A légiközlekedés rohamos fejlődése az egyik legnagyobb forrása a légkörbe kerülő üvegházhatású gázoknak. Ezért a napokban egy, a civil légiközlekedéssel foglalkozó szakmai konferencián határozatot terjesztenek elő, hogy a repüléshez használt bioüzemanyagok mértékét jelentősen növeljék az iparági szereplők a következő évtizedekben. Az elképzelés jó szándékú, a vállalás mértéke dicséretes. Csakhogy a környezetvédelemmel és fenntarthatósággal foglalkozó szervezetek szerint, ezzel végleg megpecsételnék az esőerdők sorsát.

A globális légiközlekedés tavaly 8 százalékkal több káros anyagot juttatott a légkörbe, mint az előző évben, és 2050-ig ez az érték akár meg is négyszereződhet, ha nem teszünk semmit, állítja a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), az ENSZ szakszerve. A héten Mexikóvárosban rendezett konferencián ezért határozatot fogadhatnak el, hogy miként lehetne csökkenteni az emisszió mértékét. Ez több lehetséges forgatókönyvet tartalmaz, viszont csak erőteljes beavatkozással lehet a légiközlekedés okozta üvegházhatással érdemben kezdeni valamit. A bioüzemanyag arányának növelése ilyen lehet, ez azonban a környezetvédők szerint az erdők végét jelentené.

A bioüzemanyag lehet a jövő polgári repülésének egyik legvitatottabb vonatkozásaForrás: Picture-Alliance/AFP/Matthias Hiekel

Impozáns, de egyoldalú a „zöld jet”-terv

A ICAO-nál erőteljes lépést javasolnak, hogy a civil repülés növekvő volumene ne jelentsen a klíma és így a bolygó számára újabb komoly sérülést. A javaslat szerint,

2025-re 5 millió, 2050-re pedig 258 millió tonnára kellene növelni a polgári légiközlekedésben a bioüzemanyagok felhasznált mennyiségét. Ez utóbbi még így is várhatóan csak fele lenne a repülés globális éves üzemanyag szükségletének.

A terv jó, csak egy komoly gond van vele: a 2050-es mennyiség nagyjából a háromszorosa annak, amit jelenleg a világon termelnek bioüzemanyagból. Egyes vélekedések szerint az új technológiai eljárások még gyerekcipőben járnak ahhoz, hogy segítségükkel addigra előállítható legyen az évről évre növekvő repülési szektor számára szükséges mennyiség.

De ha ez nem lenne elég, a bioüzemanyagoknál különösen fontos a minőség kérdése. Rosszabb paraméterekkel rendelkező fajtáik ugyanis még a hagyományos üzemanyagoknál is nagyobb mértékben képesek károsítani a klímát.
A minőségnek mindig meg kell előznie a mennyiséget” – mondja Carlos Calvo Ambel, a Transport & Enviroment nevű, fenntarthatósággal foglalkozó nemzetközi szervezet szóvivője.

Egy munkás dolgozik a pálmaolaj ültetvényen Riau tartományban, az Indonéziához tartozó Szumátra szigeténForrás: AFP/Adek Berry

Úgy tűnik, a bioüzemanyagokkal kapcsolatos ICAO-tervet nem minden ország támogatja. Brazília és Indonézia kiáll amellett, Kína a megvalósíthatósága kapcsán lát kérdőjeleket, az EU a markánsabban meghatározott és erőteljesebb fenntarthatósági célokat szeretné abban látni, míg az Egyesült Államok nem támogatja a meghatározott emissziós célokat.

Pálmaolaj és az Egyesült Királyság háromszor

A környezetvédelmi szervezetek máris tiltakoznak a tervezet ellen. Az előbb említett civil szervezet mellett az Oxam és a Friends of Earth is ott van aközött a mintegy 100, fenntarthatósággal foglakozó csoportosulás között, amelyek ellenzik azt. 181 ezer magánszemély ugyancsak tiltakozását jelezte petíció formájában, a tervezet visszavonását kérve.

Az ellenzők legfontosabb érvei között a már említett minőségi kifogásokon túl az szerepel, hogy a tervezetben szereplő célértékeket a jelenlegi megoldással nem látják teljesíthetőnek.

Még a bioüzemanyagok gyakori alapanyagának számító pálmaolajat sem lehetne olyan mértékben kinyerni a mostani termelés mellett, amely fedezné az igényeket. Ehhez akkora ültetvényeket kellene létesíteni, amekkorákat csak az esőerdők területének jelentős megcsappanásával valósíthatnának meg a gazdálkodók.

Sok kellene a bioüzemanyagokból, és nem mindegy a minősége semForrás: ANP/AFP/Lex Lieshout

A világ esőerdőinek pusztulása a pálmaolaj miatt, az ott élők életformáját is tönkretenné, és veszélyeztetett fajok élőhelyeit tüntetné el” – mondja Klaus Schenk, a Rainforest Rescue környezetvédelmi szervezet munkatársa.

Nem lehet pontosan meghatározni, mekkora mértékű erdőírásra lenne szükség az ambiciózus terv végrehajtásához. De a világ egyik nagy termelőjének számító Malajzia egyik szakmai szervezete, a Pálmaolaj Tanácsának adatai alapján, a Biofuelwatch mintegy 82 millió hektárban adja meg a szükséges földterület nagyságát.

Ez a háromszorosa az Egyesült Királyság területének. 

Egy jelentés szerint, európai befektetők 6 millió hektárnyi területet vásároltak a szubszaharai övezetben, az elmúlt nagyjából tíz évben, hogy ott bioüzemanyaggal kapcsolatos gazdálkodást folytassanak. Mindazonáltal az Unióba eddig nagyon kevés, afrikai származású bioüzemanyag-összetevő érkezett, más forrásból vásárolva viszont ötszörösére növelték a biodízel felhasználásának mértékét 2010 és 2014 között a kontinensen.

Ha a javaslatot a konferencia elfogadja, azt várhatóan két év múlva erősítik meg egy újabb találkozón, a cselekvési lépések rögzítésével. Az egyes államok eltérő álláspontja miatt, azonban kompromisszumos megoldás születethet, melyet iparági szereplők is támogatnak. Eszerint az emissziós célokat és a bioüzemanyag-felhasználás mértékét csak 2025-ig kellene meghatározni, majd akkor újra elővenni a hosszabb távú terveket.