A Ford T-modellt megalkotó Henry Ford az amerikai autóipar egyik emblematikus figurája. De mitől is lett ő a modern történelem egyik legnagyobb innovátora? Egyszerű emberei tulajdonságok állnak a háttérben. 

„Nem találtam fel semmit. Csak összeraktam azt, amit az előttem éltek több évszázad alatt felfedeztek. De így van ez minden újdonsággal" - mondta Henry Ford.

Henry FordForrás: AFP/ The Picture Desk/F&A Archive

A gyermek Henry Ford kedvenc hobbija az volt, hogy órákat szerelt szét, majd rakott össze újra.

Olyan jól csinálta, hogy 12 évesen már hivatásos óraszerelőként dolgozott - olvasható az Enterpreneurön. A kis Henry egy michigani farmercsalád sarja volt, de utálta a mezőgazdasági robotot.

A futószalagot nem ő találta fel (senki sem tudja, hogy ki), de ő volt az, aki hatékonyra fejlesztette. Ford

megszállottan kereste az eszközöket arra, hogy minél hatékonyabbá tegye gyárait.

1903-ban, 40 évesen már harmadjára futott neki egy autógyár, a Ford Motor Company felépítésének. Az üzem első modellje, az N-modell még úgy készült, hogy az alvázat végiggurították a sorba rendezett munkások mellett, és minden ember hozzárakta a maga részét. Az 1908-ban megjelent T-modell már jobban elérhető volt egy átlagos pénztárcájú amerikai család számára, és akkora igény mutatkozott rá, hogy Fordék képtelenek voltak kielégíteni a rendelkezésükre álló eszközökkel, és módszerekkel. Képtelenek voltak legyártani a kellő mennyiséget.

Ezért folyamodtak a futószalaghoz, amely egy 84 állomásos rendszerben szállította munkástól munkásig a munkát. A munkát, ami viszont annyira monoton lett, hogy a dolgozók tömegével akartak felmondani. Ford kénytelen volt megduplázni a fizetésüket. Az 5 dolláros napi bér példátlannak számított akkoriban.

A Ford dolgozói ezzel a munkásosztályból átkerültek a középosztályba, és eleget kerestek ahhoz, hogy maguk is vegyenek egy T-modellt.

Henry Ford és a T-modell DetroitbanForrás: AFP/ Bianchetti/Leemage

1919-ben a Ford gyártotta az amerikai autók felét.

Az Enterpreneur szerint öt kulcsa volt Ford innovatív sikereinek.

Kiállt az elveiért

Ford rengeteget tett az autóipar egészéért, amikor az még gyerekcipőben járt. 1911-ben nagyon fontos szerzői jogi pert nyert. Ebből a győzelméből sok kis autógyártó cég merített bátorságot, hogy „beleálljon a játékba" - fogalmazott Matt Anderson, a Henry Ford múzeum kurátora.

Fordot George Selden New York-i szabadalmi ügyvivő perelte be 1903-ban, mondva hogy őt illeti az autómobilok szabadalmi joga, amelyet 1879-ben jegyzett be Ennek értelmében szerinte minden autógyártónak jogdíjat kellett volna fizetni neki.

A jogi csatározás évekig elhúzódott. Közben Ford vagyonos ember lett, nem rokkant volna bele a jogdíj fizetésébe.

„Senkinek sincs joga egy szabadalom miatt lerabolni a nyereséget" - mondta Ford.

Ezek paraziták,

akik hátradőlnek, és nem csinálnak semmit. Ha valaki feltalál valamit, szedje össze magát, gyártsa le, és adja el. Szerezze meg ő a nyereséget."

Látta a jövőt

A századfordulón az autók még luxuscikkeknek számítottak, a gazdagok játékszereinek.

Egy kétüléses Packard árából kijött 5 külvárosi családi ház.

A tömegnek látszólag nem is volt igénye erre a fényűző, furcsa masinára.

Ford viszont meglátta benne a potenciális tömegterméket.

Erről nem volt könnyű meggyőznie a cége mögötti tőkét. A portál szerint sokat hadakoztak emiatt.

Henry FordForrás: AFP/Staff

Jó vezető volt

A cége megalapítása előtt Ford az Edison Illumintaing Company mérnöke volt. Az egyik akkori kollegája egyszer egy mágneshez hasonlította Fordot. „Bejött, és mindekit rávett arra, amit akart.

Még arra is rávette őket, hogy az ő munkáját is elvégezzék.

Azután már ott se volt."

A cégvezető Ford a visszaemlékezések szerint törődött az embereivel. Egyfajta vállalati szociális rendszert épített ki, amely ügyelt arra, hogy a munkások tiszta körülmények között, káros szenvedélyektől mentesen, megtakarításokat nem elhanyagolóan éljenek.

Született marketinges volt

Ford tudta, hogyan bánjon a sajtóval, és szeretett is velük machinálni - írja a portál. Igazi showmanként mutatta be az új modelleket.

1915 körül a T-modell rengeteg közszájon forgó vicc tárgya lett, főleg az olcsósága miatt. Ezek a viccek időről-időre könyves gyűjtemény formájában is megjelentek. Ford rengeteg ilyen könyvet vásárolt fel, és

ingyen osztogatta őket.

Nagy kockázatokat vállalt

Sok példa mutatja, hogy Ford nem kerülte a rizikót. Két autógyár felépítésébe tört bele a bicskája, mielőtt végre összehozott egyet. Addigra már majdnem 40 éves volt, házas és egy kisgyermek apja.

Jól keresett, mint az EIC vezető mérnöke. Mégis belevágott.