Sokkal jobb a rugalmas munkarend

Az édesanyáknak a legfontosabb a rugalmas munkahely

Számos tanulmány azt mutatja, hogy a rugalmas, illetve köteletlen munkaidő jóval kedvezőbb mind a cég, mind a munkavállalók számára, ennek ellenére a munkaadók jó része még ma is ódzkodik annak alkalmazásától. Pedig ahol csak lehet, érdemes volna bevezetni, alkalmazni.

Azt a munkakör dönti el, alkalmazható-e a rugalmas munkadiő vagy sem. Egy üzletet nem lehet akármikor kinyitni, a call centereknek is adott időszakban kell fogadniuk a hívásokat és a metró üzemkezdete is fix. De hogy a könyvelő mikor kontríroz, az üzletkötő mikor köt üzletet és a fordító mikor fordít, az végeredményben teljesen mindegy.

A Munka Törvénykönyve szerint a munkarend lehet kötetlen és kötött, utóbbi pedig lehet rugalmas és fix.

Az első esetben, vagyis ha kötetlen munkaviszonyról van szó, viszonylag egyszerű a képlet: a munkaadó nem írja elő, mikor kell fizikailag "benn" lenni a munkahelyen, a lényeg, hogy a feladat hatráidőre el legyen végezve, az üzlet meg legyen kötve, a szerződés alá legyen írva.

Ebben az esetben is előírás lehet a heti értekezlet, a havi értékelés és egyéb események, amelyeken a munkavállalónak részt kell vennie, de az teljes mértékben a munkavállalóra van bízva, mikor végzi a munkáját. Ez azért is előnyös a munkaadó számára, mert ez esetben nem kell sem túlórával, sem rendkívüli, hétvégi munkavégzéssel számolnia.

A kötetlen munkarendben kiemelten fontos a bizalom: vagyis a munkaadó feltétezi, hogy a feladatot elvégzi a munkavállaló, aki viszont ténylegesen munkával tölti az idejét, nem a lógás a cél.

Ez különösen a kreatív, alkotó tevékenységek esetében járható, legyen szó akár tervezésről, akár szövegírásról vagy lektorálásról, fordításról. A csapatmunka ugyanakkor nem feltétlenül működik jól kötetlen munkarendben - az egyeztetések ugyan megoldhatók a dokumentumok, adatok megosztásával, ám a személyes interakció sok esetben elmarad, s ezt nem mindig lehet kiváltani írásos kapcsolattartással.

Ez azért erősen idealizált kép Forrás: Getty Images/iStockphoto/Iuriisokolov

A kötött munkarendben is kivitelezhető a rugalmasság. Ez esetben a munkaadó a törzsidőt határozza meg, vagyis azt az időszakot, amikor a munkavállalónak mindenképp a munkahelyén kell lennie. A reggel nyolctól délután négyig tartó időszakban például tíz és délután három között mindenképpen benn kell lenni, de hogy ki mikor érkezik és távozik, az szabadon választható.

Fontos, hogy ez nem részmunkaidőt jelent, s a munkaadó a munkavégzést megköveteli a törzsidőn túl is.

Mindez azt jelenti, hogy rugalmas munkarend esetén is kötelező a munkadiőnyilvántartás, és ha szükséges, akkor a rendkívüli munkavégzés szabályait is be kell tartani. A munkaadó természetesen vissza is vonhatja a rugalmas munkarendet, ha azt tapasztalja, hogy az alkalmazottak nem teljesítik az elvárható szintet.

Egy az Epson által év elején végzett felmérés szerint a régióban a munkaadók negyede nem teszi lehetővé a rugalmas munkaidőt, miközben a munkavállalóknak csak 18 százaléka dolgozik olyan környezetben, ahol minden percet benn kell tölteni - a különbség abból adódik, hogy a nagyobb alkalmazotti létszámmal működő cégek nagyobb arányban teszik lehetővé a rugalmas munkarendet.

A munkavállalók sokkal jobban szeretik ezt a rendszert, állításuk szerint otthon jobban el tudnak mélyülni a munkában, s a munka-magánélet egyensúlyt is egészségesebben tudják megtartani.

A megkérdezettek szerint az az ideális, ha egy héten egy-két napot teljes egészében otthon tudnak tölteni, így az ingázással járó időt is meg tudják spórolni, miközben a munkahelyi környezet is megfelelő inspirációt ad.