Nem létezhet ennél viccesebb céges sztori

Hát innen indult az egész

Irgalmatlanul humoros és részletes beszámolót írt egy amerikai újságíró arról, hogyan próbálta meg kideríteni a legegyszerűbb információt egy vállalatról. Könnyebb dolga lett volna, ha egy NASA-kutató titkosított levelezésébe akar belenézni. Meddő és elnyűhetetlen próbálkozással jutott az égvilágon semmire, de legalább sokáig tartott.

Sam Biddle, a Gawker szenior szerkesztője egy szép napon rövid és ígéretes bemutatkozást talált a mailboxában. A Helena nevű apró vállalkozás 36 oldalas pdf-ben jelezte, hogy megalakult. Az újságíró ekkor még álmában sem sejtette, hogy

elég egy rövid „Hát ezek kik?”, és máris tomboló darázsfészekbe nyúl.

Mint azt Fogalmam sincs, mivel foglalkozik ez a startup, és senki nem is hajlandó elmesélni nekemcímű cikkében írja, egy hete ment rá az ügyre, és még mindig halvány dunsztja nincs, mit csinál a Helena. Pedig olyan hosszú és alapos oknyomozásba kezdett, mintha egy pompeji család utolsó lottószelvényén kellett volna kibogarásznia a számokat.

Forrás: Helena.co

Mosoda

De kezdjük a végén, néhány random kommenttel: „Hát elég jól kimaxolták az üresöltöny-problémát.” „Elmondom én neked, ez egy DILDÓGYÁR, semmi más.”

„Igen, de közben több mint dildógyár!”

„Szinte biztos, hogy a celebfotók 80 százalékát jogosulatlanul használják.” „Ez aztán az álintellektuális f_verés.” „Én még ilyen kifinomult <> mutatványt nem láttam.”

Bár még mindig nem derült ki semmi, nehéz elképzelni, hogy ezzel a kitartó és izzasztó kutatással Sam Biddle ne orbitális lufira bukkant volna. Óriási nevekkel kicicomázott, világjavító lózungokkal felfújt, csiricsáré kamura. A hírességek egyik csoportjában 25 év alatti tagokat találunk – például Selena Gomezt vagy Chloë Grace Moretzt –, a másikban például Deepak Choprát. És csodás mini életrajzokat. Csak

a nyomorult vállalati célról még mindig egy árva szó sincs

sehol. Ám Sam Biddle olyan élvezettel naplózta szakmai gyötrelmeit, hogy attól bűn volna megfosztani magunkat.

Bla bla bla bla bla bla bla

Az alapító-CEO-elnök alig húszéves, rügyfakasztóan jóképű Yale-hallgató, Henry Elkus. Henry nem kisebb tervvel vágott bele a vállalkozásba, mint hogy megoldja a holnap problémáit, mert, mint írja, „nagy kiváltság, ha az embert a világ vezető intellektusai állítják kihívások elé”. Fő befektetője a saját édesapja, Bill Elkus közepesen ismert kockázati tőkés.

Hát ő az Forrás: Helena.co

A bemutatkozásból annyi már biztosnak tűnik, hogy a papa nem sajnálta a pénzt a bullshitgenerátorra: „…széles és nagy hatású platform, amely tehetséget, készségeket és nemzedékeket egyesít. Amikor a Helena tagjai együttműködnek,

különböző képességeik, életkori tapasztalatuk és befolyásuk összeadódik,

ezáltal korábban fel nem fedezett módszerekkel vesznek célba ügyeket, használnak technológiát és irányítanak. A Helena újrafogalmazza, mit jelent a befolyásos vállalat, új

utakon jár, hogy tömeges és világméretű változást idézzen elő.”

Zsákutca

Biddle felvette a kapcsolatot néhány „munkavállalóval”, akiket a cég honlapján talált. Jennifer McCrea egyik üzlettársa azt felelte a megkeresésre, talán egy másik Jennifer McCrea-ről van szó. Selena Gomez PR-ese azt kérdezte az e-mailre, mi az a Helena. Nagyobb szerencséje volt két másik taggal, azok

megnyugtatták, hogy a Helena létezik

– „bár ezt úgy mondták, hogy jól jött volna egy PhD a pontos megértéshez” –, ámde titoktartás kötelezi őket, semmi többet nem közölhetnek. Nem reagált azonban az e-mailre a visszavonult tábornok és nemzeti hős, nem válaszolt a húszéves elnök-alapító-CEO, sem a papa. „Kezdtem azt érezni, hogy a Helena hoax, amit egy közeli barátom talált ki.”

Biddle nem reccsen meg

Személy szerint elég sok újságírót ismerek, aki ezen a ponton már belevágta volna a kávéscsészéjét a monitorba, de legalábbis vudubabát gyúr a szendvicséből, a feje helyén Henry Elkus fotójával. Nem így Sam Biddle, akinek rendíthetetlen kitartását tényleg csak bámulni lehet. „Kétségbeesésemben azt tettem, amit, eskü, egyébként soha:

a cég PR-ügynökségétől kértem segítséget.”

Az ügynökség, a Rogers & Cowan híresen drágán dolgozik, az tehát megint kiderült, hogy Helena, a rejtélyek Uberbnbje nem sínylődik tőkehiányban.

Biddle azonban hamarosan újra keresgélhette az állát a padlón: „A PR-es, akit elértem, nem állt velem szóba. Tudomásom szerint ilyesmi először fordul elő a világtörténelemben.” Valóban, egy isztambuli szőnyegárus előbb alkuszik felfelé vagy szalad el sikítva a vásárlóitól, mint hogy egy PR-es bujkáljon az újságírók elől. Szerencsére azonban megjelent a sajtóközlemény. Úgy tolja a megszokott semmit, mintha a cégnek ez volna a névjegye. „A Helena újfajta változást képvisel. A holnap problémáira többféle megoldással igyekszik felkészülni.” Később egy telefonhívás betalált, de Biddle-nek semmilyen konkrétumot nem sikerült megtudnia, ideértve olyan részleteket, mint hogy hol és milyen gyakran fognak ülésezni a 25 alatti és feletti üzlettársak, illetve hogy miből számítanak bevételre.

A rakéta beizzítva

Pár nappal később az Inc.-en jelent meg egy cikk a Helenáról Így építette fel a világ egyik legnagyobb hatású kapcsolati hálóját egy húszéves alapító címmel. Szűk merítés: merjünk tévedni, előbb tegyünk szívességet, csak azután kérjünk, és akkor fejezzük be az értekezletet, amikor véget ért. Biddle reakciója az Inc. írására: „Hogy szólhat egy cikk valamiről úgy, hogy olvasás után kevésbé értjük azt a valamit, mint előtte?”

Végül fáradtan, de élményekben gazdagon levonja a tanulságot. A Helena divatos kulcsszavak örvénye. Van PR-ügynökségük. Van pénzük.

Van egy babaarcú alapítójuk és lám, már behúztak egy akkora szakmai lapot,

mint az Inc. Minden sínen. Oké, csak a kiválasztottak tudják, mit csinál a cég. Meg Selena Gomez. De nyomot akarnak hagyni a világon. Márpedig a nyomokat mindenki imádja. A Helena virágozni fog.