A profi cégek megbecsülik és meg is tartják az igazán jó munkaerőt

„A múlt héten vettek fel takarítónőt magasabb fizetéssel, mint az enyém, pedig én már kilenc éve itt vagyok. Van egy új toborzási policy, ami engem értelemszerűen nem érint. Komolyan arra gondoltam, hogy kilépek a munkahelyemről és újra jelentkezem a régi pozíciómra." Ismerős a helyzet?

A vállalatoknak hatalmas nyomás alatt kell működniük, rövidtávon kell nagy forgalmat bonyolítaniuk - írja a Forbes.hu. A nagyobb piaci cégek igyekeznek sok embert felvenni, ám sokkal nehezebb meg is tartani őket. Az újonnan belépők sokkal jobban járnak, mint a többéves hűségnyilatkozatot aláírók.

Sok üzleti szervezet nem fordít elegendő figyelmet arra, hogy a régi ügyfél újabb hűségnyilatkozatot akarjon aláírni, mivel jó tapasztalatai vannak a korábbi szolgáltatási színvonallal kapcsolatban, s nem fordít megfelelő energiát arra sem, hogy a lojális munkavállalót megtartsa.

Márpedig a munkaerő toborzásának, kiválasztásának és betanításának költségei jelentősek.

A munkavállaló elégedetlenségét a teljesítménye el nem ismerése, az előmeneteli lehetőség hiánya, a felelősség stagnálása, a személyes fejlődés elmaradása és a munka tartalmának, érdekességének változatlansága okozza.

A felsővezetők mindig tehetnek azért, hogy növeljék a munkatársak elégedettségét, néha pár jó szó is elég Forrás: Shutterstock

Számos magyar szervezetre igencsak jellemző, hogy az informális és a formális viszonyok egymástól nagyon eltérőek. A formális és az informális szabályok egymással nem összeegyeztethetőek. Nincs tisztázva, mit tekint a vezető teljesítésnek. Az előrejutás, a kedvező időbeosztás, a kedvezőbb anyagiak, a több juttatás sok helyen nem a magasabb munkateljesítmény eredményének tudható be, hanem valamiféle informális, puha feltételrendszernek való megfelelésnek (ilyen például a jó kapcsolat ápolása a vezetővel, vagy hajlandóság az írott szabályok áthágására).

A betanított munkások körében a jó szónak, a barátságos környezetnek, az emberi hangvételnek sokkal erősebb a vonzereje, mint azt a felsővezetők gondolják.

A rohanó mindennapokban csak keveset gondolunk arra, hogy voltaképpen mindent a magunk jó közérzete érdekében teszünk, jelentsen bármit is ez a „jó közérzet". A magas jövedelem, a felsővezetői juttatások sora is jóközérzet-faktorok, hiszen a megbecsültség, a fontosság érzetét adják, s lehetővé teszik, hogy az egyén azok közé tartozhasson fogyasztási szokásai révén, akiket ő maga valamiért elismer. A magas jövedelem igazolja a kemény tanulást, a megfeszített egész napos munkát.