Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Úgy tűnik, a Kim Dzsongun vezette Észak-Korea és annak lakossága, bár jelentős nehézségeket szenved el az ENSZ-szankciók miatt, mégis megtalálja a módját, hogy a gazdaság életben tartásához szükséges dollárhoz jusson érdemi exporttevékenység nélkül is. A külföldön dolgozó vendégmunkások jelentette gazdasági teljesítmény ugyanis az elemzések szerint nem hogy csökken, hanem egyenesen növekszik, fontos bevételt jelentve Phenjannak.
Míg 2012-ben úgy 60-65 ezer főre volt tehető a külföldön dolgozó észak-koreaiak száma, addig az elmúlt évek jelentős növekedése után, most 100 és 200 ezer fő közé becsülhetően vannak azok, akik országuk határain kívül vállalnak munkát. A Center for Advanced Defense Studies nevű, amerikai székhelyű agytröszt jelentése szerint, ezen munkavállalók döntő többsége – mintegy 80 százalékuk – Kínában és Oroszországban dolgozik.
A „radar alatt" vannak,
húzzák alá az elemzők, arra utalva ezzel, hogy számos bizonytalanságot találni az észak-koreai vendégmunkások foglalkoztatásának körülményeivel kapcsolatban.
Sem pontos számuk, sem munkaköreik, jövedelmük, egyáltalán, alkalmazásuk munkajogi keretei sem ismertek minden kétséget kizáróan, valamennyi ország esetében.
A jelentések arra is felhívják a figyelmet, a hiányos információk miatt néha azt sem lehet minden kétséget kizáróan eldönteni, a foglalkoztatás valóban munkavállalást, vagy a phenjani vezetés által erőltetett munkaerő-kölcsönzést jelent-e valójában.
Az amerikai elemzők hajlanak az utóbbi fele, vagyis arra, hogy az észak-koreai rezsim komoly szervezőmunkát tesz bele abba, hogy nagy tömegben juttassa külföldre a munkavállalókat, felhasználva lojalitásukat vagy épp családjukat, azok tagjait fenyegetés, nyomás alá helyezve.
Minden bizonnyal vannak önkéntesen jelentkezők is a dolgozók között, hiszen így más országot is láthatnak hazájukon kívül – hacsak érintőlegesen is –, és szerencsés esetben olyan helyen válhatnak vendégmunkássá, ahol
a foglalkoztató magasabb bért és az otthoninál jobb munkakörülményeket kínál.
Az elemzők mindenesetre úgy számolnak:
Phenjan évente 1,2 és 2,3 milliárd dollár közötti bevételre tesz szert „munkaerő-exportjával".
Ez forintban kifejezve a 320 milliárd és a 620 milliárd között van.
Az észak-koreai vendégmunkások zöme Kínában és Oroszországban dolgozik, jellemzően nagyberuházásokon, vagy az emberi szervezetet jobban igénybe vevő munkákban vesz részt.
Tipikus példája ennek a szénbányászat, amely Kína egyik kiterjedt, jelentős gépi támogatással működő gazdasági szektora, amiben ugyanakkor még mindig nagyon jelentős az élőmunka szerepe.
Az elemzések 16 és 60 közé teszik azon országok számát, ahol észak-koreai vendégmunkásokkal lehet találkozni. A Távol-Kelet országaiban és – ahogy az Origo korábban megírta – egyes afrikai államokban is szívesen alkalmazzák ezeket a munkavállalókat, mert az egyik legalacsonyabb bértömeget jelentik, még más szegény országokból érkező vendégmunkásokkal való összehasonlításban is.
Azt, hogy Észak-Korea esetében sokszor helyesebb munkaerő-kölcsönzésről beszélni, mintsem állampolgárok külföldi munkavállalásáról, a malajziai példa mutatja. Malajzia és Észak-Korea között korábban kormányközi megállapodás jött létre arról, hogy
Borneó szigetén bányákban és nagyberuházásokon foglalkoztat a maláj fél a latorállamból átszállított munkásokat.
Ezeknek pontos száma nem ismert, de amikor tavaly Kuala Lumpur repülőterén merénylet áldozata lett az észak-koreai vezető, Kim Dzsongun féltestvére – aki a rezsim kegyvesztettje volt – a malájok mintegy 1000 észak-koreai munkást küldtek onnan haza.
A North Korea Strategy Center elemzőközpont szerint a megállapodás része volt az is, hogy a malájok közvetlenül
Phenjannak fizetik ki a munkások bérének mintegy 90 százalékát.
A központnál azt mondják, tisztázatlan, ezt követően a munkások hogyan jutottak hozzá munkabérükhöz.
Az észak-koreai munkavállalók másik célrégiója a Közel-Kelet. Emlékezetes, hogy az ENSZ-szankcióhoz kapcsolódóan, az USA nyomására, tavaly szeptemberben Kuvait és Katar is nemet mondott az ott dolgozó észak-koreai vendégmunkások vízumhosszabbítására. Ekkoriban 1000 körül lehetett a Katarban, és 3000 körül a Kuvaitban dolgozók száma, többségüknek vízumuk lejárta után, haza kellett utazniuk.
Észak-koreai munkások nemrégiben még Lengyelországban is dolgoztak, méghozzá hajóépítéseken.
Mintegy 500, a helyi munkaerőnél jóval olcsóbb vendégmunkás működött ott, egészen decemberig, amikor a lengyel fél – csatlakozva a nemzetközi irányvonalhoz Észak-Koreával kapcsolatban – kiutasította azokat.
Szingapúr pedig idén márciusban vonta vissza az ott dolgozók munkavállalási engedélyét.
A cikk folytatásában arról olvashat, hogy az észak-koreaiak oroszországi munkavállalása kapcsán újra használatba kerülhet a "szibériai munkatábor" fogalma, és arról, mennyi pénzre tesz szert csak a kínai Phenjan-éttermek bevételéből a latorállam vezetése. Lapozzon!
