Március végén például felvásárolták a Humint, azt az alkalmazást, amely leegyszerűsíti és felgyorsítja a kontaktlistánk használatát. Integrálja az okostelefonon, a Facebookon és a LinkedInen található listákat a naptárunkkal, az e-mailcímünkkel és a hangpostánkkal, és több tényező alapján – például hogy milyen gyakran lépünk kapcsolatba az illetővel, mennyire ismerjük jól, milyen közel lakik hozzánk – szelektálja helyettünk. (Olyan, mint egy SEO-ranglista azok között, akinek ott a száma a telefonunkban.) A Humin annyira örül az akvizíciónak, hogy az első netes találat a nevükre a hejehuja bejelentés.
A Tinder célja a fúzióval természetesen az,
hogy a randik színvonalát emelje.
Sean Rad, aki egyszer arra a kijelentésre ragadtatta magát, hogy a szexet a Tinder találta fel 2012-ben (oké, oké, abban a pohárban sem tej volt, és a cég aztán nagyon gyorsan bocsánatot kért a Twitteren) (ez volt a hírhedt Vanity Fair-háború)
másodszor ügyvezető:
tavaly márciusban egy 2014 novemberében kipattant szexuális zaklatási botrány miatt távozott posztjáról. Utódja, az igen tapasztalt Chris Payne öt hónap után ment a levesbe, pedig korábban ötcsillagos vállalatokat irányított. (A zaklatási per felperese, Whitney Wolfe pedig ma egy konkurens applikáció, a Bumble CEO-ja.)
A héten a Virgin Atlantic rendezvényén kapta el Radet az Entrepreneur, aki azt tanácsolja a világ partnert kereső felének, hogy először is
nyugodtan barátkozzanak a kollégáikkal.
Ez ugyan tabu, de csak arra való, hogy megdöntsük. Hiszen ott egy csapat, hasonló értékrenddel, erről sokat beszélgethetnek munka után, elkezdenek bízni egymásban. A közös cél adott, kiépülnek a finomabb kapcsolatok, amitől a munkahelyükön is jobban érzik magukat.
Így hát nem kell félni a sebezhetőségtől sem, mert az vezet a bizalomhoz, az pedig minden vállalkozás alapköve.
Rad a vállalkozás lelkéről is megnyilatkozott: az ember, mondta, nem úgy ébred, hogy céget akar alapítani. Hanem úgy, hogy
szeretne megoldani egy problémát.
Aztán vezessen abban a szellemben csapatot, mintha olyan ember lenne, akit utánoznak. Dolgozzon úgy, mint egy ipszilongenerációs. Ők értik és érzik igazán, hogy az tudja jobbá tenni a társadalmat, akinek valódi célja van.
Ugyanakkor ő maga nem híve annak, hogy adott vállalati struktúrát erőltessen a kollégáira. Szerinte mindenki
akkor teljesít a legjobban, ha szabadságot kap abban, amiben ő a legjobb.