A magyarországi vállalkozások számára a munkaerőhiány az egyik legnagyobb probléma, lassan a korábbi évek gondját, a tőkehiányt is háttérbe szorította. A cégek ugyanakkor sokat tehetnek azért, hogy lehetőségeikhez mérten csökkentsék ezt a nyomást.

A vállalkozásoknak hozzá kell szokniuk, hogy nekik kell küzdeniük a legjobb munkavállalók megszerzéséért és megtartásáért.

Semmiféleképpen nem kezdhet neki a toborzásnak úgy egy cég, mintha ő tenne szívességet azzal, hogy munkát kínál. A legfontosabb, hogy ez tudatosodjon minden cégvezető és HR-es fejében.

Mindenki a tökéletes munkavállalót akarja felvenni: 30-as, egyedülálló, de legalább gyerektelen, mobilis, terhelhető és megfizethető. Ebből a típusból valóban hatalmas a hiány. Éppen ezért a munkaadóknak muszáj kompromisszumokat kötniük, hogy ha a tökéletest nem, de a megfelelő munkavállalót meg tudják szerezni. Vagyis kulcskérdés a rugalmasság.Rugalmasnak kell lenni az életkort illetően. A 45 évesnél idősebb munkavállalókat a piac már kezdi leírni, hacsak nem menedzseri posztról van szó. Pedig ma egy 45 éves munkavállaló még húsz évig a munkaerőpiacon lesz, vagyis szóba sem jöhet, hogy már a nyugdíjra készül vagy lazítani kezdene. A digitális tudása szinte bizonyosan gyengébb, mint egy húszévesé, de ez nem jelenti azt, hogy ez a tudás nem fejleszthető. Arról nem beszélve, hogy a szakmai tapasztalata, kapcsolati hálója különösen hasznos lehet a cég számára. Ha pedig emberekkel kell együtt dolgozni, az élettapasztalat is sokat segít a problémák kezelésében.


Nemcsak az idősebbekkel, hanem a fiatalabbakkal szemben is érdemes türelmesnek lenni. Megéri gyakornoki programokat indítani, de akár szakképző iskolákkal is hasznos lehet felvenni a kapcsolatot. Bár a cégnek foglalkoznia kell a kezdőkkel, a tehetségeket könnyebben meg lehet találni és meg lehet fogni. Ez pedig komoly előnyt is jelenthet.

Több rugalmasság az életkorban, a munkavégzés helyében, vagy éppen a részmunkaidőben - és máris könnyebb munkavállalót találniForrás: Thinkstock


A cégek, s főleg a kkv-k idegenkednek attól, hogy alkalmazottaik otthonról dolgozzanak. Mintha azt gondolnák, hogy ha nem az irodában ül valaki, akkor biztos lóg. Valójában teljesen mindegy, hogy mit csinál a munkavállaló otthon, ha a munkáját határidőre és megfelelő színvonalon el tudja végezni.

Nyilván egy csomagolóüzemben nem lehet otthonról csomagolni, de egy sor feladathoz nem szükséges az irodai környezet.

Hasonló a helyzet a részmunkaidővel. Ma rendkívül nehéz 4-6 órás munkát találni, pedig a munkaadó is jobban járna, ha kevesebb pénzért felvenne egy lelkes alkalmazottat hat órában, mintha teljes munkaidős bért fizetne valakinek, aki igyekszik a munkaidőből egy-két órát ellógni.

Ami pedig a pénzt illeti, általános gond, hogy sok cég azt gondolja, a munkabéren kell spórolnia. Pedig egyértelmű, hogy ha lepkehálóval kell kergetni a megfelelő munkavállalót, akkor többet kell áldozni a bérezésre, mintha minden hirdetésre száz jelentkező van. Ha egy vállalkozás szakembert keres, akkor azt a szakembert meg kell fizetnie. Annál nagyobb hibát nem is követhet el egy cégvezető, mint hogy elenged egy jó szakembert csak azért, mert 15-20 százalékkal kevesebb bért kínál fel az állásinterjún.