Kötelező szabadságra küldeni a munkavállalót

Eugene Delacroix: A szabadság vezeti a népet
Eugene Delacroix: A szabadság vezeti a népet
Vágólapra másolva!
Sok munkaadó úgy gondolja, hogy majd valahogy megoldódik a szabadságolás, a szabadság kiadása, nem kell azzal sokat foglalkozni. Az alternatív megoldások egy ponton túl nem lesznek tarthatók. A szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatása után a munkáltató adja ki. Ez pedig azt is jelenti, hogy annak kiadásáért minden esetben a munkáltató a felelős - írja az adozona.hu.
Vágólapra másolva!

A munkáltató évente hét munkanap szabadságot legfeljebb két részletben, a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A szabadságigényt 15 nappal korábban kell legkésőbb jeleznie a munkavállalónak. A szabadságot akkor is ki kell adni, ha azt a munkavállaló nem kérte.

Ez a munkaadó felelőssége, a szabadságot csak akkor lehet pénzben megváltani, ha a munkaviszony megszűnik.

A szabadságot, hacsak a munkavállaló nem kéri másképp, úgy kell kiadni, évente legalább egyszer a munkavállaló 14 napra teljesen mentesüljön a munka, rendelkezésre állás alól. Itt ugyanakkor nemcsak a szabadságot lehet figyelembe venni, hanem a munkaszüneti és pihenőnapokat is - főleg akkor jöhet ez szóba, ha a munkaidő egyenlőtlenül oszlik meg.

Ki kell adni a szabadságot, hadd vezesse a népet Forrás: Wikimedia Commons

A törvény szerint a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, ez alól csak néhány kivétel van: ha a munkaviszony szeptember 30-a után kezdődik, a szabadság március végéig adható ki. Ki lehet tolni a szabadságot, ha azt még az év vége előtt kezdi meg a munkavállaló, és az átnyúlik az újévbe. A pótszabadság a következő év végéig adható ki, ezt az életkor határozza meg.

A szabadságot kötetlen munkaidő esetén is ki kell adni, nem lehet áthárítani a munkavállalóra arra hivatkozva, hogy úgyis maga rendelkezik az idejével.

Bár kötetlen munkarendnél nem kell munkaidőkeretet, beosztást csinálni, de a szabadságot ugyanúgy ki kell adni. Érdemes odafigyelni a szabadságok kiadására, mert a bennragadt szabadság egy ponton túl gyakorlatilag kiadhatalan, ráadásul a munkaadót komoly felelősség is terhelheti.