A startupkultúra a legfiatalabb, legszebb királyfi a kisvállalati szektorban. Mindenki felkapja a fejét arra, amit csinál, és majdnem mindenki olyan akar lenni, mint ő. A valóság azonban zavarbaejtőn összetett: van az a szempont, amelyből a startupok gonosz veszélyt jelentenek a kisvállalkozásokra. Különösen a technológiai cégek. Márpedig a startupok zöme az.

Om Malik maga is kockázati tőkés volt, mielőtt technológiai szakíró lett. Mint arról az Inc. beszámol, komoly esszét közölt a New Yorkerben arról, hogy a Szilícium-Völgyből fájóan hiányzik az emberség és a megértés. Az innovációra épülő ökoszisztéma teljesen süket arra, hogy rendszerszinten buldózerolja a létező állásokat. Ám a menő IT-sok korántsem csak a középosztály iránt érzéketlenek: gyakorlatilag mindenkit levegőnek néznek, aki nem köthető elit kis köreikhez. Azaz a kockázati tőkésen, az informatikus mérnökön és az innovációt pörgető vállalkozón kívül mindenkit.

"Titkos tesók"Forrás: Stretch Conference

Aki nem tesó, az nincs

Tény, a szektorban erős a filantrópia. Minden tech-óriásnak megvan a maga jótékony projektje. De a hétköznapi munkában, a cégalapításban és -építésben jobbára csak közönyt mutatnak azok irányába, akik nem olyanok, mint ők. Ilyenből pedig nincs kevés.

A Facebooknak feltűnően nehezen ment a beismerés, hogy igenis volt felelőssége a közelmúltban az álhírterjesztésben. Az Airbnb-t cseppet sem izgatja, hogyan érinti a működése a hotelbizniszben dolgozók állásait, ahogy az Amazont a kiskereskedelemben ügyködő milliós tömegek hagyják teljesen hidegen. Nagy mutatvány volt az Otto nevű, a közelmúltben az Uber tulajdonává vált startuptól, hogy 120 mérföldet tett meg egy vezető nélküli teherautója – és vajon hány sofőr osztozik büszke örömükben?

Nem ez az egyetlen bántó statisztika. E tanulmány szerint a kockázati tőke mindössze 2,7 százaléka kerül egy CEO-hoz, ha nő az illető. A színesbőrű tech-vezető, ha nő, a kockázati tőke 0,2 százalékát kapja meg. Ez statisztikailag nulla. A szegmensben az esetek masszív többségében magasan képzett, jó kapcsolatokkal rendelkező fehér férfiak támogatják magasan képzett, jó kapcsolatokkal rendelkező fehér férfiak munkáját. Szabadok földje, bátrak hazája, 2016. A cikk szerint a brókultúra csendes elnyomása alól talán egyedül a biotech vállalatok jelentenek kivételt.

A kor nem mentség

Malik úgy véli, a kezdő vállalatokat ki kell venni ebből az aggasztó kalapból, mert az teljesen érthető, hogy a harc elején mindenre van idejük, csak az empátiára nem. Ugyanakkor miért ne lehetne már az egészen korai fázisban felmérni a cég hatását a gazdaságra, a munkahelyekre, főleg ha arra kalkulálnak az alapítók – és általában ez a helyzet –, hogy a cég sikeres lesz? Bizonyára vagy értenek a pénzügyekhez, vagy felvesznek olyan kollégát, akinek nem kell belenéznie a kristálygömbjébe, hogy körvonalazza az előttük álló legalább néhány évet. Ha már az Amazon: Jeff Bezos teljesen tudatosan adta a vállalatának a világ legnagyobb folyója nevét. Már garáscégkorában arról szóltak a tervek, legyen széles, hömpölyögjön olyan erővel, hogy magába szippant mindent, ami az útjába akad. Értve pedig ez alatt a kiskereskedéseket.

Világszerte működnek olyan vállalkozók, akik azért vágtak bele az üzletbe, mert egy társadalmi problémára keresik a választ. Meglátták, hogy nagy a baj, és kerestek rá egy üzleti modellt. Odáig oké, hogy valószínűleg nem minden cégnek ez a küldetése. De annyit vállalhatna az alapító, hogy legalább nem szaporítja tovább a társadalmi problémák számát.