetve azt, hogy a parlament ezeket hogyan értékelte. De e szempontból hasznos lehet akár a médiában megjelent értékelések áttekintése, vizsgálata is. Nem értékelte a dolgozat szerkesztője az Állami Számvevőszék jelentéseit és a könyvvizsgáló anyagát. Ezek az aspektusok egyáltalán nem tükröződnek az elkészült dolgozatban.

Miért fontos a múlt e szempontból, vagy az, hogy mit tesznek a különböző országok központi bankjai?

Az emberek számára az teszi könnyebben érthetővé a kérdést, ha akár történeti távlatba helyezzük, akár összehasonlítjuk a jegybank tevékenységét más országok gyakorlatával. A többség azt gondolja, hogy az igazgatóság légből kapott, egyszeri döntéseket hoz. Ez messze nem így van. Ezek a lépések egy átgondolt stratégia, a bank társadalmi felelősségvállalási programja keretében valósulnak meg.Nem vitatom, hogy a 90-es években, amikor a jegybank felszámolta az ingatlanvagyonát, ezt megtehette, de akkor is volt valamilyen stratégia. Az embereknek fontos, hogy tudják, hogy ezekre a lépésekre miért, milyen megfontolások mentén került sor. Most is lényeges, hogy ne egy-egy kiragadott esettel foglalkozzunk, hanem lássák az emberek azt, hogy mi miért történik.

Milyen stratégiai célkitűzésekre gondol?

Amikor például az MNB megvásárolta az Eiffel Palace-t, azt azzal a céllal tette, hogy a megnövekedett létszámot megfelelően el tudja helyezni. A ma még a Krisztina körúton működő, jegybankkal összevont pénzügyi felügyeletet célszerű lenne az MNB egyéb részlegeihez közelebb költöztetni. A döntésre tehát egy stratégiai gondolkodás mentén, annak részeként került sor.

Ahogy a beszélgetés elején a kérdésére válaszolva már mondtam, a Magyar Nemzeti Bank forrásai közpénzek. A Magyar Nemzeti Bank pénzéből vásárolt vagyon pedig közvagyon. Az így megvásárolt ingatlanok tehát a közvagyon részét képezik.

A konkrét példában a jegybank nem eladott, hanem vett. A vagyon nem elveszett, hanem megvan, az ingatlanok rendelkezésre állnak.

Utalt arra, hogy ezek a lépések egy stratégiába illeszkednek, az MNB társadalmi felelősségvállalási programja keretében valósulnak meg. Milyen irányokat határoz meg ez a stratégia?

Erre a kérdésre a konkrét válaszokat nem nekem kell megadnom. A bank felügyelőbizottsága ellenőriz. Azt vizsgálja, hogy a megszületett döntések jogszerűek és szabályszerűek-e.

Akkor fogalmazzunk úgy, hogy mi az, amit ellenőriz, mit kér számon a felügyelőbizottság? Azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank milyen döntéseket hoz, a felügyelőbizottságnak értékelnie kell a vagyoni helyzet figyelembe vételével. Hogyan alakult ki ez a jelenlegi helyzet?

Amikor Matolcsy György 2013 márciusában átvette a jegybank irányítását, a korábbi vezetés több mint 200 milliárd forintos veszteséget prognosztizált. Ehelyett most egy hosszú évek óta nyereséget termelő intézményről beszélhetünk. Jelenleg ennek a nyereségnek a felhasználásáról vitatkoznak a politikusok, a közvélemény különböző csoportjai.

Nem volt ilyen hangos vita akkor, amikor hatalmas veszteségei voltak a jegybanknak. Most, hogy már van pénz, és folyik egy gondolkodás arról, hogy ez hogyan hasznosuljon, már van vita is.

A jegybankra a korábbi években jellemző, a függetlenségét egyfajta passzivitásként értelmező hozzáállás az, ami megváltozott. A korábbi jegybanki vezetés passzivitását egy ezen a területen is aktív, helyenként akár proaktívként is értékelhető hozzáállás váltotta fel. Ez mutatkozik meg most az ingatlangazdálkodásban is.

A jegybank nem klasszikus gazdálkodó egység. Az, hogy jelenleg hatalmas összegekkel rendelkezik a nyereséges működés eredményeként, a nemzetközi környezet változása esetén ismét veszteségbe fordulhat. A veszteséget pedig a költségvetésből, az adófizetők pénzéből kell majd akkor kipótolni. Felelős gondolkodás most olyan vagyonra fordítani ezeket az összegeket, amelyek később nem vagy nem könnyen mozdíthatók?

Azért ezzel én vitatkoznék. Egyelőre természetesen továbbra is magánvéleményt, nem testületi álláspontot megfogalmazva, hisz mindaddig, amíg nincs hivatalosan elfogadott határozatunk, ezt csak így tehetem meg.

Nekem mint a felügyelőbizottság elnökének azt kell ellenőriznem, hogy mindezen források elköltése összeegyeztethető-e az alaptörvénnyel, a jegybankról szóló külön törvénnyel, illetve minden egyes hatályos, a tevékenységét érintő jogszabállyal. A jegybank gazdálkodása ugyanakkor nem a nemzeti vagyongazdálkodás része, ahogy azt a minap is olvastam valahol. Azt kell néznem, hogy a jegybankra vonatkozó fentebbi törvényekkel behatárolt előírásoknak megfelel-e, illetve megfelelően, biztonságosan gazdálkodik-e a rendelkezésre álló forrásokkal.

Utóbbi, a gazdaságosság kérdése különösen azért nem egyszerű kérdés, mert arra a megemlített jogszabályokban van minta, hogy mit kell tenni abban az esetben, ha a jegybank veszteséges. Ki kell pótolni a költségvetésből a hiányát, erre volt már olyan példa is, hogy 200 milliárdot kellett az intézmény rendelkezésére bocsátani. Most azonban nyereséges a bank, 2015-ben ennek mértéke várhatóan eléri a 94,5 milliárd forintot. Fontos körülmény az is, hogy 2011 óta költségvetési térítésre semmilyen jogcímen nem volt szükség.

A felügyelőbizottságnak azt kell vizsgálnia, hogy az alaptörvénnyel és a jegybankra vonatkozó jogszabályokkal összeegyeztethető-e egy-egy konkrét lépésFotó: Polyak Attila - Origo

Ez az, ami miatt a vizsgálatnak ki kellene térnie a korábban már említett hatékonysági mutatókra, hisz ennek alapján lehetne válaszolni azokra a kérdésekre, hogy megérte-e ezeket az ingatlanokat megvásárolnia a jegybanknak. Még sorolhatnám, ám egyelőre ezekben a kérdésekben – az elkészült jelentés jelenlegi formájában – nem áll rendelkezésünkre elegendő információ ahhoz, hogy véleményt alkossunk a jegybank e területen folytatott eddigi tevékenységéről.

Ha ezek a kiegészítések megtörténnek, fognak válaszolni azokra a kérdésekre, hogy a konkrétan már említett Eiffel Palace-t drágán vette-e az MNB? Hogy ilyen drága irodába kell-e költöznie a korábbi pénzügyi felügyelet munkatársainak?

Igen. Azért rendeltük el a vizsgálatot, hogy ezekre a kérdésekre választ tudjunk adni. Ehelyett azonban egyelőre kaptunk például egy törvényjavaslatot.

Mi a javaslattal a probléma?

Egy, az MNB felett működő, annak tevékenységét ellenőrző intézmény létrehozása (azon túl, hogy a felügyelőbizottság jogosítványai szabályozási ajánlásokra nem terjednek ki) a hazai, de bármely nemzetközi, illetve uniós szabályozással is szembemennek: a központi bankok függetlensége alapelvárás mindenhol. Épp ezért van például az is, hogy a jegybank felügyelőbizottságának jogosítványai is erősen korlátosak: kizárólag a bank gazdálkodásának törvényességével foglalkozhat.

Ezt a kérdést egyébként a jegybank felügyelőbizottsága már egyszer elvetette. Már az első ülésünkre olyan javaslattal érkezett Nyikos László, amely a jegybank e tevékenységének szabályozásáról szólt, amit már azon az ülésen le is vett a testület a napirendről.

Mi a helyzet a másik két területen: az értéktár és az alapítványok vizsgálatával? Kiket bízott meg a felügyelőbizottság ezeknek az anyagoknak az összeállításával?

Folyik a vizsgálat. Madarász László az alapítványokkal összefüggő anyagot készíti, Szényei Gábor András pedig az Értéktár programról szóló anyagot. Utóbbit a munkarendünk szerint várhatóan májusban, előbbit áprilisban tárgyalja meg a bizottság.

Az Értéktár program elindítása óta megvásárolt festmények és gyűjtemények

1. Vaszary János: Kereszténység c. festménye
2. Gulácsy Lajos: A mulatt férfi és a szoborfehér asszony c. festménye
3. Orbán Dezső: Nagy akt c. festménye
4. Kövesi István festménygyűjteménye
5. Klaniczay Júlia és Galántai György: Artpool dokumentumgyűjteménye
6. Péterváry István: Török kori és újkori fegyverekből álló gyűjteménye
7. Bachman Gábor építészeti gyűjteménye
8. Moholy-Nagy László korai alkotásainak és az életművéhez kapcsolódó dokumentumoknak a gyűjteménye
9. Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt c. festménye
10. XVI-XVII. században Erdélyben vert ezüst tallérok érmegyűjtemény
11. Tiziano Vecellio: Mária gyermekével és Szent Pállal c. festménye
12. A Szentendrei Szabadtéri Múzeum Erdélyi Tájegységének bemutatása
13. Abraham van Beijeren: Csendélet gyümölccsel, tenger gyümölcseivel és értékes edényekkel
Forrás: MNB

Ezeket a vizsgálatokat a tagok autonóm módon, a saját maguk által összeállított, de a felügyelőbizottság által elfogadott terv alapján végzik. A hasznosság, gazdaságosság mellett esetenként más szempontrendszer is felmerülhet. El tudok olyan helyzetet képzelni, amikor nem feltétlenül a hasznosulás a legfontosabb kérdés.

Ezt jól érzékelteti például az az eset, amikor a Ferenc József által Andrássy Gyulának írt kinevezési okmány egy árverésen magánkézbe került. A magyar államnak ilyen árveréseken ott kellene lennie, és ezt az egyetlen, eredeti okiratot megszerezni. A magyar államnak meg kellene hogy érjen valamennyi pénzt (az persze kérdés, hogy mennyit) az, hogy egy ilyen okirat a Nemzeti Múzeumba kerüljön, miközben ennek a hasznossága persze nem vagy nem egyszerűen mérhető.

Ezt a tevékenységet a jegybanknak kell folytatnia?

A magyar nemzet valamilyen szervezetének. Ha a kormánynak erre nincs pénze, vegye meg valamilyen más intézmény.

Ez lehet a jegybank is. Nem fő tevékenységként, de a rendelkezésére álló források erejéig részt vállalhat egy ilyen misszióban. Más országokban is van erre példa, többek közt Ausztriában vagy Romániában. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a tevékenység nem irányul állami feladat átvételére, az ugyanis a monetáris finanszírozás tilalmába ütközhetne.

Nem bármilyen területen és nem szervezett módon, de például az Értéktár programban vállalhat adott egyedi esetben ilyen szerepet az MNB. Mint például a Munkácsy-képek ügyében. Itt közvagyonról, mindannyiunk értékéről van ugyanis szó. Mindezt persze úgy kell kezelni, hogy az így megszerzett kincsek bárki által hozzáférhetők és látogathatók legyenek.

Sok szempont, sok kívánság lehet ezen a területen. Nem kellene valamilyen társadalmi kontroll, amely ezeket a döntéseket befolyásolhatja? 

Fordítsuk meg a kérdést. Én az ukrán határ mellett laktam egy kis faluban, ahol az emberek rendkívül érzékenyek a nemzeti értékeikre. Komoly aggodalmat keltett, amikor jött a hír, hogy a nem messze lévő várat egy ukrán vállalkozó kívánja megvásárolni: Zrínyi Ilona és a Rákóczi-család ősi fészkében egy kaszinót szeretne üzemeltetni. Ez a helyiek számára akkor egy dráma volt, és nem értették, hogy ilyen esetben miért nem lép közbe a magyar állam.

Ilyen példa számos lehet az országban. Kérdés azonban, kinek van joga dönteni arról, hogy ezek közül melyekre fordítsák a rendelkezésre álló kereteket?

Persze, bármely országrészben felteszik a kérdést, hogy a magyar állam áldozzon-e a környezetükben lévő értékekre, a válasz várhatóan az, hogy igen. A jegybank Értéktár programjának vizsgálata során egyebek mellett arra is kell majd válaszolni, hogy ezek a döntések miként szülessenek meg.

Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményét megismeri majd a közvélemény?

A felügyelőbizottság ülésein születő megállapításokról minden esetben közlemény jelenik meg. Az elfogadott anyagok pedig nyilvánosságra kerülnek azon részek kivételével, amelyek személyiségi vagy üzleti érdekeket nem érintenek.

Az egyéb tevékenységről szólókra is igaz ez, különösen a napokban elfogadott jogszabály fényében?

A jegybank elnöke, Matolcsy György egyértelműen átláthatóságot követel. Ami vizsgálatot el kell végezni, azt elvégezzük, és ennek főbb megállapításai nyilvánosságra kerülnek.

Utalására a most elfogadott törvényre annyit tudok mondani, hogy folyamatban lévő ügyekről nem nyilatkozhatunk. A héten elfogadott törvény nincs kihirdetve, nem hatályos még. Akkor értékeljük majd, ha kihirdették.

Működésük eddig eltelt részében mit tapasztaltak a jegybank alapműködését érintő gazdálkodásnál? E ponton kitérve arra is, hogy számíthatunk-e valamilyen szemléletváltozásra is abból eredően, hogy kicsit más az összetétele a testületnek: az Ön elődje, Járai Zsigmond szintén jegybankár volt, Ön más területeken szerzett tapasztalatokat.

Nagyon más összetételű bizottság volt korábban, de szemléletváltás ebből az eddigi tapasztalataim alapján nem ered. A tevékenységünket befolyásoló jogszabály egyébként ezen a területen nagyon egyértelmű iránymutatásokat ad az elvégzendő feladatokról.

Az egyetlen talán, ami említhető, hogy a korábbi felügyelőbizottság tagjai a saját szerepüket esetleg kicsit másként is értékelték, a monetáris kérdéseket is érintette időnként a munkájuk. A jegybanki vezetés és a felügyelőbizottság közötti viták a rendelkezésemre álló információk, a bizottság korábbi jegyzőkönyveiből származó tények alapján főként ezekből adódtak. A két testület között ma ez nem jellemző. Én szigorúan veszem a felügyelőbizottság ügyrendjét, a testületre vonatkozó szabályokat, és ennek alapján végzem a dolgom.

A felügyelőbizottság azt vizsgálja, hogy a megszületett döntések jogszerűek és szabályszerűek-eFotó: Polyák Attila - Origo

Van azonban egy fontos fordulat: míg korábban nem volt jellemző, hogy a felügyelőbizottság elnöke meghívást kapott volna a jegybanki menedzsment azon üléseire, ahol gazdálkodási kérdések kerülnek napirendre, ma ez mindennapos gyakorlat. Ez azt jelenti, hogy partnerként tekint a menedzsment a bizottságra. Nemcsak utólagosan ismerjük meg az eredményeket, hanem folyamatában látjuk a tevékenységet. A partneri viszony természetesen nem érinti a felügyelőbizottság ellenőrzési kötelezettségét.

Milyen az eddigi gazdálkodásról kialakult képe?

A lényegről már volt szó. Az MNB nem egy nyereségérdekelt szervezet, egészen más delegált feladatai vannak, amiknek mindent alá kell rendelnie. Elképzelhető, hogy ennek eredményeként egyik vagy másik gazdasági mutatója megváltozik. Nagyra értékelem a mostani vezetés által elért eredményeket, nem vitatom ugyanakkor el az előző vezetésektől sem el azt, hogy vannak olyan körülmények, amikor erre nincs mód.

Amiben azonban a mostani vezetés alapvetően újat hozott, az a jegybank szerepének az újragondolása. A korábbi vezetés egy, a függetlenségét másként értelmező passzív szereplője volt a magyar gazdaságnak. Most a termékeivel, a piaci beavatkozások mikéntjével egy, a magyar gazdaság élénkítésében aktív munkaszervezetet látok. Gondolva itt egyebek mellett a növekedési hitelprogramra vagy az MKB megvásárlására és átalakítására, a Giro, a Keler, valamint a Budapesti Értéktőzsde megszerzésére. De ugyanez látható a kamatpolitikában vagy az infláció leszorításában is.

Ez magyar polgárként rendkívül szimpatikus számomra. Ráadásul nem csupán a fegyelmezett munkáról beszélhetünk, hanem kialakult egy szakmai műhely, amely aktívan dolgozik azon, hogy miként kapcsolódjon bele a magyar közgazdasági gondolkodásba. Konferenciákkal, szakfolyóiratokban történő publikálással folytat egyfajta ösztönzést ezen a területen is.

Találkozott ennek során bármi olyannal, ami Önnek a felügyelőbizottság elnökeként nyugtalanságra adhat okot, lévén jogszabályokat kell betartatnia?

Nem. A vezetés örült annak, hogy végre felállt a felügyelőbizottság, hisz ez a jegybanki vezetés legitimitását is emeli. Ezt persze nagymértékben segíti, hogy a felügyelőbizottság tagjai olyanok, akik korábbi tapasztalataikra építve értik ezt a világot.

Végezetül visszatérve a jegybank nyilvános megítélését ma erősen befolyásoló kérdésekre: számíthatunk arra, hogy a három területen lefolytatott vizsgálatok alapján összeáll majd egy olyan stratégia, iránymutatás, amely biztosítja ezeken a területeken az átláthatóságot a nyilvánosság számára is követhető módon?

Arról, hogy a vizsgálatoknak mi lesz a végeredménye, természetesen nem tudok nyilatkozni. A cél azonban az, hogy a közvélemény tiszta képet kapjon ezekről az ügyekről. Ez a jövőre nézve a mi munkánkat is alapvetően befolyásolja majd az ellenőrzési tevékenységünk során. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK