Olcsó a telepítésük és lényegében azonnal képesek a termelésre az ún. egyszeres ciklusú gázturbinák, melyekkel a kormányzati elképzelések szerint pótolni lehet majd a kieső fosszilis termelést a brit energiaellátásban. Most egyes szakértők azt javasolják:
nemhogy bővíteni kellene számukat, hanem egyenesen korlátozni kell használatuk időtartamát.
Az ok egyszerű: az egyszeres ciklusú gázerőművek minden előállított megawattnyi villamos energiával csapást mérnek a klímára.
A britek öles léptekkel haladnak a megújuló energiák minél jobb hatásfokú hasznosításának irányába. Az Origo is megírta, hogy idén volt olyan időszak, amikor az ottani ellátásban, ha csak kicsit is, de túlsúlyba került a megújulókból származó tiszta villamos energia. Most azonban más a helyzet: bár
a gáz felhasználása még mindig kedvezőbb az üvegházhatás szempontjából mint más fosszilis hordozók égetése,
a briteknél szükséges teljesítménynél már gázturbinák üzembe állítása esetén is komoly üvegház-hatással kell számolni.
Az egyszeres ciklusú gázerőművek – ezeket szeretnék a britek nagy arányban beüzemelni – nagyjából olyanok, mint a ridegtartást jól tűrő haszonállatok: olcsók, igénytelenek, könnyedén alkalmazhatók a villamosenergia-rendszerek hideg tartalékaként, mert gyorsan munkába állíthatók. A baj velük az, hogy semmibe veszik, hogy a britek is egyre jobb barátai szeretnének lenni Földünk klímájának: alig
33-35 százalékos hatásfokkal működnek, miközben a termelt, de fel nem használt hőmennyiség szabadon távozik a rendszerből,
a klíma nagy bánatára.
Ennél valamivel jobban teljesítenek a kombinált ciklusú gázerőművek, melyek akár 60 százalékos átalakítási hatásfokra is képesek, a távozó hő hasznosítása mellett, nagyobb teljesítmény esetén pedig akár csúcserőműként is befoghatók. Persze a kibocsátási értékek még mindig jobbak mindkét megoldásnál mint fosszilis, károsanyag-kibocsátásban élenjáró tüzelőanyagok elégetésénél. Az azokra épülő erőművek akár a kétszeresével is telepöföghetik a klímát, mint gázzal működő társaik.
A britek azért vannak gondban, mert a megújuló energiákra épülő termelés biztosan nem lesz képes tartani a várhatóan rohamosan növekvő e-autó járműpark igényeit. A várakozások szerint 2020 környékén még alig 100-200 ezer, de 2033-2035 környékén már
2 millió új elektromos autó fog gazdára találni a szigetországban.
Ráadásul a téli időjárási viszonyok között nem nagyon lehet tervezni a szél- és napenergiával, ahogy a megújulók kiszámíthatatlanságával kapcsolatos legfőbb érvként ez ott is gyakran elhangzik.
Ám nem csak az energiaszükséglet a probléma: ezen és a kílmán túl is, gondolni kell a lakosság egészségi állapotára, melynek természetesen nem tesz jót az emisszió, akár gázturbinából, akár fosszilis erőműből származik.
Le kell szögezni: a brit piac nem rendelkezik olyan túlkínálattal, mint Németország. Érthető, ha elsőként az egyszeres ciklusú gáztermelők építése merült fel a rendszer rugalmasabbá tétele érdekében"
– mondja Carsten Poppinga, a Statkraft AS nevű norvég vállalat alelnöke, mely vízerőművek és szélfarmok telepítését végzi az Egyesült Királyságban.
Az Egyesült Királyságban most központi előírások korlátozzák az új, gázalapú eszközöknek a működését, évente körülbelül három hónapnak megfelelő időtartamban. Mostantól számítva,
a briteknek 52 terrawatt-órás kapacitásbővítést kell végrehajtaniuk a villamosenergia-hálózatokon és tárolókon 2040-ig,
hogy tartani tudják az e-autók elterjedése miatti iramot a kiszolgálásban.
Masszívan kell költeni az elektromos energia termelésére, tárolására, és az ellátórendszer rugalmasságára is. Az e-járművek komoly kihívás elé állítják az energiaellátó-hálózatot"
– jelezte Johannes Wetzel, a Wood Mackenzie Ltd. témával foglalkozó kutatója.
A britek akár Franciaországhoz, Norvégiához és Belgiumhoz is fordulhatnak azért, hogy energiaellátásuk a szükségleteknek megfelelő nagyságú és rugalmas legyen.