Miért tudta átvágni a kutyakakis kamu a világot?

2016.08.10. 15:38

Elképesztő profizmussal húzta a csőbe a médiát egy kitalált projekt. Az alkalmazás vicc, a két ötletgazda szatírának szánta. De álmukban sem gondolták volna, hogy hibátlanul sül el.

A kutyakakiszedés Ubere egy pillanat alatt magára vonta a figyelmet, majd elárulta, hogy nem létezik.

A kreatív csoport, aki kitalálta, Ben Becker és Elliot Glass, egyszerűen bohócot akart csinálni abból az elhajlásból, hogy lassan egy lépést sem teszünk az életmód-alkalmazások nélkül. A Pooper így kapott pörgős bemutatkozó videót, igényes weboldalt, szépen megtervezett interface-t – és egy csak a forradalmi újdonságoknak járó médiavisszhangot. Beszámolt róla a Washington Post, a Next Web, a Daily Dot, felvetődött talk show-kban, a két startupossal pedig rádióinterjúk készültek.

Ez is megoldás! NemForrás: Thinkstock

A vicces fiúk

Ben Becker egy reklámügynökség kreatív igazgatója, Elliot Glass videókat gyárt és webfejlesztő. Gondjuk volt rá, hogy a Pooper minden vonalon a lehető leghitelesebben jelenjen meg. Szakértő barátokat vontak be azért, hogy minél inkább a Szilícium-völgyben dívó esztétikumot képviselje. Igyekeztek elkapni a startuposok nyelvezetét és képi világát, a közösségi finanszírozásra buzdító videók leggyakoribb szavait, a „tech bro”, azaz a kapucnis pulcsis fiatal és ambiciózus fejlesztőmérnökei stílusát.

A két tréfás fickó pontosan annyi energiát fektetett a szatírába, mintha véresen komoly lenne a projekt.

Kakilj velünk, hagyd a piszkos munkát másraForrás: Pooper
Légy te is kakiszedő, méghozzá a saját feltételeid szerintForrás: Pooper

Hogyan működik? (NEM)

A kutyakaki Uberében a gazdi lefotózza a végterméket, majd a GPS koordináták alapján legközelebbi autó odagurul, és felszedi.

Miért működik? (TÉNYLEG)

Steve Jobs, az innovátorok védőszentje híres stanfordi beszéde az őrület világhimnusza. Technológia és őrület párosítása tehát maga a forradalmi élet. Márpedig hogy a telefonomnak köszönhetően néhány perc alatt mellettem teremjen valaki, aki elvégez egy ötmásodperces munkát, amely, lássuk be, az enyém, és semmi bajom nem lenne tőle, megfelel a kritériumoknak: bolondság is van benne, kütyü is. Az ötletről mindenki beszélni fog – ez meg is történt, neves orgánumok dőltek be. A webszájt pedig igazi gyönyörűség az ingerbőségtől harsogó kínálatban. Letisztult, egyértelmű, időtakarékos, esztétikus – minden felhasználó álma. Tanulságul szolgálhat, milyen sokat számít mindez. Mekkora öngól a zsúfolt és túlcsicsázott oldal.

Ami szép, az szépForrás: Pooper

Erre volt szükségem! (NEM)

Glass rémisztőnek tartja, hogy azonnal heves reakciót váltott ki „az app”. Hogy egy pillanat rácsavarodni bármire, ami megkönnyíti ugyan az életet, de valójában semmi szükség rá. Százával iratkoztak fel az e-maillistára, néhány nap alatt 30-40 ezren kerestek rá a weboldalra, de ami igazán megdöbbentette a gyártókat, több mint kétszer annyian jelentkeztek a kakiszedésre, mint ahányan igénybe vennék a szolgáltatást – hiszen nincs ennél lealacsonyítóbb munka, vélik a fejlesztők.

Sokkolta őket az is, hogy jelentkezett néhány befektető. Igen, igazi kockatőkések láttak üzleti fantáziát a Pooperben. Úgy kellett visszafognunk magunkat, hogy ne azt válaszoljuk, EZ MOST KOMOLY? – mondja Becker. Pedig szándékosan megnehezítették, hogy bárki megtalálja őket: sem a címüket, sem a telefonszámukat nem adták meg a weboldalon. De a lelkes tömeget ez sem tartotta vissza.

Egészséges párbeszéd

A viccelődésnek itt nincs vége, Glass és Becker sorozatban gondolkozik. További átvágós epizódok következnek tehát. Nem lesz mind ennyire átlátszó, ennyire evidensen ironikus, mondják, mert az a cél, hogy felébresszék a közönséget. Szokjon le róla ez az elpuhult társadalom, hogy mindent készpénznek vesz, kapargassák meg a felszínt. „Ez lenne az egészséges párbeszéd – így Becker. – El kellene gondolkozni azon, hogy az alkalmazások és digitalizált gazdaság milyen szerepet játszik az életükben.”

Azt pedig komolyan ígérik, a Pooper soha nem valósul meg.

(Innen és innen)