Fordulat vagy átmeneti fellángolás a globális inflációban?

2017.03.22. 16:26

Az elmúlt hónapokban az infláció világszerte emelkedett. Ennek hátterében döntően a nyersanyagárak – főként az olaj árának – növekedése áll. Számos elemzés felveti, hogy a globális inflációban egy új trendfordulót figyelhetünk meg. Rövidtávon a tartósan alacsony, nulla közeli infláció időszaka nagy valószínűséggel véget ért, ám a hosszabb távú kilátások közel sem egyértelműek.

Az 1960-as évektől napjainkig öt szakaszra bontható a globális inflációs környezet, mindegyiket eltérő háttérfolyamatok jellemeznek. Az inflációra az olajárak, a monetáris politika és a globalizáció alakulása általánosan erős hatásokat gyakorolt, melyek közül mindegyik szakaszban más-más volt a meghatározó.

Az 1960-as évek második felében az infláció gyorsuló ütemben emelkedett, ez egyfelől a növekedés-orientált monetáris és fiskális politika, másfelől az amerikai inflációt a nemzeti valuták dollárhoz rögzített árfolyamain keresztül „exportáló" Bretton Woods-i rendszer eredménye volt
Az árakat adminisztratív intézkedésekkel, például árplafonok bevezetésével igyekeztek csökkenteni – 1971-ben az USA-ban Nixon elnök befagyasztotta az árakat és a béreket –, azonban a vállalatok megtalálták ezen korlátok kikerülésének módját.


Az 1970-es években, azaz az olajválság és az úgynevezett stagfláció időszakában a lassú gazdasági növekedést magas és változékony infláció kísérte. Az olajárak egy évtizeden belül a tízszeresükre emelkedtek.

 

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Egy, az infláció mérséklését és stabilizálását a középpontba helyező monetáris politika hatására az 1980-as évek kezdetével beköszöntött a dezinfláció időszaka. A 70-es éveket jellemző gyakran 10 százalék feletti infláció a 90-es évek elejére három százalék közelébe csökkent.

A dezinflációs környezet kialakulásához a vállalati költségeket tovább csökkentő technológiai változások is hozzájárultak, különösen az elektronika, számítástechnika és telekommunikáció terén.
Az 1990-es évekre az infláció stabilizálódott.

A konjunktúra volatilitásának csökkenésével jellemezhető nagy moderáció időszakában a monetáris politikai döntéshozók fenntartották szigorú inflációellenes politikájukat,miközben a hiteles jegybanki elköteleződés az inflációs várakozásokat is a cél közelében tartotta.

A válság azonban nemcsak a fejlett gazdaságok teljesítményét vetette vissza, hanem az inflációt is tartósan a jegybanki célok alatti szintekre szorította le. Általánosságban jellemző volt, hogy a hagyományos monetáris politikai eszköztár elérte a korlátait, és további lazításra csak nem konvencionális eszközök révén volt lehetőség.

 


2015-ben már több, mint 100 országra volt jellemző cél alatti infláció, melyek közül több, mint 20 ország – például Görögország, Japán, Lengyelország, Spanyolország, Svájc – negatív inflációval szembesült.

A visszafogott gazdasági növekedés mellett a 2012 óta mérséklődő energia- és nyersanyagárak, illetve a megjelenő új technológiai innovációk is az infláció csökkenésének irányába hatottak. Az olaj ára átlagosan a 2012-es 100 dollár feletti értékről tavalyra 50 dollár környékére süllyedt. Ennek következtében a fokozatosan élénkülő kereslet ellenére a globális inflációs környezet továbbra is mérsékelt maradt.

Az inflációs ráták az elmúlt hónapokban világszerte emelkedtek. A régióban és hazánkban is a globális infláció alakulásához hasonló folyamatokat figyelhetünk meg. Globális szinten az inflációs folyamatok alakulását több tényező befolyásolja.

A globális infláció emelkedésének irányába mutat a kínai termelőiár-index alakulása is, amely ötéves csúcsra emelkedett a túlzott kapacitásokat érintő kínai kormányzati intézkedéseknek köszönhetően. Rövid távon az élénkülő infláció irányába hat, hogy az emelkedő bérdinamika és hitelezés következtében a belső kereslet a legtöbb országban bővül, továbbá a válság óta a globális kereskedelem bővülése megtorpant, és napjaink geopolitikai fejleményei a folyamat folytatódására utalnak.

Érdemes kitérni azokra a tényezőkre is, melyek közép- és hosszú távon alakítják a globális inflációs folyamatokat.

A globális infláció emelkedését tompíthatják a historikusan alacsony szinten alakuló inflációs várakozások.Mindemellett az infláció ellen hatnak az új technológiai forradalom keretein belül (is) megvalósuló digitális fejlesztések, energetikai innovációk, valamint a robottechnológia széles körű elterjedése. Szintén fontos hatással bírhatnak a demográfiai folyamatok – várható élettartam emelkedése –, azonban ezek inflációs hatása a szakirodalom szerint még nem egyértelmű.


Összességében rövid távon a világ gazdaságai maguk mögött tudhatják a tartósan alacsony, nulla közeli infláció időszakát. A nyersanyagárak emelkedése, a belső kereslet további javulása az árindexek lassú növekedésének irányába hat. Az olajárakban kiugró emelkedés az elkövetkező egy-két évben nem várható, ugyanis a várhatóan idén helyreálló kereslet-kínálati egyensúly áremelő hatását az egyre növekvő amerikai palaolaj-kitermelés és a felhalmozott készletek magas szintje tompítja, így az ebből adódó inflációs hatások fokozatosan kifuthatnak.

Hosszabb távon azonban olyan tényezők is – új technológiák elterjedése, modern szolgáltatások globalizációja, nulla határköltségű termelés, új geopolitikai szövetségek formálódása – megjelenhetnek, amelyek kompenzálhatják a rövidebb távú, a gazdasági fejlődés hullámzásából adódó hatásokat.

(Tengely Veronika, az MNB elemzőjének tanulmánya alapján)