Hét dolog, amivel tönkre tudja tenni az értekezletet

Szívesen beszélne hozzájuk perceken át?

Körülbelül minden második felnőtt munkavállaló időpocsékolásnak érzi az értekezletet. Valóban fárasztó azt hallgatni, amint a felettese töltelékszavakban hosszan ad elő valami apró részletről, de széttrollkodni sem éppen nehéz a meetinget a csendes szabotázs néhány fogásával. Mutatunk egy párat a felszínes, de épp elég zavaró momentumokból.

Elkésik

Sajnos van egy nagyon világos üzenete annak, ha valaki rendszeresen csak menetközben csatlakozik egy megbeszéléshez: egyáltalán nem tartja tiszteletben a többiek idejét. Pedig túl magas elvárásnak éppen nem nevezhetjük a pontosságot.

Fényezi

Remek alkalom az önpromócióra, ha mindenki összegyűlt egy asztal köré, az igaz, de ha rendszeresen a saját munkáját fényezi, előbb-utóbb mindenkit elidegenít. Hadd beszéljenek inkább az eredmények. Nagyon fárasztó az a kolléga, aki minden monológjával a renoméját polírozza. Ugyanide tartozik, amikor túl sok kérdést tesz fel csak azért, hogy fitogtassa a jártasságát.

"Ennyire jó vagyok, látod?" - Inkább ne Forrás: Origo

Panaszkodik

Elsőre együttérzést ébreszt, meg még néhányszor, de az állandó panaszkodásból mindenkinek gyorsan elege lesz. Aki nem teszi szóvá, azt is frusztrálja, ebben biztos lehet.

Nagyon rossz befektetés.

Igénytelen

Úgy lép be az ajtón, mint akit öt perccel ezelőtt vetett ki az ágy? Az ilyesmi utoljára gimnáziumban számíthatott menőnek, de ez egy munkahely. A következetes igénytelenség annyira nem jó vicc.

Közbevág

Csak az első pillanatban tűnik jó ötletnek fel-feldobni spontán szellemeskedéssel a bő lére eresztett beszámolókat. Ez aztán elég gyorsan átmegy fárasztóba.

Trágár

Lehet akármilyen laza a munkahelye, elsősorban professzionális környezet. Oda pedig nem illik a csúnya beszéd. Ez nem konzervatív álláspont, hanem alapvető mentálhigiéniai intézkedés. Tegye félre az indulatait arra a pillanatra, amikor véget ér a munkanap.

Szívesen beszélne hozzájuk perceken át? Forrás: Origo

Kockul

Mindenki tudja, milyen lehangoló, amikor egy vacsorát vagy beszélgetést szemlesütve átkockul az, akiért egyáltalán odament. Az értekezleten ez csak egy fokkal kevésbé szomorú látvány. Ha legközelebb ön beszél, és azt tapasztalja, hogy hiába tépi a száját, a kollégák legfeljebb a Facebook-hírfolyamukra reagálnak egy-egy félmosollyal, álljon meg a mondat közepén, és csak akkor folytassa, amikor felnéztek. Közben gondoljon arra: ilyen érzés. Ha nem kér belőle, inkább ne tegye meg a kollégáival sem.

(innen)