A súlyos gondokkal küszködő, stagnáló olasz gazdaságtól még egy megszorító-csomagot kért és kapott az Európai Bizottság (EB), mert attól tartanak, hogy a jövő februári választások miatt újra elszabadulhat a költségvetési hiány.
A Paolo Gentiloni vezette balközép kabinet az egyre magasabb szegénységi és munkanélküliségi arány miatt zömében az adóbehajtás szigorításától összesen 3,4 milliárd eurót vár,
amiből a költségvetési hiányt még jobban le lehetne szorítani.
Bár Olaszország négy éve tartja magát a maastrichti követelmények között szereplő, a GDP arányában legfeljebb három százalékos deficit-plafonhoz, most azonban ez az EB-nek kevés.
Valdis Dombrovskis bizottsági alelnök azt kérte a kabinettől, hogy legkésőbb április végéig olyan bevétel-kiadási szerkezetet tervezzen, amivel két százalékos lehet a deficit, melynek oka a kiugróan magas, a GDP 133 százalékát kitevő államadósság.
Az eladósodást ugyan sikerült megállítani, csökkenteni azonban nem, mivel évek óta mindössze 0-0,5 százalékra tehető a gazdasági fejlődés.
Már az előző kormányfő, Matteo Renzi is több takarékossági intézkedést vezetett be, de a menekültválsággal járó kiadások, a Közép-Olaszországot sújtó földrengések utáni helyreállítási költségek, valamint a bankszektor rendezésére fordított összegek miatt épphogy sikerült a három százalékos szint alá vinni az államháztartási hiányt.
Eközben az olasz szegénységi ráta egyre magasabb lett, az ország déli részén minden ötödik háztartást érint, északon viszont csak öt százalékra tehető.
Az államadósság miatt 2011-től lépésről-lépésre sorolják lejjebb Rómát a hitelminősítők: a Moody's-nál ekkor még Aa2-as besorolást kaptak, most azonban csak Baa2-es a minősítésük, ráadásul negatív kilátással, ami öt szinttel lejjebb lévő kategória.
Ezt is csak úgy tudják tartani, hogy az Európai Központi Bank államkötvényekre adott garanciája és kötvényvásárlási programja erős támaszt nyújt.
A politikai erőtérben a Beppe Grillo vezette populista 5 Csillag Mozgalom (M5S) számít ma a legnagyobb ellenzéki pártnak, támogatottságuk a munkások, az egyéni vállalkozók, a munkanélküliek és a diákok körében több mit 40 százalékos.
Választási programjuk a szegénység elleni harcot helyezte a központjába, 780 euró alapjövedelmet adnának a leginkább rászoruló körülbelül hárommillió háztartásnak,
kétséges azonban, hogy egy ilyen csomagot kibírna-e a költségvetés.
A párt győzelme esetére népszavazást helyezett kilátásba az euró feladásáról, és a líra ismételt bevezetéséről, ami már önmagában óriási gazdaságpolitikai kockázatot jelent.