Sok pénzt fizet Kína az észak-koreai villamos energiáért

Észak-Korea, gyár, szerelés
This photograph taken on February 17, 2017, shows the chimneys of a power station amid the Pyongyang city skyline. A North Korean state economic official sought to play down the impact of China's shock announcement that it was suspending coal imports from the country for the rest of the year. / AFP PHOTO / Ed JONES
Vágólapra másolva!
Észak-Korea most sem okozott meglepetést azzal, hogy a megtermelt villamos energia egy részét nem az amúgy szűkösen ellátott háztartások részére biztosítja, hanem más, stratégiai jellegű célok érdekében használja fel. Most épp Kínának árulja azt. Az ok: Kim Dzsongun diktatúrájának nagy szüksége van keményvalutára, az északi szomszéd pedig dollárral fizet.
Vágólapra másolva!

Tartós és folyamatos energiaellátási problémákkal küzd Észak-Korea, az ország vezetése mégis inkább Kínában értékesíti a megtermelt villamos energia egy részét – írja a Business Insider. Kínában egy közeli gyárban hasznosítják az átadott mennyiséget.

Fedőneve: „A január 8-i megállapodás"

A szöuli székhelyű Daily NK-nak egy észak-koreai forrás elmondta, a két ország között létrejött paktumra csak úgy hivatkoznak felsőbb körökben, mint a „Január 8-i megállapodás", Kim Dzsongun születésnapjának dátuma után. A Sakju megyében lévő Supong hidroelektromos generátor megtermelte villamos energiát így egy közeli kínai gyárnak adják át, ahol tüzelőanyagokat állítanak elő.

Phenjan az erőművek árnyékában: még a fővárosban sem folyamatos az áramellátás, a gyárak előbbre valók a lakosságnál az észak-koreai vezetés szemében Forrás: AFP/Ed Jones

A megállapodás keretében Kína havonta 60 és 100 ezer dollár közötti összeget fizet Észak-Koreának, mégpedig készpénzben.

Az alku – a források szerint – február 9-től hatályos.

A fizetési mód szokatlan ilyen értékű tranzakciónál, ám a készpénzes teljesítéssel a felek nagymértékben tudják annak esélyét csökkenteni, hogy a nemzetközi szervezetek, illetve az USA pénzügyminisztériuma, bizonyítékot szerezhessen az üzletre. Az elektronikus pénzügyi tranzakciók ugyanis visszakövethetők, és tagadhatatlanná válna a lator állam részéről az, hogy keményvalutát fogadott el az áramért cserében.

A gyárak előbbre valók

A diktatúra e lépése nem szokatlan, a mostani vezető apja, Kim Dzsongil korábban szintén kötött hasonló megállapodást akkor, amikor országának valutára volt szüksége.

Az észak-koreai ideológia szerint a szűkős energiából először a kormányzati szerveket és a hadianyaggyárakat kell ellátni,

a civil épületek és az otthonok csak ez után jönnek.

Eszerint az elv szerint alakította az ország energetikai prioritásait a két korábbi vezető is.

A háztartások pedig valóban szűkösen jutnak energiához a központi ellátórendszerből. A Világbank jelentése szerint csatlakozással csak a háztartások harmada rendelkezik, ám az ellátásban gyakran kimaradások vannak. A területről készített éjszakai műholdfelvételek látványosan megmutatják a különbséget más országok helyzetéhez képest.

A Sakjuban működő termelő korábban sem a háztartások, hanem egy lőszergyár számára termelt. A mostani alku Kínával arra utalhat, hogy Phenjan helyzete egyre szorultabb az érvényben lévő nemzetközi szankciók miatt. Az észak-koreai szén, acél, ásványi anyagok, fa, textil és élelmiszer exporttilalmának a célja az, hogy elvágja a rezsimet a keményvalutáktól. Ugyanezen okból próbálnak véget vetni észak-koreai munkavállalók külföldi munkavégzésének, akik a hazaküldött pénzekkel, lényegében országukat és nem feltétlenül a családjukat támogatják.

A dél-koreai kormány úgy becsüli, Északnak jelenleg mintegy 3 milliárd dollárnyi, fogyóban lévő tartaléka van keményvalutából.

Keszongi utcakép, háttérben propagandaképpel: a számítások szerint, Észak-Korea valutatartaléka legkésőbb októberre elfogy Forrás: AFP

Számításaik szerint a jelenlegi körülmények alapján ez a pénz legkésőbb októberre elfogy.

A Supong generátor még a japán megszállás alatt, 1940-ben épült. Kína 1995-ben jelezte, hogy a korábbi 50 százalék helyett, a termelés 100 százalékára igényt tartana, majd 2010-ben Kim Dzsongil kínai látogatásán arról állapodott meg a két ország, hogy a termelés mindenképpen Észak-Koreában marad.