Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Igen komolyan megugrott májusban az infláció az eurózónában a csütörtökön közzétett adatok szerint. Elsősorban a magas energiaköltségek eredményezték, hogy a 19 országban átlagosan 1,9 százalékos volt a májusi fogyasztói árnövekedés, szemben az 1,2 százalékos áprilisi adattal. Ez pedig jóval meghaladta az elemzők által várt 1,6 százalékos szintet – írja a CNBC.
Noha az elmúlt napokban már érkezett olyan jóslat, amely éppen ezt az 1,9 százalékot vetítette előre, a kérdés az, mennyire lesz tartós ez az inflációs szint.
A jelenlegi adat ugyanis éppen megfelelne az Európai Központi Bank (EKB) inflációs céljának, amely éppen 2 százalék alatt van.
Vagyis az EKB most akár úgy is érezheti, egyértelmű támogatást kapott makrogazdasági oldalról, és nyugodtan elkezdheti a terv szerint normalizálni az extrém laza monetáris politikáját.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy ha levonjuk az inflációs adatból az energia- és élelmiszerárakat, akkor 1,3 százalékos volt az infláció, az áprilisi 1,1 százalék után.
Ha a dohány- és alkoholáraktól is megtisztítjuk az adatot, akkor pedig 1,1 százalék volt a májusi infláció,
a 0,7 százalékos áprilisi drágulást követően.
Az EKB egyébként hosszú évek óta küzd azzal, hogy az infláció túlságosan alacsony, miközben az eurójegybank hónapokat fordított arra, hogy felkészítse a piacokat a 2550 milliárd eurós kötvényvásárlási programjának leállítására. Mindazonáltal az olasz válság most megzavarhatja a képet, és akár módosíthatja is a jegybank normalizálási forgatókönyvét.
A gond részben az lehet, hogy az EKB a kötvényvásárlásai során 2 ezer milliárd eurónyi szuverén adósságot halmozott fel a régióból, és a tervek szerint legalább szeptember végéig nem is vonul ki a piacról.
Ebben a csomagban viszont perifériás papírok is vannak, többek között portugál, görög vagy olasz államkötvények.
A 10 éves lejáratú olasz állampapír hozama pedig a mostani felfordulás során négy éves csúcsra emelkedett.
Ezzel együtt vannak olyan döntéshozók a jegybankon belül is, akik szerint az EKB-nak nem feladata a bajba jutott gazdaságok támogatása, és elsősorban az inflációra kellene fókuszálnia. Vagyis ezen hangok szerint
egy esetleges újabb felfordulás idején sem kellene az EKB-nak lemondania arról, hogy normalizálja a politikáját.
Ez azért fontos, mert az eddigiek alapján akár az sem lehetne kizárt, hogy például az olasz gazdasági-politikai válság makrogazdasági hatásai újabb élénkítésre ösztönözzék az EKB-t.
Most tehát arra lesz érdemes figyelni, hogy egyrészt az eurójegybank miként kommunikálja majd a változásokat az inflációs adatokra és az olasz válságra nézve egyaránt. Többen ugyanis úgy vélik, hogy mostani inflációs szint nem lesz tartós, és a valódi fogyasztói áremelkedés (trendszerűen) sokkal nyomottabb.
Legközelebb június 14-én ül össze az EKB kormányzótanácsa, és elő is áll majd újabb előrejelzésekkel. Azonban az elemzői és piaci várakozások szerint az eszközvásárlási programra vonatkozó konkrét információk majd csak a július 26-i ülésen lesznek esedékesek.
A jelenlegi piaci prognózis szinte egyhangúan az, hogy az EKB egy rövid kivezető szakasz után decemberre leállítja az eszközvásárlási programját. Ami viszont érdekesebb, hogy
az elmúlt hetekben jelentősebb bizonytalanság alakult ki azzal kapcsolatban, hogy mikorra várható az eurójegybank első kamatemelése.
Eddig ugyanis a konszenzus jövő április volt, de most már egyre többen vélik úgy, hogy akár szeptemberig is kitolódhat az első szigorítás.
Az inflációs adatokkal egy időben a munkanélküliségi statisztikákat is közzétette az Eurostat. Ezek szerint az euróövezet munkanélküliségi rátája áprilisban 8,5 százalékra csökkent a felfelé módosított márciusi 8,6 százalékról. A Reuters elemzői konszenzusa itt 8,4 százalékos volt.
