Vang Ji, a kínai diplomácia vezetője és gambiai kollégája, Neneh MacDouall-Gaye pekingi tárgyalásukon arról is megállapodtak, hogy nagyköveteteket küldenek egymáshoz. A megállapodás lényegi elemeként a gambiai kormány ígéretet tett arra, hogy semmiféle hivatalos kapcsolatot nem tart fenn Tajvannal, amelyhez 1995-ben "pártolt át". Azt megelőzően, 1974-től Pekinggel ápolt jó kapcsolatokat.
A mostani lépésnek, az "egy Kína" elvnek megfelelően, feltétele volt, hogy a Gambiai Iszlám Köztársaság szakítson Tajvannal. Erre vonatkozó szándékát a nyugat-afrikai ország már 2013-ban bejelentette. A gambiai elnök nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy az ország "stratégiai nemzeti érdekeit" szem előtt tartva döntöttek.
Tajvan diplomáciai partnereinek száma ezzel 22-re csökkent. A fekete kontinensen mindössze három szövetségese maradt, Szváziföld, Sao Tomé és Principe, valamint Burkina Faso. A Tajvant elismerő többi állam többnyire latin-amerikai és csendes-óceáni fejlődő ország. Európából egyedül a Vatikán tart ki mellette.
Tajvan 1949, a kínai polgárháború befejezése óta gyakorlatilag önálló államként működik, miközben a mindenkori pekingi vezetés fontos célja az ország jövőbeni békés újraegyesítése. Az idei tajvani elnökválasztáson a korábbi ellenzéki erő,
a függetlenségpárti Demokratikus Haladás Párt (DPP) jelöltje győzött,
és a törvényhozásban is ők szereztek többséget.
A DPP csütörtöki közleményében kijelentette, Tajvan nem engedheti meg, hogy még egy ilyen eset elforduljon, s reményét fejezte ki, hogy a kínai szárazföld és Tajvan nem fog visszatérni a vetélkedés időszakához, amikor felváltva "csábították" el egymástól a diplomáciai partnereket.
A tajvani szárazföldi kínai kapcsolatokért felelős "tanács" szokatlanul keményen fogalmazva felszólította a kínai szárazföldet, hogy "nézzen szembe a realitással, azzal,
hogy a Kínai Köztársaság (Tajvan) egy szuverén állam"
és tartózkodjon a negatív cselekményektől. Ellenkező esetben - tették hozzá - "teljes mértékben vállalnia kell a felelősséget a lehetséges következményekért".