Így varázsol elő keményvalutát a tévéműsorokból Észak-Korea

North Korea, Chikhalsi, Pyongyang, Television broadcasting a show with soldiers inside a north korean apartement

Bizonyos értelemben tévétörténelem írására készül Észak-Korea vezetése, de legalábbis országon belül soha nem volt még ilyen, ami most jön. Egy olyan tévécsatornához engednek hozzáférést széles tömegek számára, amelynek nézése eddig csak az ottani elit kiváltsága volt. Persze ezen intézkedés mögött – mint oly sok más esetben Észak-Koreában – ismét a rezsim trükközése áll.

Az első alkalom Észak-Korea történetében, hogy a hivatalok – egyértelműen Phenjan jóváhagyásával – engedélyezik a szélesebb hozzáférést egy olyan tévécsatorna adásához, melyen külföldi filmek és szórakoztató műsorok is láthatók – írja a dél-koreai hírügynökség, a Daily NK. A dolog egyetlen apró szépséghibája, hogy mindezért keményvalutával kell fizetni.

Felesleges megkérdezni a kábelszolgáltatót

Észak-Koreában egyetlen olyan tévécsatorna van, amelyhez a lakosság korlátozás nélkül hozzáférhet, ez pedig a Koreai Központi Televízió (KCTV). Ez Észak-Korea hivatalos állami csatornája, a Koreai Munkapárt irányítása alatt működik, és – nem meglepő módon – egyik legfontosabb eszköze az állami propaganda közvetítésének. Ha pedig nem ilyen jellegű adásokat sugároz, a források szerint, műsora akkor sem különösebben érdekfeszítő, és igen gyakran az ismétlésekre épül.

Csak az állami csatorna érhető el országos sugárzással Észak-Koreában Forrás: hemis.fr/LAFFORGUE Eric / hemis.fr/Lafforgue Eric / Hemis.Fr

Ezen a csatornán kívül az országban három másik is működik. Ahogy az Origo is írt arról, a Kaeson csatornával elsősorban a déli országrészt célozzák meg, többek között azért, hogy Dél-Koreát is elérjék a propagandatartalmakkal. Észak-Korea északi, azaz Kínához közeli térségeiben az adás általában csak nehezen vagy sehogy sem fogható. Egy másik csatornán oktatással és kultúrával kapcsolatos adások, illetve sajátos felfogásban készülő gyerekműsorok mennek,

ám ehhez szintén csak meghatározott csoportba tartozók férhetnek hozzá.

A harmadik csatorna a Mansudae. Ez péntek és szombat éjszakánként régebbi külföldi gyártású – elsősorban kínai és kelet-európai – filmeket és más szórakoztató tartalmakat is sugároz. A hírügynökségnek nyilatkozó forrás szerint,

ez a legnépszerűbb csatorna a tehetős, a társadalmi elithez tartozó phenjaniak körében.

Ők azok, akik busás árat fizettek az államnak érte – aminek persze az is oka, hogy a csatorna adását a fővárosban lehet fogni. Ennek azonban vége, miután Phenjanban úgy döntöttek, mostantól bárki megvásárolhatja a hozzáférést a csatornához, aminek műsoraira – állítólag – nagy lenne az igény.

Kérdés persze, milyen áron.

Hoszteszek figyelik Kim Dzsongun egyik televíziós beszédét Forrás: AFP/Ed Jones

Nyúl helyett jüan a cilinderből

Annyi bizonyosnak látszik, hogy a döntés Phenjan részéről inkább kényszer, mintsem elhatározás, hiszen a rezsimnek nem érdeke, hogy polgárai olyan tartalmakhoz férhessenek hozzá, melyek gyengíthetik a lojalitást. Az ok minden valószínűség szerint az, amiről az Origo az állam Kínával folytatott energiaüzlete kapcsán írt: a Kim-rezsim kezd kifogyni a keményvalutából, és ezért

egyre újabb trükköket kell bevetnie annak pótlására.

Ennek egyik módja, ha a lakosságból sajtolja ki, ami nála van.

Az értesülések szerint, a Mansudae csatornához való hozzáférés mostantól bárki számára elérhető, aki hajlandó megfizetni ennek 650 jüanos, vagyis nagyjából 100 dolláros (26-27 ezer forint) árát.

Ami történhet akár dollárban is, noha hivatalosan a polgárok nem tarthatnak magunknál amerikai valutát. Egy biztos: a hatóságok a hozzáférés biztosításának ellenértékeként

nem fogadják el az ország hivatalos fizetőeszközét, a wont, hanem jüant kérnek a szórakozni vágyóktól.

Ez az összeg pedig nem kevés pénz észak-koreai viszonylatban. Jelenleg nagyjából 200 kilogramm rizst (ez tekinthető az ország alapélelmiszerének) lehet abból vásárolni.

Saját pénzével, a wonnal, Észak-Korea semmire nem megy, ezért úgy szerez keményvalutát, ahogy tud Forrás: Shutterstock

Mindez – így az észak-koreai források – azt mutatja,

a phenjani vezetésnek égető szüksége van értékes külföldi valutára.

S mivel a dollárral való ügyeskedés egyre nehezebb, ezért most jüannal próbálkoznak. Azaz a rezsim még arra is hajlandó, hogy a korábbinál szélesebb körben és nagyobb mennyiségben engedje a hozzáférést külföldi tartalmakhoz polgárai számára.

A rendelkezés állítólag már hatályba is lépett, amely iránt komoly érdeklődés mutatkozik a határrégiókban. Ezekben a térségekben – Phenjan mellett – élnek jobb módú észak-koreaiak, akik egy része a határ menti kereskedelemből tett szert komolyabb bevételre.