Új élénkítési technikák jöhetnek a világban

2016.06.12. 15:55

Olyan helyzetben van a világgazdaság, amit az elmúlt 100 évben háború nélkül még nem sikerült megoldani, véli Forián-Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója. Szerinte ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a legrosszabbra kell készülni, de sokkal inkább új megoldásokat kell keresni. A gazdaságpolitika általános eszköztára már kifújt, így most a szakértő szerint a kockázatosabb megoldások, mint például a különböző monetáris eszközök következhetnek. 

Lassan 10 éve reménytelenül gyenge állapotban van a világgazdaság:

  • a növekedés lassú, 
  • infláció nincs, vagy nagyon alacsony, 
  • az állam és a magánszféra összesített eladósodottsága pedig korábban soha sem látott szinteken van, 

mondta Forián-Szabó Gergely egy háttérbeszélgetésen. Szerinte az adósságcsapdából való kikecmergéshez kedvezőtlenek a feltételek, ugyanis a jelenlegi nyomott növekedési környezetben az állományok „elinflálását” – minden próbálkozás ellenére – még mindig nem sikerült elindítani, hosszabb távon pedig a demográfiai tényezők nehezítik az adóssághegyek leépítését.

Kamatvágással majd mennyiségi lazítással válaszoltak a válságra

A világpiac 2008-as összeomlásra a jegybankok a kamatok gyors csökkentésével, illetve fiskális lazítással válaszoltak. Csakhogy az alacsony kamatok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a hitelezés nem pörgött fel, és az inflációt sem sikerült feltámasztani. Erre a helyzetre előbb az angolszász országok, majd Japán, és végül Európa is a mennyiségi élénkítés eszközével reagált. Az eszközvásárlási programokkal sikerült stabilizálni a piacokat, egyes országokban óvatosan megindult a hitelezés is, de igazi áttörést a mennyiségi élénkítés sem tudott elérni.

Az alacsony kamatoktól többet vártakForrás: dreamstime

Az elmúlt időszakban az alacsony kamatszinteket nem arra használták, hogy csökkentsék az adósságot, hanem növekedésösztönzésre – több-kevesebb sikerrel. Így most messze sokszorosa az adósságszint a korábban látottaknak.

A növekvő adósság háborút hoz

A hosszú idősorok alapján a mostanihoz mérhető adósságokra csak a háborús időszakokkor volt példa: elég megnézni az Egyesült Államok (vagy például a britek) adósságának alakulását – az amerikai polgárháború, az első illetve a második világháború, valamint az iraki háború idején is jelentősen megnőtt az adósságállomány.

Csökkenteni kellene az adósságot

A GDP-arányos adósságráta kétféleképpen javítható a szakértő szerint: az elsődleges egyenlegen kell javítani, vagy a kamatkiadást kell csökkenteni. Forián-Szabó szerint a reálkamatot kellene minél inkább a negatív tartományba lenyomni, azonban ennek is van egy alsó korlátja.

Alapesetben monetáris ösztönzésnek több fokozata van:

  • a kamatcsökkentéssel a hitelfelvevőket (fogyasztók, beruházók) célozzák,
  • míg a mennyiségi lazítással (pénzmennyiség növelésével, hosszú kamatszintek leszorításával) a megtakarítókat és a befektetőket célozzák.

Ezeken kívül szóba jöhet még a fiskális élénkítés, a különféle szerkezeti reformok, valamint a „helikopterpénz”.

Az alapkamatok már gyakorlatilag 0-án vannak, míg a mennyiségi élénkítés már csak kis hatással van a szereplőkre – Amerikában (Fed), az euróövezetben (EKB) és Japánban (BoJ) egyaránt. A monetáris eszköztár kimerülése után ismét a kormányok felé irányul a figyelem. A Pioneer Alapkezelő közleménye szerint a klasszikus költségvetési élénkítés megfelelő célzottsággal hatékony eszköz lehetne, de a magas államadósság-szintek gátat szabnak az állami költekezésnek.

  • Az USA-ban ugyan az elmúlt években sikerült stabilizálni a költségvetés pozícióját, de az adósságráta így is nagyon magas. Ennek ellenére az amerikai elnökválasztási kampányban jelentős fiskális élénkítésről szóló elképzelések vetődtek fel. 
  • Európában az intézményrendszer szigorú szabályokat állított fel a költségvetési politika számára, melyek rövid távon megakadályozzák az erőteljes és összehangolt fiskális lépéseket. 
  • Japánban ezzel szemben a hatalmas államadósság ellenére is élénk gondolkodás van a további fiskális lazításról, melynek finanszírozását a jegybank aktív közreműködése biztosítja, egyelőre az eszközvásárlási programon keresztül.
Ilyen az ideális élénkítés
> Elsősorban a fogyasztást és a beruházásokat ösztönzi.
> Nem növeli az adósságállományt.
> A piacok jól fogadjak, de legalább nem okoz riadalmat.
> Politikailag reális a megvalósíthatósága.
> Nem okoz piaci torzulásokat, jövőbeli kockázatokat.

Összességében sokat javultak a fiskális politikának köszönhetően a költségvetési pozíciók – az államháztartási egyenleg például az euróövezetben 0 fölé kúszott –, ugyanakkor az államadósság továbbra is magas, amelynek a ledolgozása a demográfiai tényezők miatt is egyre nehezebb – nő a 65 évnél idősebbek aránya a 15-64-es korosztályhoz mérten. Forián-Szabó szerint az állam nem csak a költségvetés ciklikus pozíciójának szabályozásával tud segíteni, hanem az ösztönzők és az intézményrendszer alakításával is sokat tehet a növekedési lehetőségek kitágításáért. A hosszabb távú eredményekkel kecsegtető strukturális reformoknak gyakran a politika választási ciklusokból eredő rövidlátás szab gátat.

Beindul a pénznyomtatás?

Az élénkítésnek van még egy kockázatos eszköze, amely a fiskális és monetáris politika szoros együttműködését feltételezi: a szakirodalomban csak „helikopterpénznek” hívott megoldás tulajdonképpen pénznyomtatásból fedezi a költségvetési élénkítést. A „helikopterpénz” hasonlít a fiskális lazítás jegybanki eszközvásárlásokkal kombinált módjához, de vannak fontos különbségek. A legfontosabb, hogy az államnak nem kell visszafizetnie a költekezés költségeit senkinek, mert azt a jegybanki pénzteremtés fedezi. Ezt sokfelé épp a jegybanki függetlenségre hivatkozva szigorúan tiltják, de Forián-Szabó mégis úgy látja, hogy ez a klasszikus pénznyomtatás új távlatokat nyithat meg az élénkítés előtt, és szerinte az új megoldásokra nyitottabb Japánban – ahol szinte teljes szimbiózisban él a kormány és a jegybank – hamarosan „nagyban” is kipróbálhatják.

Mit csinál a magyar jegybank?

A gazdaság mérete miatt Magyarország sokkal korlátozottabb mozgástérrel rendelkezik. A jegybanki eszköztár élénkítési lehetőségei kimerülőben vannak – a kamatcsökkentési ciklus is véget ért –, így Forián-Szabó szerint a labda a kormány térfelén pattog.

A hazai monetáris politikáról a szakértő azt mondta, hogy ami a monetáris politikai lépéseket illeti, „az egy bevállalható történet”. Szerinte maradt még mozgástér, így például egy forinterősödést is meg lehet akadályozni, és a kamatcsökkentési ciklust is újra lehet indítani. „Inflációs oldalon zöld a lámpa, és deflációs veszély sincs” – mondta Forián-Szabó.

Nagy Márton a jegybank alelnöke, és Matolcsy György az MNB elnökeForrás: MTI/Kovács Attila

A növekedési potenciált tartósan növelő átfogó szerkezeti reformokra a politikai ciklus miatt – két év van még a választásokig – nem számíthatunk, így került képbe a rövid távú fiskális lazítás.

„Szerencsére az elmúlt években a sérülékenység sokat csökkent: a külső egyensúlyi pozíció bőven elbír egy kis keresletnövelést, emellett a költségvetésben is keletkezett némi mozgástér. A hiány növelése ugyanakkor szembemegy a kormány korábbi államadósság-csökkentő terveivel. Egy kisméretű, a GDP körülbelül 0,5 százalékára rúgó költségvetési lazítás különösebb kockázatok nélkül végrehajtható, ugyanakkor ennek a növekedésre gyakorolt hatása is átmeneti és korlátozott maradhat” – véli a Pioneer Alapkezelő igazgatója.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK