A Business Insider összeállításából kiderül, a gyorsétterem-láncok a piros színt arra használják, hogy olyan kapcsolatot teremtsenek a vásárlóval, amely valamivel tartósabb, erőteljesebb, mint az ingerek ezreivel bombázott fogyasztó egyéb „kapcsolatteremtései” más márkákkal. Nincs új a nap alatt, a gyorséttermek csak a régi időkre visszanyúló kulturális és vélhetően részben fiziológiai meghatározottságokat használják fel.
Egy átlagos fizikai adottságúnak tekinthető ember – megfelelő körülmények között – akár tízmillió színárnyalatot is képes egymástól megkülönbözteti.
A színek elnevezése – sőt már észlelésük is – hihetetlen változatosságot, kulturális és történeti meghatározottságot mutat.
Például egyes népek nyelveiben nincs jelen alapszínként minden olyan szín, ami a magyar nyelvben igen. A zuluk nyelve sem a zöldre, sem a kékre nem tartalmaz külön kifejezést, sőt, meg sem különbözteti azokat. Ezeket a színeket eredetileg csak valamilyen természeti-környezeti elem említésével írták le (például valami „eges" vagy „füves"), mely azonban mégsem a tárgy vagy jelenség azonosítását jelentette.
A „kék" például sok régi nyelvben vagy nyelvjárásban csak az időszámítás utáni második-harmadik évszázadban bukkant fel.
A piros szín azonban kivételezett helyzetben van.
Még az írásbeliség megjelenése előtt már külön megnevezett szín volt, akkor, amikor az ember még „színek nélkül" használt nyelveket, és kulturális értelemben, mindent csak fekete-fehéren látott. A piros azonban az ősi héberben már a vér megnevezésének egyik alakjaként jelent meg, és a kutatók szerint hasonló figyelhető meg egyes, a térben és kulturálisan is igen távoli törzseknél Új-Guineában.
Az is bizonyos, hogy a piros szín kivételezett helyzetben van az ember észlelte színek spektrumán.
A kutatók szerint, észlelése sürgető érzést kelthet az emberben, és valószínűleg van kapcsolata az étvággyal, illetve annak felkeltésével is.
A piros szín az éttermek logóiban ezért alkalmas arra, hogy a figyelemfelhíváson túl, az evés irányába terelje a fogyasztót. Nem egészen tisztázott még, ehhez milyen folyamatoknak kell lejátszódni az agyban, illetve idegrendszerben. Csupán annyi bizonyos, hogy a korábban a vérrel, azaz az élet hordozójával összekapcsolt piros szín sikeres abban, hogy felhívja az észlelő figyelmét, egyrészt saját magára, másrészt a segítségével közvetített üzenetre.
Vagyis nemcsak egyszerűen megszólít, hanem szerepet játszik az érdeklődés felkeltésében is.
A gyorsétterem-láncok pedig ezt használják ki.
Ehhez hozzátartozik, hogy a színhez jelenleg a világ kultúráinak többsége valamilyen pozitív vonatkozást kapcsol, de legalábbis egyértelműen figyelemfelhívásra alkalmazza.
A vállalatok pedig azzal is tisztában vannak, hogy az ember, több érzékszerve mellett is,
az információk mintegy 80 százalékát a látás útján, azaz vizuálisan szerzi.
Egy marketinggel foglalkozó vállalat, a WebPageFX ehhez hozzáteszi, hogy adataik alapján, a fogyasztók 85 százalékánál a szín dönt két, hasonló termék közötti választásban. A vásárlók 80 százaléka pedig úgy véli, hogy a márkák memorizálása elsődlegesen azok színei alapján történik.
Úgy tűnik tehát, a piros kivételezett helyzete a magyarázata annak, hogy a szín megannyi gyorsétteremlánc logójában megjelenik – vélhetően nem ugyanazt a hatást érnék el lila, rózsaszín vagy épp a zöld alkalmazásával.