Óriási iramban vásárolja fel a világot Kína

2016.10.26. 06:26

Tíz év leforgása alatt a 12-szeresére nőtt Kína külföldi befektetéseinek összege, amely már meghaladja az évi 206 milliárd dollárt, jócskán túlszárnyalva az amerikai terjeszkedést. A gyengébb euró miatt az utóbbi időben inkább Európában vásároltak a kínai állami hitelekkel segített nagyvállalatok, amelyek erős globális pozíciókat építettek ki a válság után. A cél, hogy az exportvezérelt és energiafüggő ázsiai nagyhatalom minél több lábon álljon, sőt, még presztízsberuházásokat is kiharcoljon.

Elképesztő iramban vásárolják be magukat a szocialista Kína állami vállalatai a piacgazdaság szabályait követő fejlett országok legértékesebb vállalataiba, derül ki a Bloomberg legfrissebb összefoglalójából, amely a terjeszkedés hátulütőit is számba veszi. 

A nagy fal KínábanForrás: Imaginechina/Jian Zheng

 A „Kína Részvénytársaság” és a pekingi vezetés „vészjósló” felvásárlásai ugyanis jóval többet jelenthetnek egyszerű tőkeinjekciónál, jegyzi meg a lap, amely a nyugati államokban működő, a külföldi befektetőkre vonatkozó szabályozói „fékek” szerepét is sorra veszi. 

 Egy biztos: a pekingi vezetés tudatos stratégiájába illik, hogy 

a kínai gazdaság lassulásával párhuzamosan egyre több globális hadállást épít ki a fejlett államokban, miközben saját piacai kapuját nem tárta ki ennyire szélesre. 

Ennek hátterében egyrészt a felülről jól kontrollálható állami vállalati szerkezet megőrzése, másrészt Kína exportfüggőségének és a külföldi piacokra való ráutaltságának csökkentése áll. 

A Hilton 25 százalékát is kínaiak veszik meg. Forrás: hemis.fr/GUIZIOU Franck / hemis.fr/Guiziou Franck

 A súlypontok eltolódását azonban leginkább azzal lehet magyarázni, hogy 

Peking igyekszik kölcsönös függőségi rendszert kialakítani azokkal az államokkal, amelyektől valamilyen formában függ. 
Épp ezért áll a vásárlások első helyén az energiaszektor, ahol eddig 147 milliárd dollár értékben eszközöltek befektetéseket. Főként Oroszországban, a Közel-Keleten és Kanadában, ahol az egyik legnagyobb tranzakciót bonyolította le az állami China National Oil Offshore Corporation (CNOOC) a Nexen olaj- és gázipari óriás felvásárlásával. 

A másik stratégiai terület sem véletlenül a pénzügyi szektor, amelyben a kínai jegybank szinte korlátlan segítségével működő, de alapvetően a jüanra támaszkodó kínai pénzintézetek 81 milliárd dollárt költöttek külföldi vásárlásokra. 

Mindenképp szeretnének egyenrangú partnerként bekerülni a globális pénzügyi rendszerbe távlati célként jelölve, hogy a jüan előbb-utóbb tartalékvaluta lehessen. 
A fent említett ágazatokon kívül a nyersanyaghiányban szenvedő ázsiai nagyhatalom  nyersanyag-utánpótlásának biztonságát garantálta, hogy 72,5 milliárd dollárt költöttek külföldi bányaipari részesedések megszerzésére. 

A vásárlások másik stratégiai oka, hogy a pekingi vezetés már nemcsak a kirívóan alacsony hozamú amerikai kötvények felhalmozásával kívánja ellensúlyozni az USA globális hatalmát a világgazdaságban. 

A tendenciát jól mutatja, hogy tíz évvel ezelőtt a kínai külföldi befektetések összege még csak 16 milliárd dollárt tett ki, miközben az Egyesült Államok ugyanabban az évben (igaz, ez még a válság előtt volt) 206 milliárd dollárért vásárolt külföldi vállalatrészesedéseket.  Mára fordult a kocka, és Peking vezet 206 milliárd dolláros külföldi beruházással, miközben az USA még „csak” 179 milliárd dollárnál tart. 

A kínai terjeszkedés a 2008-as válságot követően pörgött fel. Míg a nyugati fejlett országok eladósodással és komplett szektorok megmentésével reagáltak az összeomlásra, addig Kína bőven rendelkezett annyi tartalékkal, hogy elkerülje a válságot, sőt, 

kihasználja az árak zuhanását, és betegye a lábát az akkor hirtelen bajba került iparágakba. Tény, hogy több amerikai és nyugat-európai nagyvállalatot a biztos csődtől mentettek meg a kínai befektetők, ám hosszú távon bizonytalan, valójában milyen árat is kell majd fizetni a nagylelkű segítségért. 

Peking a válságra terjeszkedéssel reagált, és az energiahordozókban gazdag fejlődő országokba már több pénzt öntött 2010–12-ben, mint a Világbank. A szinte kiapadhatatlan forrást a folyamatosan óriási plusszal záró külkereskedelmi mérleg adja,  amelyet a gazdaság túlfűtését elkerülendő nyilvánvalóan nem lehetett a hazai piacon elkölteni. 

Ennek hátterében az áll, hogy a fejlett államok gazdasági növekedésének visszaesése miatt a kínai kivitel bővülése amúgy is megtorpant, és az állami bankok túlzott és felelőtlen hitelezése súlyos problémákat okoz az ingatlanpiacon. 

A külföldi vásárlások másik célja a biztonságos dollár- és euró-államkötvényeknél magasabb hozam elérése:  az ingatlanszektorba közel 45 milliárd dollárt fektettek be kínai vállalatok, a vegyiparba 56,7 milliárdot, ezután következik az internet/szoftver szektor, a közműhálózatok, a logisztikai centrumok létesítése, a megújuló energiaszektor, valamint az autógyártás. 

A Volvo már korábban kínai kézbe kerültForrás: Imaginechina/dycj - Imaginechina/Dycj


A kínaiak egy idő után már a presztízsmárkákra is koncentráltak: 

megszerezték az Inter milánói futballcsapatot, kezükbe került a Pirelli, a Volvo, a New York-i Waldorf Astoria szálloda, a vegyiparban pedig megkötötték az eddigi legnagyobb értékű üzletüket a svájci vegyipari óriás, a Syngenta felvásárlásával. A napokban pedig a Hilton szállodalánc 25 százalékos tulajdonrészét veszik meg. 
Nem mindenhol várták azonban tárt karokkal az ázsiai befektetőket. Az Egyesült Államokban a külföldi beruházások hivatala (CFIUS) több alkalommal is keresztbe tett a kínaiaknak egy-egy stratégiai terület kapcsán, de Németországban is a szorosabb felügyeletet követeltek.

Forrás: AFP/RIA Novosti/Anton Denisov

A kínai befektetők ezért a legérzékenyebb stratégiai vállalatok esetében a „lassú víz partot mos” politikáját követték, illetve olyan engedményre kényszerültek, mint például a teljes vállalatvezetés megtartása. 

A felzárkózó, illetve fejlődő államok piacán egész más módszereket alkalmaz a kínai vezetés. 

Dél-Amerikában és Afrikában hitellehetőségekkel jelent meg a piacon, akkor, amikor hitelszűke volt a világban. A Kínai Fejlesztési Bank és a Kínai Export-Import bank hosszú lejáratú hiteleken alapuló kereskedelmi szerződésekkel láncolja magához az energiában és ásványkincsekben gazdag feltörekvő államokat. A kedvező kamatra adott források fejében pedig jóval kevesebb pénzügyi és politikai átláthatóságot vár el, mint például a Világbank vagy a Nemzetközi Valutaalap. 

Ezekkel a keretmegállapodásokkal Peking biztosítja az erőforrásokat gyors ipari fejlődéséhez, másrészt az új export-import szerződésekkel részben kínai árukkal fizet a nyersanyagokért. Fontos elem, hogy sok esetben ilyenkor kiiktatja a kereskedelmi folyamatból a dollárt, és jüanban történik a számlázás. 

A partnerországok számára kétszeres előnyt is biztosít, ha elkötelezik magukat az ázsiai nagyhatalom mellett: egyrészt a nyugati áraknál olcsóbban jutnak hozzá a kínai árukhoz, másrészt 

a hitelmegállapodások lehetővé teszik, hogy kínai kölcsönből vásárolhassanak kínai árut, törleszteni pedig energiahordozókban vagy más természeti kincsekben tudnak. 

A befektetéseket finanszírozó kínai pénzügyi infrastruktúra fejlett: a Kínai Fejlesztési Bank ma már 141 országban van jelen, a luxemburgi székhelyű Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank (ICBC) pedig Londonban, Frankfurtban, Moszkvában, Amszterdamban, Brüsszelben, Párizsban, Madridban és Milánóban tart fenn irodát, a Kínai Befektetési Alap pedig már több mint 300 milliárd dollárt költött el külföldi cégek résztulajdonának megvásárlására.