Ilyen céghez a lábát be se tegye

Ha a kapitány nem tudja, merre halad a hajó, miért ne ütközne jéghegybe?

Van az a pénz, amennyiért korpás lesz a patinás színész haja, emlékszünk a ’90-es évek elejéről. Hát akkor hogyne lenne az a pénz, amennyiért az ember a frusztráló munkanélküliség után lenyeli a kifogásait, felülemelkedik az ellenérzésén és örül a havi fixnek? Az egyik legnagyobb állásportál szerint ennek akkor sem kellene így lennie.

Bizonyos jelek láttán akkor is jobb az azonnali hátraarc, ha évek óta munkát keres, figyelmeztet blogposztjában a Glassdoor. Még ha a “Miért szeretne nálunk dolgozni?” kérdésre az is a legőszintébb válasza, “Mégis, mit tippelnek, hát pénzért”. A gyenge vállalati kultúra, a fejtúlsúly, az illuzorikus jövőkép mind olyan tényező, amely az anyagi helyzetet is aláássa. Valójában a vállalat értékrendjét és a fizetést nem is lehet egymástól függetlenül kezelni.

Íme a jelek.

Sűrűn keresnek vezetőt

Ha a fontos pozíciókat újra meg újra a saját weboldalán hirdeti a cég, joggal szólal meg a sziréna a fejben. Angolul ezt úgy mondják,

beleestek a “hire-and-fire” ciklusba.

Valami nem stimmel azzal a vállalattal, amelyik vagy képtelen megítélni, megvannak-e a vezetői képességei a jelöltjének, vagy képtelen megtartani a jó vezetőt.

Úgysem úgy menne semmi, ahogy ígérték. Időpocsékolás kipakolni az íróasztalra.

Gyenge vállalati kultúra

Az állásportálokon ma már általában lehet pontozni a cégeket, épp úgy, ahogy az éttermeket vagy a szálláshelyeket. Érdemes a véleményekbe belenézni.

Ha egy szervezet éppen az emberre nem figyel oda, csak ideig-óráig viheti az üzletet a termék,

az ingyen ebéd, a kapcsolati háló. Miért is ne magyar származást sejtetne a Julie Horvath név: ő például felmondott a GitHubnál, majd kipakolt a Twitteren a nagy startupcsillogás mögötti veretes macsó légkörről. Ettől, éppen ettől elindult egy folyamat, amely a CEO lemondásába torkollott.

Sokáig nem lehet hazudni.

Még a számok nyelvén sem.

Sellő a homlokzaton, egér a nagyszobában

Attól, hogy az előkertben kockás pléd nélkül lehetne reggelizni a gyepről, a házban még állhat a hónapos porréteg. Ha csak a vezetőknek van úgynevezett szobájuk,

a munkavállalók zöme pozdorjalappal elkerített terekben dolgozik, a ’90-es évek óta érintetlen világítás alatt,

hogy az IT-ról és a konyháról ne is beszéljünk – szaladjon.

Nem szabad sajnálni az időt a felkészülésre. Túrja a netet, kutasson a vállalat után alaposan, mielőtt jelentkezik.

A fejnehéz vállalat

Több mint riasztó, ha állandóan a vezetők megbeszélést tartanak, és minden a munkavállalók feje felett dől el. A dolgozói elégedettség fő pillérei a vállalati értékrend, az előrelépés lehetősége, illetve a bizalom a vezetőségben. De ez nem jelentheti azt, hogy csak a menedzsment fontos – és azt sem, hogy egyedül az ő véleményük számít. A szervezet összjáték, csapatmunka. Csak úgy, mint a szervezet egy másik kontextusban.

Kedves megalomán főnökök, ti talán tudnátok élni a kisujjatok nélkül?

A nagydumás menedzser

Ha van házasságszédelgés, miért ne lenne karrierszédelgés is? A fényes jövő ígérete valóban instant benzinfröccs a dolgozó optimizmusának, de nagyon gyerekes dolog csak azért hazudni egy beosztottnak, hogy a pillanatnyi konfliktust elhárítsa, majd ugyanazzal a mozdulattal egy még nagyobbat behúzzon a menedzser. Aki csak a versenyképes juttatás illúziójával tudja becsalogatni a tehetséget, az ugyan mire számít?

Fizetésemeléssel remekül lehet motiválni. De csak ha igaz.

Amikor heteken át nem történik semmi – pedig mekkora volt a lelkesedés –, és a HR-es is csak néz üveges szemmel, melyik hónapban lesz nagyobb az összeg, ott nagyobb galádságra is remek a kilátás. Meneküljön.

A stagnáló cég

Heteken, hónapokon át nem történik semmi? Nincs új lehetőség? Nincs fejlesztés? Nincs másik eszköz? Nem veszik komolyan az építő javaslatait? Lassan befészkelt az aljas gyanú, hogy itt nem fogja tudni megvalósítani a nagy karriercéljait? Sosem képes egy egyenes választ kicsikarni a mikor szóval kezdődő kérdésekre? Őszintén, mit keres még ott?

Ha a kapitány nem tudja, merre halad a hajó, miért ne ütközne jéghegybe? Forrás: Antony Long

A Titanic-cég

Van annak jele, ha a hajó irányát vesztette: a kapitány nemigen tudja, merre halad. Az ilyen cég nem a sors különös kegyetlensége folytán ütközik jéghegybe. A cégnek nyíltan kell kommunikálnia arról, hogy áll pénzügyileg, mik a közép- és hosszútávú céljai, milyen változásokra készül, és ha ezen bármit is titkolni kell a kollégák előtt, akkor valami nem stimmel. Egyenes beszéd, vagy válás. Ezen a remek PR, a jó médiavisszhang sem segít. Az a minimum, hogy egy vállalatnak legyenek átlátható tervei. Anélkül nehezen elképzelhető a nyerő stratégia.