A bécsi Wilhelminenspital kórházban újabban műanyag helyett egy faalapú anyagot, az úgynevezett biogipszet használják a csonttörések rögzítésére. A sárgás színű, rostos szerkezetű gipsz valójában fából készült. Ennek következtében a levétel után nem kell kezelni, hiszen lebomlik.
Ez még azért kevés lenne, elvégre mégis áttért az orvostudomány arról a megoldásról, hogy két szőrös deszka közé szorította a beteg kezét.
A biogipsz fő tulajdonsága, hogy hő hatására rendkívül rugalmas lesz, vagyis viszonylag egyszerű a páciens kezére, lábára illeszteni. Csak be kell tenni az anyagot egy speciális kályhába, és a gipsz, vagyis a faanyag azonnal megpuhul. (Nem újdonság azért ez a faiparban, hiszen hasonló elven készültek a thonett székek is, a forró és nedves könyezetben könnyen hajítható a fa, persze ott más a cél.)
Ezt persze a műanyag gipsz is tudta, azt azonban már nem, hogy a biogipszet utólag is lehet formálni.
Míg a műanyag levegő hatására megszilárdul, a biogipszet újra felmelegítve tovább lehet formázni.
Ez akkor lehet hasznos, ha az elsőre a páciens úgy kapja meg a kötést, hogy a karja, lába még duzzadt. Amint lemegy a duzzanat, a gipszet felmelegítve újra rá lehet igazítani a törött végtagra. A biogipsz használata nem igényel speciális védőfelszerelést az egészségügyi személyzettől, nem kell hozzá sem maszkot, sem kesztyűt húzni.
A cikk megjelenését az MVM Edison Program támogatta!