Aki üzletelni akar Amerikában, nem árt megtanulnia a helyi szokásokat. És némileg izgalmasan előadnia magát. Valahogy úgy, mint az amerikai MIT egyetemről startoló cégek versenyének döntősei. Az MIT100K-ra kukkantottunk be, ahol láthattuk, hogy egy üzleti előadás is lehet olyan izgalmas, mintha Berényiék mennének farmra meztelenül randizni. Több magyar startup most hetekig tanulja Bostonban, hogyan tudna hasonlóan érvényesülni az Egyesült Államokban. 

A Massachusettsi Műszaki Egyetem, vagyis az MIT egyetemistái, doktoranduszai százával alapítanak startupokat évente. Az egyetem minden évben szervez egy versenyt ezeknek a cégeknek, a fődíj 100 ezer dollár, vagyis közel 28 millió forint. Vicces, de igaz sztori, hogy a ragyogó ötletekkel előrukkoló srácok közül már többen lenyúlták az MIT100 főnyereményét az elmúlt években úgy, hogy sokszor nemhogy nem költötték a vállalkozásukra, de még a társaikkal sem osztották meg. Ma már azért alapszabály, hogy létező cégek nevezhetnek csak, akik már letettek valamit az asztalra, hogy a piacra léphessenek. És valahogy így adják elő az ötleteiket: 

Legtöbben azért visszafogott magabiztossággal startolnak, nem ingyenpólóval akarják meggyőzni a zsűrit. Ezek a srácok úgy állnak ki a színpadra, hogy biztosak abban, hogy az ötletük megváltoztatja a világot.  A valóság viszont inkább az, hogy az innen kikerülő startupok 90 százaléka néhány éven belül földbe áll. 

Hatalmas ötletek

De azért szurkoljunk az idei nyertesnek, mert akár a mi életünket is megmentheti. Kitalálták, hogyan lehetne a leheletből kiszűrni, hogy ki rákos. Ezenfelül is nyolc döntős előadásától leesett az állunk. Az MIT-n a vállalkozások versenyéből is show-t tudtak csinálni. Itthon ehhez legalább 10 éneklő nyolcévest kell megalázni nyilvánosan. Az MIT színháztermében Amerika olyan világnak tűnik, ahol mindenkinek van öt perce. Egyetlen mércével mérik az előadást: 

mennyire hiszik el a befektetők, hogy az ötlet rengeteg pénzt hoz majd a konyhájukra. 

Egy leheletből kiszűrni a rákot

Hogy mennyire komoly az MIT versenye, az abból is látszik, hogy a cégek nem kispályás ötletekkel kerültek be a döntőbe. Itt még a jelenlegi akkumulátoroknál bizonyítottan harmincszor hatékonyabb megoldással sem lehetett nyerni, ahogy a robotkonyha sem vitt haza a közönségdíjon kívül semmit. 

Az első helyezett Astraeus Technologies egy filléres eszközzel a leheletből tudja megmondani, hogy van-e tüdőrákja az embernek, vagy nincs. A találmány a tesztek szerint jól működik, a gyártása sem lesz túl drága, így a zsűrit is meggyőzték, az eszköz és a cég kapott 100 ezer dollárt. A közönség soraiból valószínűleg befektetők is felfigyeltek a cégekre, ami akár további milliókat is hozhat. 

Az idei MIT100K nyertes csapataForrás: Origo

Az összes döntős cégről itt lehet olvasni

Azért lehet az MIT-n egy ilyen színvonalas verseny, mert az amerikai egyetemisták játszi könnyedséggel tudnak céget alapítani, menedzselik az ötletüket, és ha kell, akkor el is tudják adni. Ez a színpadon is látszott a versenyzők minden mozdulatából. Ott ezt az egyetemen tanulják meg, miközben a hazai duális képzés csak arra elég, hogy jól álljon a csavarhúzó az ember kezében. 

Magyar startupok Bostonban

A hiányosságokat bepótolandó Bostonban négy magyar startup is részt vesz a Magyar Nemzeti Kereskedőház InnoTrade programjában szervezett képzésen. A Boston melletti Cambridge-ben lévő inkubátorközpont a világ egyik legnagyobb startupneveldéje, ahol rengeteg cég kap irodát, és kezdi meg világhódító útját. 

Itt tanulhatnak a magyar startuposok, a túlparton a Harvard látszikForrás: Origo

Itt tanulhatják meg a magyar cégek, amit itthon lehetetlen: hogyan lehet eredményesen üzletelni és befektetőket találni az Egyesült Államokban. Erre két hetük van. A szűkös időkeret miatt Dorka terelgeti a napjaikat, akiről annyit elég tudni, hogy már az oviban is móka lehetett a jele, de biztos, hogy nem szerette. Egy szóval, aki pihenni jött volna ide, az mára azt kívánja, hogy Freddy Kruger őrizze inkább az álmát, mint hogy Dorka ossza be az idejét. 

Ilyet nem lehet máshol megtanulni

Lényegre törőbben kell kommunikálni. Nemcsak a saját termékünket kell eladni, hanem információt is kell adni hozzá – mondta Kinga Jentetics, a PublishDrive CEO-ja, azaz vezérigazgatója, amikor azt kérdeztem tőle, hogy mit tanulhatnak egy ilyen amerikai útból. 

Az az érzésem, hogy  az itteni mentorok azon versenyeznek, hogyan tudnak minél több hasznos összeköttetést adni nekünk.  Ilyen nincs Magyarországon” – véli az első amerikai hét után. 

A kapcsolatok ereje hihetetlen, egészen mások itt az emberek, mint Európában, nyitottabbak, megosztják a tudásukat, és segítenek. Ez az egész sokkal jobban működik itt – tette hozzá Szász Levente a Laboromtól, amely egy saját orvosi naplót fejleszt, ami szemmel láthatóan tetszik az egészségüket féltő amerikaiaknak, meg persze a biztosítóknak, amelyek minden egyes gyors diagnózissal spórolhatnak. 

Nem kell az érthetetlen blabla

Senki nem a technológiai részletekre kíváncsi egy beszélgetésen, hanem csak a problémára, amit megoldunk – ezt Kárpáti Zoltán mondta, aki a Leopoly termékét próbálta eddig rosszul elmagyarázni az üzletfeleknek. Pedig a 3D-nyomtatást is kevesen értik, nemhogy azt, hogyan teszi ezt elérhetővé bárkinek egy magyar cég. 

És ha már tudnak úgy beszélni a magyarok, hogy az amerikaiak is megértsék, akkor jön jól, amit Jóföldi Endre mondott nekünk: Nagyon komoly kaliberű emberekkel is találkozhattunk személyesen, mint például Sid Probstein, aki a FAST keresőmotor technológiai igazgatója volt,

amit több mint 1 milliárd dollárért adtak el a Microsoftnak.” Neki mint a kereséssel, szövegbányászattal foglalkozó Precognox Informatikai Kft. ügyvezetőjének ez nagy élmény lehetett, és az is lehet, hogy ez hozza meg számukra a következő komoly üzleti sikert.