Egyre elkeseredettebb harc folyik a katalán regionális kormányzat és a spanyol kormány között az október 1-jére kitűzött katalán függetlenségi népszavazással kapcsolatban. Az utolsó pillanatig kérdés lehet, hogy a spanyol állam meg tudja-e akadályozni a lebonyolítást, és ha nem, mi lesz az eredmény: egyrészt érvényes lesz-e, másrészt hogyan valósulhat meg a függetlenség. A spanyol átlagnál gazdaságilag jóval fejlettebb katalánok nagyobb jólétre számítanak egy sikeres referendum esetén.

Fokozódik a feszültség a spanyol és a katalán vezetés között az október 1-i önrendelkezési népszavazással kapcsolatban, amelynek megtartását a spanyol alkotmánybíróság felfüggesztette. Ennek ellenére ma kezdődik a referendumot megelőző választási kampány, és a katalán kormány közölte, mindenképpen megtartja a referendumot. 

Az elszakadással Spanyolország a gazdasága közel egynegyedét veszítené el, és megkezdődne a harc a tetemes államadósság elosztásáról. 

Az új állam létrehozatalának egyik legnagyobb buktatója azonban az lehet, hogy 

ha Spanyolország nem ismeri el a kiszakadó tartományt, akkor más országok, különösen az Európai Unión belül sem szívesen teszik ezt. 

A spanyol alkotmány szerint ugyanis nem lehet függetlenségi népszavazást tartani, csak úgy, hogy ha a teljes spanyol lakosság szavaz. A katalán regionális kormányzat pedig érthető módon csak a katalánokat kérdezné meg. A népszavazást ki is tűzték, de a spanyol kormány közölte, hogy minden polgármester, aki a szavazást támogatja, valamint minden intézmény, amely azt elősegíti, bűncselekményt követ el.

Katalónia zászlaját lengetik a katalán függetlenség napi felvonulás résztvevői BarcelonábanForrás: MTI/EPA/EFE/Alberto Estevez

Az érintetteknek így dönteniük kell: a katalán szeparatistákkal tartanak, kockáztatva a spanyol büntetést, vagy betartják a spanyol törvényeket. Két héttel az esemény előtt nem lehet tudni, hogyan tudják lebonyolítani a voksolást, lesz-e elég szavazókör, vagy sikerül-e a spanyol hatóságoknak ellehetetleníteniük a folyamatot. Ha mégis sikerül megtartani, kérdés, hogy ilyen akadályok mellett mekkora lesz a részvételi arány, de még az is, hogy győznek-e az igenek. 

Gazdasági tényezők

2014-ben volt egy nem hivatalos próbaszavazás, akkor a függetlenségpártiak nyertek, de azóta megváltozott a helyzet. Akkor a 2008-as válság spanyolországi kezelése még nem volt sikeres, az ország rossz gazdasági helyzetben volt magas munkanélküliséggel, míg Katalónia gazdasága egészséges maradt, így nyilvánvalónak tűnt, hogy

független országként sokkal gazdagabb lenne, mint a Spanyolország.A spanyol válság azóta enyhült, a gazdaság növekvő pályára állt, a munkanélküliség, bár még mindig magas, gyorsan csökken. Így most a katalánok megosztottabbak, a felmérések szerint nagyjából csak felük akarja a függetlenséget.
Felmerül a kérdés, hogy egy olyan tartomány, amelyiknek önkormányzata van, gyakorolhatja jogait, normál körülmények között a spanyol állam alig szól bele valamibe, miért akar teljesen független országgá válni. A legfőbb magyarázat a katalán esetben az lehet, hogy gazdaságilag jóval fejlettebbek Spanyolország többi részénél, így nagyobb jólétet várnak, persze akadályokkal is szembe kell nézniük: hogyan tarthatnák meg az uniós tagságot, sőt magát az eurót. 

Nemzeti lét

Természetesen felmerül a nem gazdasági ok is: az önálló nemzetek önálló ország iránti igénye, ami a gazdasági megfontolásokon túl a függetlenségi törekvések legfőbb hajtóereje. A szlovákok, szlovének, horvátok, ukránok is önálló hazát akartak, hogy csak néhányat említsünk, de a skótoknál például már nem volt elég erős ez az érzés ahhoz, hogy a megtartott népszavazáson többségbe kerüljenek a Nagy-Britanniából kiválni akarók. 

Így az sem biztos, hogy a katalánoknál az igenek nyernek, bár az esélye lényeges nagyobb, mint Skócia esetében volt.  Ha ez megtörténik, akkor jönnek az igazán komoly akadályok. Spanyolország vélhetően nem ismeri majd el az új államot, így az Európai Unió többi tagja is várakozó álláspontra helyezkedik majd.

A Katalán Nemzetgyűlésen részt vevők visznek egy „A referendum demokrácia” feliratú transzparenst Katalónia zászlaja mellett a katalán függetlenség napi felvonuláson Barcelonában, szeptember 11-én.Forrás: MTI/EPA/ANC/Roser Vilallonga

 

Nem kizárt, hogy lesz így egy de facto új ország, amely azonban de jure még Spanyolország részét képezheti.  Ez a helyzet mindenkinek kellemetlen lenne, ezért valószínűleg hosszas tárgyalások kezdődnének az EU irányításával, hogy jogilag is elfogadható megoldás szülessen.

Katalónia és Baszkföld

Katalónia az Ibériai-félsziget északkeleti sarkában fekszik, a Pireneusok mentén határos Franciaországgal. Lakossága 7,5 millió fő, míg Spanyolország teljes lakossága 46 millió. 

Katalónia egy főre jutó GDP-je tavalyi adatok szerint 33 600 dollár, míg Spanyolország egészében az adat 26 500 dollár, értelemszerűen a Katalónia nélkül számolt spanyol területeké ennél alacsonyabb lenne kiválás esetén. 
Érdekes módon van Spanyolországban még egy régió, amely hasonlóan fejlett, jól áll gazdaságilag, sőt még magasabb az egy főre jutó GDP, mint Katalóniában, és ott is felmerül időről időre a függetlenedés. Ez a baszkok által lakott terület, csakhogy ott akad egy lényeges eltérés: saját földjükön nem alkotnak többséget, így a függetlenségnek nincs esélye, legalábbis népszavazás útján. Többséget csak kis, zárt területeken alkotnak, viszont ők is nagyfokú autonómiát élveznek, akárcsak a katalánok.

Katalónia (piros) és Baszkföld (zöld) elhelyezkedéseForrás: Origo, Wikipédia

Egy új ország létrehozása nem egyszerű dolog, a nemzetközi jogban meglehetősen bizonytalanul szabályozott a kérdés. Miután a világ minden pontja már régóta valamely állam területe, új ország csak egy másik, meglévő rovására jöhet létre, ebből adódnak a problémák. Területet veszteni általában senki nem akar, ráadásul ha egy szakadár csoport vagy nép ki is nyilvánítja függetlenségét, és létrehoz egy államot, annak minden szokásos feltételével együtt, ez még mindig nem elég, hisz egy ország nem ettől tekinthető országnak, hanem attól, hogy ha a többi állam elismeri. 

Az elmúlt bő fél évszázadban számtalan új ország jött létre. Először a gyarmatbirodalmak felbomlása okán, azonban a gyarmati nagyhatalmak kényszerűen belenyugodtak ebbe, elismerték az elszakadó országokat, így aztán mindenki más is elismerte őket. A kommunizmus kelet-európai összeomlásakor egy másik folyamat kezdődött: az első világháború után létrejött államalakulatok kezdtek felbomlani, például Csehszlovákia, Jugoszlávia vagy a Szovjetunió.

Csehszlovákia esetében nem volt gond, hisz az országot alkotó két nemzet megegyezett a békés szétválásról, határviták nem voltak, így a nemzetközi közösség el is ismerte a két új országot. Jugoszlávia estében már bonyolultabb volt a helyzet, olyannyira, hogy az ország megszűnése több háborút is kirobbantott leginkább azért, mert az etnikai határok nem egyeztek meg a belső köztársasági határokkal, amelyekből most valódi országhatárok lettek. 

Erőszakos országteremtés

A legtöbb vitára okot adó kiválás Koszovóé volt, mivel az nem a jugoszláv szövetségi állam tagköztársasága volt, hanem Szerbia része. Ráadásul az ország magától nem is tudott kiválni: a NATO Szerbiát bombázta, amíg ki nem vonult a tartományból, majd segítette Koszovót a függetlenség megteremtésében, amelyet Szerbia azóta sem ismert el, sőt néhány EU-tagállam sem, többek között Spanyolország, Szlovákia vagy Románia. Ebből az a fura helyzet adódik, hogy míg egy koszovói polgár saját országa útlevelével utazhat a legtöbb országba, a fent említettekbe csak szerb útlevéllel léphet be. 

Itt jutunk el ahhoz a legkomolyabb problémához, ami abból adódik, ha egy országot nem ismernek el. A volt Szovjetunió területén van néhány olyan kis ország, amelyeket szinte senki nem ismer el: többek között a Dnyesztermenti Köztársaság, Abházia vagy Dél-Oszétia, de nekik azért nem probléma ez, mert de facto Oroszországhoz tartoznak, polgáraik orosz útlevelet kapnak. Ha azonban egy ország tényleg független akar lenni, nem egy másikhoz csatlakozni, mondhatni az anyanemzethez megtérni, akkor ez már komoly gond.