Miközben egy átlag amerikai dolgozónak alig nőtt a bére az elmúlt években, a cégvezetői fizetések szárnyalnak. A jelenség kezd egyre nagyobb feszültséget gerjeszteni az amerikai társadalomban, de az sem teljesen világos, mi áll a háttérben. Egy friss tanulmány utánajárt a kérdésnek.

Bár könnyebb lenne, ha kiderülne, hogy van valamilyen uralkodó és mindent lefedő magyarázat a vezérigazgatók csillagászati fizetésére, a National Bureau of Economic Research friss kutatása szerint a helyzet ennél bonyolultabb, de egyben izgalmasabb is. Úgy tűnik ugyanis, hogy az elmúlt évtizedekben az üzleti és a szabályozói környezet egyaránt megágyazott az elképesztően magas vezetői juttatásoknak.

Mindazonáltal a fizetések közti radikális egyenlőtlenség problémája egyre bosszantóbb az átlagos amerikai dolgozók körében. 

Tavaly például egy átlagos S&P 500 vállalatvezetője 8,5 százalékos fizetésemelést könyvelhetett el.  A vezérigazgatók közti medián fizetés egyébként 11,5 millió dolláros volt. Ha nem számoljuk az inflációt, akkor a szárnyaló részvénypiacnak köszönhetően a megszerzett juttatások 19,6 százalékkal izmosodtak a vezetők körében. Ezzel szemben egy átlagos amerikai munkás úgy látott mindössze 3 százalékos béremelkedést, hogy a vezérigazgatók 335-ször többet keresnek nála – írja a MarketWatch.

Az igazgatótanácsok is nyomás alatt vannakForrás: PhotoAlto/Sigrid Olsson

Azzal együtt, hogy természetesen egy nagyvállalat vezetőjének számos, igen komoly kritériumnak kell megfelelnie, és elég jelentős teljesítményt is várnak el tőle, a fenti adatok nem véletlenül keltenek feszültséget a társadalomban. Éppen ezért az említett tanulmány három olyan elméletet vázolt fel, amely magyarázhatja a kiugróan magas vezérigazgatói juttatásokat.

A sztárjelölt és az igazgatótanács

Az egyik elmélet szerint a vállalatok igazgatótanácsai igen jelentős nyomásnak vannak kitéve, hogy elég nagy nevet találjanak a cég élére, akit természetesen alaposan meg is kell fizetni. Ennek hátterében pedig részben az áll, hogy a vezető személyével a részvényeseknek is kedvezni kell, tehát kiemelten fontos, hogy a vezérigazgató kellően támogassa a részvényesek zsebét. 

Következésképpen számos esetben az határozza meg egy vezető juttatásait, hogy mennyiben tud megfelelni a részvényesek elvárásának.

Tárgyalási készségek

A legmenőbb cégvezetők esetében igaz, hogy egy társaságnak nagyobb szüksége van rájuk, mint nekik a társaságra. Ebből pedig adódik, hogy a profi tárgyalási készségekkel rendelkező vezérigazgatók ki tudnak alkudni maguknak lenyűgözően magas fizetéseket.

Az üzletek is szépen hoznak a vezetőknekForrás: 123rf.com

Mindazonáltal nem csak alapjuttatásokról van szó. Egyes vezetők azt is elérik, hogy magas összegeket kapjanak, ha sikeres üzleteket kötnek, például tető alá hoznak egy összeolvadást.  Kiváló példa volt erre a Yahoo korábbi vezetője, Marissa Mayer, aki állítólag 186 millió dollárt tett zsebre, ahogy a cég átkerült a Verizon Communications tulajdonába 4,48 milliárd dollárért.

Szabályozás és adózás

Míg a fenti két elmélet a vállalati környezetre vonatkozik, amely strukturálisan úgy épül fel, hogy egyre csak nyomja fölfelé a vezetők fizetését, a szabályozói környezet is hozzájárul a jelenséghez. A jelentés rámutatott, hogy a Clinton kormány 1993-ban úgy döntött, évi 1 millió dolláros vezérigazgatói fizetésig korlátozza a cégek adóterheit.

Noha ez nyilvánvalóan azt eredményezte, hogy alapfizetések elég lassan emelkedtek csak az 1 millió dollár körüli tartomány fölé, a társaságok elkezdtek más megoldásokhoz folyamodni. 

Egyre népszerűbbek lettek a részvényopciók és a bónuszok,  melyek viszont már teljesítményhez kötöttek. Egy friss példaként említhető a Snap, amely igen nagy léptékben osztott szét részvényopciókat az alkalmazottak között a cég tőzsdére lépését követően.

Mindent összevetve az látszik, hogy az 1970-es évek óta minden vállalattípusnál emelkedtek a vezetői fizetések az Egyesült Államokban. A legnagyobb bővülés egyébként az 1990-es és a 2000-es évek elején volt tapasztalható, amikor az országban kiemelkedően erős volt a gazdasági növekedés.

Nem magától értetődő az egyenlőtlenségForrás: 123rf.com

Fontos azonban, hogy 

az emelkedési trend nem valami olyasmi, ami egyszerűen természetesen adott.  A második világháború alatt ugyanis a vezetői fizetések egyenesen csökkentek, majd nagyjából stagnáltak az 1970-es évek közepéig. Ezt követően a 2008-as válság idején szintén mozdulatlanság volt tapasztalható, de 2016-ra a fizetések már elérték a recessziós időszak utáni csúcsot.